Haikyuu x Reader

T. Gy. - 2

2. Megbeszéled Kurooval, hogy ez így nem helyes és még most abbahagyjátok ezt az egészet.
 
  
 

 
- Figyelj Kuroo! Ez így nem mehet tovább... - álltál fel lassan az ágyból, majd a fiú is követett.

- Na, mi történt? Máris visszafokoztál a vezetéknevem hívására? - fogta fel egyből a "legfontosabb" dolgot az egészből.

- Légyszi ezt most hanyagoljuk. - masszíroztad meg az orrnyergedet fáradtan - Te is biztos megérted a dolgok jelenltősségét.

- És akkor mi van? - nézett rád értetlenül, mire lefagyva fordultál felé.

- Normális vagy?! Barátnőd van, te barom! - akadtál ki teljesen a nemtörődömségén - Ráadásul Sakura az én legjobb barátnőm is. Szerinted mégis mit fog szólni hozzá, ha megtudja, hogy mit csináltunk?

- Nem tudom, de nem is igazán érdekel... - vonta meg a vállát mosolyogva, viszont téged ez egyáltalán nem hatott meg.

Sőt! Úgy felcseszte az agyadat, hogy az valami elképesztő. Egy másik világban talán örültél volna a válaszának, de te nem ilyen voltál. Soha senkinek nem akartál fájdalmat okozni, inkább magadra vállaltad mindig a szenvedést. Erre most a szerelmed, aki amúgy a legjobb barátnőd barátja, kijelenti, hogy nem bánja, ha megcsalja veled őt. Borzasztóan ideges lettél.

- Rendben van Tetsurou, rendben van... - szólaltál meg fenyegető hangsúllyal.

Lassan elfordultál a fiú felől és indultál, hogy elhagyd a helységet, de mielőtt még elérhetted volna az ajtót, Kuroo megragadta a karodat és visszarántott.

- Jól van, sajnálom [K/név]! De te is értsd meg, hogy tetszel nekem. - mormolta füledbe csábító szavait.

Talán ha pár nappal ezelőtt próbált volna meg meghódítani, amikor még teljesen az első látásra szerelem varázsa alatt voltál, sikerült volna neki. De így, hogy ráadásul kijelentette, nem érdekli őt a barátnőd érzései, nem hatottak rád.

- Nem Kuroo-san. Ez nem helyes és én nem leszek ebben a nevetséges, de egyben elkeserítő játszmában a partnered. - mondad ki a végítéletedet.

De ő nem hagyta ezt annyiban. Egy pillanat alatt előrehajolt és lecsapott az ajkaidra. Karjaival szorosan magáhozölelt és nem engedett el. Teljesen ledermedtél és egyszerűen nem bírtál megmozdulni sem. Egy részed nagyon kívánta ezt a szeszélyes férfit, a másik viszont őrjöngve ellenkezett. És te az utóbbira hallgattál. Épp el akartad lökni magadtól a feketeséget, amikor is nyílt az ajtó.

- [K/név]-chan, Tetsurou itt vagytok még? - jött be a szobába Sakura, de amint meglátott titeket lefagyott a mozdulata közepén.

Eleinte nem történt semmi. Csak a kínos csend honolt mindenhol. Aztán a lány szemei megteltek sós könnycseppekkel, amik egyesével gördültek le az arcán egyre lejjebb és lejjebb.

- Sakura megmagyarázom! - léptél felé egyet, de ő csak elkeseredetten megrázta a fejét és hátrálni kezdett.

- Inkább ne... Eleget láttam. - motyogta, majd kirohant a szobából.

Erre idegesen a fiú felé fordultál, aztán egy másodperc alatt lekevertél neki egy óriási pofont.

- Te nem vagy normális! - ordítottad és gyorsan a barátnőd után iramodtál.

- Sakura várj már meg! - kiáltottad, mikor végre megláttad az utcájuk elején futni - Én nem ezt akartam! Megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy nem helyes amit csinál, de nem érdekelte. Kérlek bocsáss meg! - mondtad a lánynak mialatt mellé értél.

Legjobb barátnőd hirtelen fékezett le.

- És azzal mégis mire mennénk?! Lehet, hogy nem te tehetsz róla, de az nem változtat semmin! Hiszen Kuroo már nem szeret engem. Márpedig miattad. Ezt pedig vagy elfogadod vagy nem. De én most nem érek rá még a te lelkedet is pátyolgatni, mert az enyém éppenséggel romokban hever..! - sziszegte gúnyosan, majd örökre kisétált az életedből.

Aznap valami eltört benned. Elvesztetted a legjobb barátnődet és az első szerelmedet is. Nem tudtad, hogy mitévő legyél. Teljesen összetörtél, de a legjobban talán mégis az fájt, hogy mindketten gyorsan tovább tudtak lépni a történtek után. Csak te nem. Téged beszippantott a magányos gyász és végül egyedül maradtál.