Haikyuu x Reader

Virágos Nyár

Terushima Yuuji

Vajon a nyár mindig is ilyen perzselően forró volt?
   

- [K/név]-chaaan figyelj már rám! - nyavalygott legjobb barátod, Yuuji.

- Nemár! Hagyj egy kicsit békén. Fáradt vagyok. - sóhajtottad, miközben karjaiddal szorosabban ölelted át a vállát.

- Hercegnő! Ha nem foglalkozol velem, leraklak! - fenyegetett meg vigyorogva Terushima, mire ijedten kapaszkodtál még erősebben belé.

- Nehogy Yuuji! Ne merészelj itt hagyni egyedül!

- Ki mondta, hogy elmennék? - nevetett fel halkan - Csupán te is sétálhatnál ahelyett, hogy a hátamon utazol. Ráadásul túl meleg van. Rám fogsz izzadni!

Ezzel sajnos egyet kellett értened a fiúval, de ezt azért nem mondtad ki hangosan. Inkább csendben maradtál és csak élvezted, hogy a barátod cipel. Amikor is hirtelen újra felötlött benned a kérdés: Vajon a nyár mindig is ilyen perzselően forró volt? Már jópár hete azt érzed, hogy amikor vele vagy, folyamatosan belülről is lángolsz. Ami nyáron nem a legszerencsésebb, de persze a világért sem akartad volna, hogy elmúljon a dolog. Megnyugtató és kellemes volt. Yuuji közelében állandóan boldogan mosolyogtál és minden természetesnek tűnt.

- [K/név]. [K/név]! Rendben van, akkor most leszállsz... - durcizott be a srác, mikor már percek óta szólogatott, de te nem válaszoltál neki.

- Figyelek. Figyelek! Ne Yuuji, HAGYD ABBA! - sikítoztál ott az utca közepén, miközben ő megpróbált lerázni magáról.

Az egész röplabdacsapat hátrafordult a nagy hangzavarra. Arcukon a zavar és a visszafolytott röhögés volt látható. De tudták, nekik végük, ha ki mernek téged nevetni.

Hirtelen Yuuji megboltott a járda szegélyében, mire egy baszott nagyot zakóztatok. Ráadásul te jártál rosszabbul, mivel a fiú teljes testsúlyával rádesett. Ott feküdtetek az aszfalton röhögve és kiterülve, amikor is egyszer csak abba hagytad a nevetést. Akkor vetted észre, hogy Terushima mennyire, de mennyire közel van hozzád. Testetek összepréselődött, ahogy a srác rádnehezedve pihent rajtad. Fejét a mellkasodra hajtotta, karjait pedig hagyta odasimulni mindkét oldaladhoz. Azonnal elpirultál.

- Szállj már le rólam, te idióta! - lökdösted meg a vállánál fogva legjobb barátodat, mikor magadhoz tértél merengésedből.

- De miééért? Olyan jó veled lenni. - fúrta bele a fiú arcát a nyakadba.

- Mert összenyomsz, barom. És ha nem akarsz meghalni, megmozdulsz, mivel az úttest közepén vagyunk. - forgattad meg szemedet látványosan.

- Jól van, na! - sóhajtotta és lassan feltápászkodott.

Nem kapkodta el az biztos. Eleinte csak megtámaszkodott bal alkarján, közben pedig másik kezével óvatosan kisímított egy [H/szín] színű tincset az arcodból. Aztán lehajolt és egy apró csókot nyomott eltátott ajkaidra, majd felállt rólad és a kezét nyújtotta neked. Te csak lefagyva meredtél rá, ezért vigyorogva megragadta egyik csuklód és felrántott maga mellé.

- E-ez megis mire volt jó?! - fakadtál ki, mikor végre megbírtál szólalni.

- Nem tudom. - vonta meg a vállát - De jól esett. - mosolyodott el halványan, majd odasétált a rajtatok röhögő csapattársaihoz.

- Mi a franc?! - suttogtad mosolyogva magad elé, úgy hogy ne hallja meg a szőkeség.
 
  

°°°