Clara me

5.fejezet

Másnap egyetlen órájára sem kellett magával vinnie Lucát. Mivel az este nem aludt egész nap fáradt és ingerlékeny volt. Azok az osztályok örülhettek, akikkel nem volt órája. Még annál is több pontot vont le, mint általában szokott. Minden egyes apró hibát vagy rossz mozdulatot észrevett, amibe beleköthetett, ezért a diákok mindig szitkozódva hagyták el a bájitaltan teremet. A nap folyamán öt büntetőmunkát is kiosztott. A szünetekben a diákok messziről elkerülték.
Ebédnél elsőnek érkezett és elsőnek is hagyta el a Nagytermet Lucával. Minerva megállította a folyosón.
- Perselus mi a baj? Nyúzottnak tűnsz.
- Semmi baj, Minerva. Csak nem aludtam sokat az éjjel.
- A diákok panaszkodnak rád, hogy a szokásosnál is több pontot vonsz le.
- Hát ne panaszkodjanak. Ha egyszer nem tudnak rendesen dolgozni, megérdemlik.
- Rendben. Egyébként, ugye tudod, hogy ma este te vagy a folyosó ügyeletes?
- De,  Minerva, mit csináljak addig Lucával? Tudod, hogy nem hagyhatom egyedül a lakosztályban.
- Ne aggódj, ma éjszaka vigyázok rá, ha végeztél az őrjárattal, akkor pedig feküdj le aludni.
- Rendben, Minerva, de ha bármi gond van vagy nem hagyja abba a sírást, azonnal keress meg vagy küldj értem valakit.
- Úgy se lesz semmi baj ,de rendben. Ha bármi van, azonnal szólok neked!
- Most mennem kell órára. Ugye most te fogsz vigyázni Lucára?- kérdezte meg visszafordulva.
- Igen, én. Arra gondoltam, hogy kimehetnénk a parkba sétálni.
- Menjetek nyugodtan, úgyis szép az idő!
- Igen, az. Akkor hát, megyünk is ha nincs ellenedre, úgyis menned kell órára!
- Persze, menjetek csak. Viszlát, Minerva! Szia, kicsim!-nyomott egy puszit a lánya homlokára, mielőtt átadta volna Minervának.
- Viszlát, Perselus! Óra után találkozunk!- fordult meg a nő és már indult is ki a parkba Lucával.

Perselus éppen a bájital következő fázisát magyarázta, mikor egy rémült griffendéles rontott be a terembe.
- Mégis mit képzel?- rivallt rá.
- Professzor ... McGalagony ... professzor ... Luca ... - dadogta.
- Mi van a lányommal? Hol van?- kérdezte ordítva dühvel és rettegéssel a hangjában.
- A ... a ... gyengélkedőn.- ahogy ezt kimondta Perselus már ott sem volt.

Berontott a gyengélkedőbe és rögtön Luca ágyához rohant. Leroskadt mellé és sírni kezdett,ez a gyerek többet jelentett neki a világ minden kincsénél. Nem akarta elveszíteni. 

Madam Pomfrey odalépett hozzá és megfogta a vállát, felsegítette és leültette a legközelebbi székre. Elmondta neki, hogy Lucának semmi baja. Perselus fellélegzett és letörölte az arcáról a könnyeket.
Mikor Poppy elment az egyik betegéhez felállt és Minerva ágyához lépett.
- Minerva, mi történt?- kérdezte, ahogy leült az ágy melletti székre.
- Egy elszabadult gurkó eltalált, de ugye Lucának nem lett semmi baja?- kérdezte könnyes szemmel Minerva.
- Nem. Poppy azt mondta, hogy nem lett semmi baja. Most alszik.
- Annyira sajnálom- mondta sírva már felülve az ágyon.
- Semmi baj, Minerva. Nem lett semmi baja.- mondta és átölelte az ágyon ülő nőt- Most pedig pihenj.- kibujt az ölelésből, felállt és elment megkeresni Poppyt.
- Poppy, milyen súlyos Minerva sérülése?- kérdezte és az ágy felé pillantott.
- Nem súlyos, de még ma estére bent tartom. Lucát pedig vidd el nyugodtan magaddal!
- Köszönöm. Tudnál szólni azoknak, akik ma délután vigyáznak Lucára? Most inkább magammal vinném az órákra.
- Persze, küldök nekik egy baglyot.- mondta a nő és elindult az asztala felé.
- Köszönöm. Most megyek vissza órára.Viszlát, Minerva, jobbulást! Viszlát, Poppy!- mondta és Luca ágyához lépett, hogy felvegye.
- Viszlát, Perselus és köszönöm!- mondta Minerva.
Perselus kiment a gyengélkedőből és a  bájitaltan terem felé indult.
Mikor a terem elé ért zsivaj csapta meg a fülét. Lassan és halkan kinyitotta az ajtót. Ez a művelet olyan csendesre sikerült, hogy az osztálynak már csak az ajtó csapódása tűnt fel.
- Azonnal mindenki menjen a helyére! 60 pont a hugrabugtól, neveletlen viselkedésért és újabb 50 órai munka elhalasztásáért. - mondta és leült az asztala mögé. Luca a karjaiban aludt, amin a diákok nagyon meglepődtek. De azt senki nem merte megkérdezni, hogy miért hozta be órára a kicsit, ahogyan azt sem, hogy miért hagyta el az óra elején a termet.
Mivel Perselus az óra további részét nem akarta megtartani, de az osztályt nem küldhette el, inkább dolgozatot íratott az aznapi anyagból. A diákok egyszer se mertek megszólalni, olyan csend volt, hogy, akár a légy zümmögését is lehetett volna hallani. Ezt a csendet csak Luca sírása törte meg. Az  osztály egy emberkét kapta fel a fejét. Perselus pillantása végigsiklott rajtuk, majd intett egyet  a pálcájával és a pergamenek eltűntek az asztalokról.
- Az órának vége.- hangzott a mély és morgós hang.
A diákok elhagyták a termet, de Perselus nem követte őket. Elfogta egy rossz érzés, úgy érezte, hogy nem tudott eléggé vigyázni a lányára, nem látta el megfelelően apai feladatait.
Írt egy cetlit,
A bájitaltan órák a mai nap elmaradnak.
és kitűzte a bájitaltan terem ajtajára.
Elment a lakosztályába megetette Lucát és lefektette. Elővett egy üveg  Lángnyelv Whiskey-t és öntött magának egy pohárral, majd  még egyel. Pár óra múlva, mikor már az üveg üres volt kábán és botladozva eltántorgott az ágyáig és ledőlt rá. Még egy utolsót pillantott lánya felé, majd elnyomta az álom.