Clara me

6.fejezet

Reggel hasogató fejfájással ébredt. Amikor felült az ágyon szédülés és hányinger fogta el. Felállt az ágyról és a fürdőszoba felé vette az irányt. Pár lépés múlva elkezdett rohanni, mivel a gyomra úgy döntött ki adja tartalmát. A wc előtt térdelt, a haja az arcába lógott miközben hányt. Mikor már gyomra teljesen kiürült felkelt a földről és a mosdóhoz lépett. Belenézett a tükörbe. Arca megviselt volt, szeme alatt hatalmas fekete táskákkal- megmosta az arcát hideg vízzel, hogy kicsit felfrissüljön és kijózanodjon. Lezuhanyozott és megmosta a haját, ami a hányástól bűzlött. Tegnap este nem tervezett annyit inni, hogy ilyen állapotba kerüljön. Bár máskor egy üveg whiskey-től nem volt semmi baja, ez most igenis megártott neki. Szervezete legyengült az alváshiánytól és a stressztől. Igaz, régen se volt ez másként, de akkor nem tudta elhagyni magát, nem hagyhatta el magát a háború miatt.

Luca sírása ragadta ki a gondolataiból. Odament a kiságyhoz, felvette és elkezdte simogatni a kicsi arcát. Mikor már teljesen megnyugodott, akkor sem tette le, leült vele a kanapéra és nézte, ahogy a kicsi mosolyog. Belenézett a nagy barna szemeibe, amik most nem a könnyektől, hanem a boldogságtól csillogtak. Elindította Csajkovszkijtól a Régi francia dallamot. Ahogy hallgatta elnyomta az álom, szemhéja elnehezült ezért lefeküdt a kanapéra Lucával a mellkasán. Csodás álma volt.
Egy réten sétált a lányával, aki a kezét fogta miközben a virágok között ugrándozott. A távolban egy őz és gidája alakja rajzolódott ki. Mikor közelebb értek a gida odaszaladt hozzájuk és Perselus kezéhez dörgölődzött. Az anya nem ment közelebb hozzájuk, csak a kicsit figyelte. Luca boldogan felnevetett, mikor a gida oldalba bökte orrával. Mikor a kicsi észrevette anyja tekintetét boldogan odaszaladt hozzá. Perselus mosolyogva nézett utánuk. A táj homályosulni kezdett. Egy női hangot és hangos dörömbölést hallott meg, mikor ébredezni kezdett. Ahogy felült rögtön a falon lévő órára pillantott. Már fél tizenkettő volt. Felpattant a kanapéról, Lucát lefektette a kiságyba és az ajtóhoz sietett. Kinyitotta és éppen nyitotta volna a száját szólásra, de Minerva gyorsabb volt és ő kezdett bele hamarabb mondandójába.
-Tudod te, hogy mennyi az idő?- kérdezte dühösen.
-Igen, tudom.-válaszolt rezzenés nélkül.
-Akkor elmondanád nekem, hogy miért nem voltál órákon?
-Mert elaludtam.
-Hogyhogy elaludtál? Ez nem jellemző rád!-vonta kérdően fel a szemöldökét.
-Az este nem aludtam jól.- mondta és arrébb állt az ajtóból, hogy a nő beléphessen és ne a folyosón folytassák a beszélgetést.
-És a délutáni órára méltóztatsz bejönni?- kérdezte gúnyosan.
-Nem tervezek.- mondta teljes komolysággal.
-De mégis miért?- kérdezte meglepődve.
-El akarok menni kiszellőztetni a fejem. Tudsz vigyázni Lucára a délután?
-Persze, tudok, de azt nem kellett volna megkérdezned tőlem?
-Akkor, vedd úgy, hogy most kérdeztem meg! Mi a válaszod?
-Menj csak nyugodtan. Lucát biztos, hogy rám bízod a tegnapi eset után?- kérdezte a nő és, ahogy kimondta a szavakat kirázta a hideg. Látszott rajta, hogy bűntudata van.
-Igen, rád bízom, mert megbízom benned.
-Köszönöm, Perselus. Mikor indulnál?
-Minél hamarabb, ha lehet akkor már ebédszünetben és oda lennék pénteken és egész hétvégén, ha nem baj.
-Persze, hogy nem baj, de nem fogsz aggódni Lucáért?
-Nem. Tudom, hogy biztonságban és jó kezekben van.
-Biztos vagy benne, hogy elmész egész hétvégére?- kérdezte a nő, mert még mindig nem hitte el, hogy Perselus képes magára hagyni a lányát.
-Igen. Muszáj egy kicsit egyedül lennem.
-Rendben, akkor jó utat. Mindenképpen szólj, mielőtt elindulsz és hozd át hozzám Lucát! Most mennem kell órára. Ebédszünetben találkozunk.- mondta és elhagyta a szobát.
-Viszlát, Minerva és köszönöm- szólt még a nő után.
