Haikyuu x Reader

Angyali Szív

Nishinoya Yuu

Késői este...

Egy magas idősebb férfi...

Kihalt sikátor, kétségbeesett kiálltás...

Égő tenyérnyom az arcon...

Majd sötétség...
  

Ennyire emlékeztél csak, amikor Yuu óvatosan lerakott az ágyára. Lassan betakargatott, majd lehajolva hozzád egy lehelet könnyű puszit nyomott az arcodra.

- Jól van, [K/név]. Már nincs semmi baj. Álmodj szépeket! - suttogta búcsúzóul és épp kimenni készült, de te rémülten kaptál a keze után.

- Ne! Légyszi maradj itt... - halk nyüszítésedet elnyelte a szobában uralkodó feketeség.

Nem láttad, hogy a fiú arcára vajon milyen arckifejezést csaltak szomorúságtól csöpögő szavaid. Nem tudtad, vajon mit gondolhat most rólad. És ez még jobban elkeserített. Ő volt számodra az egyik olyan ember, akit nem akartál magadtól eltaszítani. Mert rá szükséged volt. Bármikor megtudott nyugtatni vagy nevettetni. És most rohadtul vágytál a közelségére.

Ezért csak idegesen vártad a reakcióját. Be kellett vallanod magadnak; féltél attól, hogy esetleg egyedül hagy. Nagyon. Rettentően tartottál elutasító válaszától. De pár másodperc múlva gyorsan elillant minden kétséged, amikor mosolyogva bemászott melléd a takaró alá.

- Rendben. Ha akarod, örökre vigyázni fogok rád..! - mormolta lágyan, miközben szemei vidáman csillogtak.

Majd gyengéden közelebb húzott téged a mellkasához és a derekadat átölelve szorított magához. Szempilláid szinte azonnal lecsukódtak, ajkaid pedig boldog mosolyra görbültek.

- Köszönöm. - lehelted még utoljára, majd az álmok világa végleg magába szippantott.

- Bármikor [K/név], bármikor. - nevetett fel halkan, majd lassan egy gyönyörű szép altalódalt kezdett dúdolni.

Azt álmodtad, hogy egy virágos réten ülsz. Körülötted minden színes és vidám. Ott volt Yuu is. Veled nevetett, beszélgetett. Mindent együtt csináltatok. Biztosan állíthatod; abban az álomban tényleg nagyon-nagyon boldog voltál. Szavakkal leírhatatlan, hogy mennyire.

Aztán hirtelen egy szempillantás alatt eltűnt minden. A rét, a szerelmed, a jókedved. Még a színek is. Egyedül csak a feketeség és az üres kétségbeesés maradt hátra. Új világod teljesen összeomlott.

- Valaki! Hahóóó, van itt bárki is? Yuu...

Arra ébredtél fel, hogy a Nap sugarai táncolnak szobádban, hatalmas világosságot teremtve ezzel. Kábultan ültél fel az ágyban, amikor is hirtelen egy kéz ragadta meg a csuklódat, majd rántott vissza az ágyba. Össze-vissza repdeső pillangókkal a hasadban hanyatlottál vissza a fiú mellé.

- [K/név]. Miért nem alszol tovább? - motyogta halkan szerelmed csukott szemekkel.

- Nem tudom. Egyszerűen képtelen vagyok rá. Borzasztó dolgokat láttam álmomban.

Yuu erre persze egy szempillantás alatt felült és téged is magával húzott. Egymás előtt ültettek, ajkaitok csupán pár centiméterre voltak a másikéitól.