Haikyuu x Reader

H. Cs. - 3

3. Valahogy felhívod magadra a figyelmet, majd nevetve integetsz nekik.
  
  
 
  

- Fiúk! Fiúúúk! - kiáltoztad mialatt hevesen integettél a karjaiddal, de egyikük sem hallotta meg.

Elkeseredetten járkáltál az út túloldalán miközben azt kerested, hol a fenében tudnál átkelni a többiekhez úgy, hogy közben nem csap el egyetlen egy kicseszett jármű sem. Ráadásul még az eső is zuhogni kezdett és egy pillanat alatt beborult az ég. Nem tétováztál tovább. Óvatosan körbekémleltél, hátha látsz egy autót vagy akármit a közelben, de szerencsére nem jött semmi. Ígyhát nekibátorodva kiléptél az úttestre.

Már majdnem át is értél, amikor hirtelen azonban fülsiketítő dudálásra lettél figyelmes. Pánikba estél. Tudtad, hogy meg kellene mozdulnod, de teljesen lefagytál ott, az út közepén. Egyetlen egy másodpercen múlott minden. A hatalmas fekete terepjáró egyre közelebb és közelebb ért hozzád és te csak tehetetlenül vártad a fájdalmat. A sofőr elkeseredetten próbált fékezni, ám a mostanra már nedvessé vált úton akaratlanul is tovább és tovább csúszott.

- [K/név]-chaaan! - rémült sikolyod egybekeveredett Akaashi és Bokuto ordításával.

[Sz/szín] színű íriszeidet lassanként lepték el hűvös könnycseppjeid. Utoljára még egy halvány mosolyt eresztettél a fiúk felé, majd szemeidet lehunyva elájultál.
  
  

°°°
 

Arra ébredtél fel, hogy valaki az ajkait puhán a tieidre helyezi. Kábán ültél föl.

- Úristenem, felébredt! - hallottad valaki megkönnyebbült hangját.

- [V/név]-san hallasz engem? - kérdezgetett a röpicsapat edzője.

- Asszem igen... - nyöszörögtél halkan - Hol vagyok?

Szerencsére látásod hamar kitisztult, így rögtön észrevetted a körülöttetek álló tömeget. Csak pár másodperc után sikerült realizálni, hogy mi történik éppen. Arcod azonnal vörössé vált. Hiszen Akaashi Keiji ölében ültél! Valószínűleg ő tartott miután elájultál. Mikor félénken ráemelted a tekintetedet, ő egy gyengéd mosollyal ajándékozott meg.

- Minden rendben van, [V/név]? - suttogta aggodalmalmasan.

Nem bírtál megszólalni, ezért csak tétován bólintottál egyet.

- [K/név]-chaaan! - ugrott hirtelen oda hozzátok Bokuto és miután letérdelt mellétek a vizes aszfaltra, boldogan átkarolt benneteket - Úgy örülök, hogy nem lett semmi bajod!

Persze a bensőséges pillanat Keijivel egy pillanat alatt tovaszállt, de egyszerűen nem tudtál haragudni a hatalmas szürke bagolyra. Ezért csak vidáman elnevetted magadat.

- Jól vagyok. - válaszoltál a harmadévesnek, majd csillogó szemekkel fordultál vissza szerelmed felé - Köszönöm, hogy vigyáztál rám!

- Érted bármit, [K/név]! - mormolta füledbe csábító szavait a fiú, mire te rögtön kapkodni kezdtél a levegő után.

Újra az ájulás kergetett, amikor esetlenül megpróbáltál felkászálódni Akaashiról. Persze a srác nem bírta megállni, hogy egy gondosan elhelyezett kézzel ne segítsen neked felállnod, amire te csak ijedten megugrottál. Vörös arccal néztél hátra, amikor végre sikerült egyensúlyba kerülnöd. Ő persze csak egy kihívó mosollyal figyelt téged, ettől pedig még kínosabban érezted magadat. Nem elég, hogy mindenki szeme láttára letapiz, de még vigyorog is szerencsétlenkedéseden. És mégsem tudtál rá haragudni. Hiszen a fenébe is: szeretted ezt az idiótát!
  
 

°°°
 

Este, amikor már lefekvéshez készülődtél, meglepődve hallottad meg a kapucsengő hangját. Kábán csoszogtál ki az ajtóhoz, hogy megnézd ki az az eszement, aki ilyenkor zaklat. Persze azért sejtetted, ki lehet az. A suliban az első óra előtt megígérte, hogy ma még eljön hozzád.

- Szia, édes! - intett egyet nevetve a fiú, mire lassan elmosolyodtál és csak egy halk sóhaj kíséretében félreálltál a bejáratból, hogy amaz betudjon jönni.

- Hm... - ennyi volt álmos reakciód.

- Naaa! [K/név]-chan, ne ignorálj! - nézett rád megrovón Akaashi, de nem válaszoltál neki, csak bezártad az ajtót.

Hirtelen azonban a falhoznyomva találtad magadat, kezeid pedig össze voltak fogva a fejed felett. Azonnal felélénkültél és ajkaid akaratlanul is egy elragadó mosolyra húzódtak. Mélyen belefúrtad a tekintetedet az előtted álló szerelmedébe és vártad mikor fakad ki, de ő nem csinált semmit.

- Keiji. - szólítottad meg pár másodperc múlva, miután egyikőtök sem kezdeményezezett - Nem is tudtam, hogy te ilyen tsundere típusú is tudsz lenni... - utaltál vissza a délelőtt történtekre, mire Akaashi gyönyörű zafírkék íriszei megvillantak.

- Hát, nem sokan tudják kihozni belőlem. - helyeselt elmélyült hangon - De te, akárhogy is nézzük, a maximumot is előcsalogatod belőlem.

Már remegtél az elfojtott vágytól, mialatt nyelved egy pillanat alatt végigsiklott kiszáradt alsó ajkadon.

- Igen? - suttogtad incselkedve.

Amennyire ebben a helyzetben csak tudtál, előrehajoltál. Ajkaitok szinte súrolták egymást, mialatt újra megszólaltál.

- Talán majd mutathatnál egyet s mást, de sajnos azt kell mondanom, hogy az nem ma lesz.

A fiú ragyogó pillantása szinte keresztüldöfött e szavak után. Ám utána egy másodperc alatt ellágyult, mikor lassan neki is leesett, hogy miért is mondtad ezt. Akaashi szinte alig állt a lábán a fáradságtól.

- Értem... Akkor ezt sajnos máskorra kell halasztanunk. De ne felejtsd el: Be fogom majd hajtani rajtad! - ígéretét megpecsételte egy forró csókkal.

Aznap éjszaka boldogan feküdtél Keiji karjai között és azon gondolkoztál, hogy mennyire, de mennyire szerencsés vagy.