Bezárta az ajtót és elkezdte pakolni a táskáját. Mikor elérkezett az ebédszünet felvette Lucát és elindult az igazgatói iroda felé.
Minerva boldogan fogadta. Mielőtt még odaadta volna a nőnek lányát szorosan magához ölelte és megcsókolta homlokát. Elbúcsúzott Minervátol is, majd elindult az iskola kijárata felé. Mivel ebédszünet volt az udvar nyüzsgött a diákoktól. Perselus ügyet sem vetett rájuk csak rendíthetetlenül elindult az iskola kapuja felé. Mikor elhagyta a birtok területét megpördült a sarkán és haza hopponált. Otthon mindent pontosan úgy talált, ahogy hagyott. Tökéletes rend volt, bár nem volt rendmániás mindig mindennek meg volt a maga helye. Lerakta a táskáját a kanapéra, ő pedig leült a fotelba. Körülbelül már fél órája gondolkodott így, mikor felpattant és a bájital labora felé vette az irányt. Felnyalábolt egy világoskék bájitalt és egy húzással kiitta.
Haja színe feketéről világosbarnára váltott, orra pedig kiegyenesedett. Nem a legjobb álcázó bajitala volt, de erre a rövid időre tökéletesen megfelelt.
A szekrényéből előkeresett egy szürke öltönyt. A sok fekete ruha között meglapult néhány színes darab is éppen az ilyen alkalmakra. Felvett egy kalapot és tőle nem megszokott módon összefogta a haját, majd elindult a Nyír sörözőbe. Egy mugli hely volt, de szertett ide járni, itt nem kellett állnia a gyűlölködő tekinteteket. A muglik esetleg csak a hosszú haja miatt szólták meg. Már szinte törzsvendég volt, a csaposnak Ricknek anno még Alan néven mutatkozott be. Hangulatos hely volt, nem volt nagy a forgalma, inkább csak a törzsvendégek látogatták. Mikor odaért Rick kézfogással köszöntötte. Leült a pult mellé, rendelt egy sört, majd elkezdtek beszélgetni.
-Rég láttalak, Alan. Mi újság veled mostanában?
-Mostanában sok a munka, és még Lucával is foglalkoznom kell.
-Á! Gratulálok nem is tudtam, hogy gyereked született. És azt sem, hogy van feleséged.- mondta Rick, de a kételkedés hallatszott hangjában.
Perselus tudta, hogy Ricknek van két fia, Lajos az idősebb és Fülöp a fiatalabb és egy felesége. De Rick semmit nem tudott az ő családjáról.
-Nincs feleségem.
-Akkor csak barátnőd?- kérdezte Rick bizakodóan.
-Nem, barátnőm sincs.
-Akkor?- nézett rá Rick felhúzott szemöldökkel.
-Csak örökbe fogadtam a kicsit.- mondta. Még soha senkivel nem beszélt olyan nyíltan és őszintén, mint Rickel, de tudta, hogy tőle senki nem fog megtudni semmit. Bár az örökbefogadás nem volt titok.
-És most hol van?
-Az egyik munkatársamnál hagytam.
-Mennyi idős..., hogy is mondtad mi a neve?
-Luca és hat hónapos.
-De, akkor még nagyon kicsi. És te rá merted bízni egy munkatársadra?- kérdezte meglepődve.
-Ez a munkatárs az egyik legjobb barátom, bármikor rá merném bízni. Mellesleg tanárok vagyunk, tudunk bánni a gyerekekkel.
Rick csak elgondolkodva bólintott egyet, majd rövid csend állt be köztük, amit végül Perselus tört meg.
-És veled mi a helyzet, hogy van a család?
-Lajos az idén házasodott, Fülöp pedig most kezdte az egyetemet.- mondta büszkén.
-Add át nekik gratulációmat!- mondta és belekortyolt sörébe.
-Át adom. Most megyek, mert vendég jött, majd még beszélünk!
-Menj csak, a munka az első.
Miután Rick elment rendelt még "néhány" italt, amik elfogyasztása után igen jó kedve támadt. Zárásra már teljesen részeg volt. Ricknek kellett kitámogatnia az utcára, mikor már az utolsó vendég is elment. Megvárta míg Rick bement, körülnézett, majd hopponált. Nem tudta hol van, korom sötét volt. Elindult egyenesen, bár, amennyire tudott egyenesen menni. Meglátta egy ház ablakain kiszűrődő fényt és elindult annak irányába. Mikor odaért védőbűbájjal találta szembe magát, amit könnyű szerrel eltávolított. Végigsétált a kerten egészen a bejárati ajtóig, amit nyitva talált, ahogy belépett rajta lábai feladták a szolgálatot és összeesett. Beverte a fejét, majd szeme előtt elsötétült a világ.