Clara me

11.fejezet

- Ha nem bánod Perselus én vissza mennék Lucával a te szobádba. Nem zavarnánk téged feleslegesen. - állt fel a földről Karolina és felhúzta Perslust is aki gyors mozdulattal magához húzta és megcsókolta.

- Ti, nem zavartok. Ha a diákok nem lennének itt semmi problémám nem lenne ebben a helyzetben. - simította meg a nő hátát.

- Jobb lenne ha mennék, mielőtt a diákok ide érnek. - kibújt a férfi öleléséből majd Lucát is ki vette a kiságyból és már indult is az ajtó felé amin beszűrődött a diákok zsivaja. - Akkor mi most megyünk. Jó tanítást Batman tanár úr - kacsintott a férfira mielőtt ki nyitotta volna az ajtót. A diákok igazán meglepetten néztek rá. Nem értették miért van ennél a nőnél aki csak az órákat felügyeli a professzor lánya akit még munkatársaira is alig mert rábízni. - A maguk helyében én meghúznám magam. Dühös. - kacagta el magát, majd már ott sem volt. Szegény diákok alig mertek bemenni a terembe. Perselusnak igazán tetszett a reakció, csodás napnak nézett elébe. Csakhogy nem számolt mindennel.

Az óra igazán kellemesen telt. Mármint, Perselus számára a diákokról ugyanez már nem volt elmondható. A férfi igazán elemében volt a diákok meg nos, a sírás küszöbén. Az óra végeztével a férfi úgy döntött megnézi mit csinál Karolina és Luca. A nappaliban nem látott senkit így hát benézett a kislány szobájába, szintén semmi. Saját szobájában találta meg őket. Karolina ott aludt Luca mellett a nagy francia ágyon. Igazán csodálatos látvány volt. Lassan a nő mellé feküdt ölelésébe vonta és megsimította annak kisimult arcát.

- Ébresztő "aranyhaj"- búgta a fülébe. 

- Nah, hagy aludni.

- Nem, nem nekem inkább más terveim lennének.

- Hagyd is abba a tervezgetést. Inkább hozz nekem egy kávét.

- Oh, még utasítgat az aranyhaj asszonyság.

- Igen, igen de ha nem kapok most azonnal egy kis koffeint akkor te kapsz a fejedre majd serpenyővel.

- Tessék? - Perselus nem igazán értette miről is van szó.

- Jaj, mint a mesében aranyhaj legnagyobb fegyvere. - magyarázta Karolina. - Hol, az a kávé? - fordult a férfi felé az ölelésben.

- Máris hozom. - adott egy csókot a nőnek. Kimászott az ágyból és a konyhába indult. Mire elkészült a kávéval Karolina már a kanapén ülve várta. - Tudod igazán elragadóak voltatok az előbb Lucával.

- Én nem akartam elaludni de valahogy mégis összejött. - vette el a felé nyújtott bögrét. - Tudod utálok nap közben aludni utána csak még fáradtabb vagyok, ördögi kör.- sóhajtott nagyot.

- Ha a következő órára jönni akarsz siess azzal a kávéval nem fogok miattad késni, hogy lehet ilyen lassan iszogatni egyáltalán?

- Ha annyira sietsz menj csak majd megyek. Egyébként is ez nem vodka, hogy egy szuszra le kell húzni. Szeretek elmélyedni abban a nyugodt érzésben amit egy jó kávé iszogatása nyújt.

- Akkor iszogasd csak majd jössz ha végeztél, de nehogy nekem az óra közepén toppanj be, mert kidoblak. 

- Óh persze, persze. Lucát pedig hagyd békén. Had aludjon. - szólt rá mikor meglátta, hogy a szoba felé somfordál - majd én elviszem magammal ha megyek az órádra. - Oda lépett Perselushoz majd a bejárati ajtó felé kezdte tessékelni. - Azt mondtad sietsz na tessék indulhatsz is. - tárta ki neki az ajtót. 

- Még, hogy engem akarsz kizavarni a saját "lakásomból". Ezért még megfizetsz vedd tudomásul. - tetetett teljes megsértődést majd már ment is a terem felé.