Clara me

9.fejezet

Kedd hét óra.

Perselus már készülődött, hogy induljon Karolináért. Felöltözött felvette a kabátját, majd kiment a Roxfort kapujához és onnan hopponált Karolináék házához.

Bekopogtatott.
-Anya, légyszíves nyisd ki az ajtót!- hallotta bentről Karolina hangját.
Mikor nyílt az ajtó egy ősz hajú idős nő állt előtte. Perselus kezet nyújtott neki amit a nő el is fogadott.
-Perselus Piton vagyok.- mondta, de közben végigmérte az idős nőt. -"Kedves arcú, alacsony asszony" .-gondolta magában.
-Éda Viteans.- mondta az idős nő, de ő is végigmérte Perselust, majd bekiabált lányának. -Karolina, itt van Perselus!
-Hívd be, még nem vagyok kész.- hangzott a felelet bentről.

Erna mikor meghallotta a nevet rögtön felpattant és szaladta az ajtóhoz. Perselus alig lépett be a házba, Erna már rajta is csüngött a lábán. Perselus lehajolt és egy puszit nyomott a lány feje búbjára, majd felvette az ölébe.
-Szia, Erna. Ennyire hiányoztam?
-Igen!- ölelte meg újra Perselust.

Éda csodálkozva nézte a jelenetet. Nem gondolta volna, hogy ez a mogorva arcú, fekete ruhás férfi ilyen kedves lehet.

Perselus letette Ernát oly hiszemmel, hogy most már talán nyugta lesz, de alábecsülte a kislányt. Amint Erna lába a földhöz ért elkezdte húzni Perselus kezét a nappali közepébe, hogy megmutassa neki a játékait.

Mikor Karolina lejött az emeletről érdeklődve nézte a párost.
-Perselus.- szólt a férfinek aki rögtön felpattant és odament hozzá.
-Szia, Karolina. Indulhatunk?
-Igen mehetünk csak, még elköszönök Ernától.
-Nyugodtan, megvárlak.
-Erna, figyelj. Ma elmegyek , de holnap már vissza is jövök, addig elleszel a nagyival?
-Igen. Hozol majd ajándékot?
-Igen, persze, hogy hozok.- ölelte meg a lányát,majd elbúcsúzott édesanyjától is.

Elindultak a hopponálási pontra, ami a ház előtt volt. Perselus átkarolta Karolina derekát, a nő pedig belesimult az ölelésbe , majd már ott sem voltak.

Mikor megérkeztek a Roxforti kapu elé még mindig ölelésben voltak. Karolina fejét Perselus vállára hajtotta és így álltak még egy darabig. Egyikük sem akart elmozdulni, csupán élvezték egymás érintését és közelségét. Perselus végigsimított Karolina hátán, a nő pedig felnézett és tekintetük összefonódott.
-Bármennyire is élvezem ezt az ölelést, de le fogjuk késni a vacsorát.- mondta Perselus megtörve az idilli pillanatot.
-Rendben, menjünk.- mondta Karolina majd adott egy puszit Perselus arcára és belekarolt. Perselus mosolyogva ránézett, majd kinyitotta a kaput és elindultak a nagy tölgyfaajtó felé. Mikor beértek az épületbe néhány diák megbámulta őket, ezért úgy döntöttek, hogy elengedik egymást. Felmentek az igazgatói irodába. Minerva bemutatkozott Karolinának, Karolina úgyszintén és megegyeztek a tegeződésben. Minerva meglepődött a nő szépségén és észre vette a a pillantásokat is amiket Perselus olykor-olykor ejtett.
-Karolina, a lakosztályod a pincében lesz, így megfelel neked?- fordult a nő felé, aki csak bólintott.
-Ha bármi baj lenne, akkor szólj nyugodtan nekem vagy Perselusnak. Perselus lakosztálya szintén a pincében van, mert ő a Mardekár házvezetője, szóval ő közelebb lesz.
-Karolina beosztását nem lehetne most megejteni? Mivel nem járt ide gyerekként, ez megoldható akár most felnőttként is.
-Persze, megcsinálhatjuk.- mondta Minerva és már hozta is a Teszlek Süveget.

-Hollóhát!- hangzott a süveg kiáltása.
-No, hát ezzel is megvagyunk .Mennyetek nyugodtan. Karolina, Perselus elkísér a szobádhoz.
-Rendben. Viszlát, Minerva, a vacsoránál találkozunk.- mondta Perselus majd előre engedte Karolinát majd elindultak a pince felé.
-Karolina?
-Igen?
-Szeretnéd látni a lányomat?
-Persze, hogy szeretetném.
-Akkor először hozzám megyünk és utána megmutatom a szobádat.- mondta Perselus, majd megfogta Karolina kezét.
-Menjünk.