Haikyuu x Reader

A. Sz. - 2

2. Lerohansz a lelátóról, majd odamész Ukaiékhoz.
   
   
   
  

Egy rontott fogadás. Majd még egy. Aztán újabb és újabb hibák.

- Én ezt nem nézem tovább! - csattantál fel aggódva, majd elfordulva a pályától elindultál hozzájuk.

Hiába szól utánad Yachi vagy Oikawa nem érdekelt téged. Egyszerűen csak nem hagyhattad, hogy Yuu ilyen állapotban játsszon. A vak is láthatta, rohadtul nincs jól. Nem volt önmaga. Mikor megérkeztél a csarnok bejáratához, észrevétlenül besurrantál a helységbe. Aztán hirtelen már ott is találtad magadat Ukai-san mellett.

- [V/név]-san! Mit keresel itt? - lepődött meg Takeda-sensei.

Ő vett észre téged a leghamarabb. Mindenki feléd fordult a kispadon és a cserejátékosok is lefagyva bámultak rád. Intettél egyet Shimizunak, majd visszafordultál az edző felé.

- Valamit kérnem kell, Ukai-san. - motyogtad halkan, nehogy valaki megértse miről is beszéltek.

- Mi a baj? - érdeklődött azonnal, de tekintetét egy pillanatra sem vette le a pályán játszó játékosairól.

- Nishinoyáról van szó... Kérem állítsa ki, mert ez így nem lesz jó. - könyörögtél neki, mialatt [Sz/szín] íriszeidből lefolyt az első könnycsepp.

- Mi?! - nézett rád megbotránkozva - Te is tudod, hogy nem tehetem. Meg fog őrülni, te lány! Ha pedig rájön, te kérted, egy életre megutál. - próbált Ukai lebeszélni téged ostoba tervedről, de már elhatározásra jutottál.

Bátran álltad a szőke férfi fürkésző pillantásait. Arcodon a vonások egy másodperc alatt megkeményedtek.

- Tudom. De inkább legyek én a gonosz, mintsem hogy lesérüljön és ne tudjon többet játszani. - sziszegted összeszorított fogakkal.

Már elfogadtad a következményeket. Sejtetted, hogy Yuu írtó dühös lesz rád. Ám muszáj volt megtenned. Inkább te, mint ő.

- Értem... Akkor legalább állj hátrébb, amikor lejön a pályáról. - mosolyodott el szomorúan, mire te csak biccentettél egyet.

- Köszönöm. - suttogtad hálásan, majd léptél egyet-kettőt hátra.

De nem mehettél annyira messze tőlük. Hiszen szerelmed tombolni fog és neked kell elvinned a balhét. Ezért csak lehajtott fejjel ácsorgogtál a sípszó alatt.

- Játékos csere! - kiáltotta a bíró.

A karasuno összes játékosa szomorkásan nézett a feltartott számra, ami a 4-es volt. Mikor Noya meglátta, teljesen összetört. Egyetlen szó nélkül viharzott le helyéről, amit aztán Tsukishima vett át.

Dühöngve trappolt feléd az alacsony srác. Mindenki idegesen figyelt titeket. Ez így nem lesz jó. Hirtelen megragadtad a liberó karját és magad után ráncigáltad ki az előtérbe. Az aggódó pillantások és hangok rögtön eltűntek. Csak a csend vett körül titeket, amit Nishinoya zihálása és a te szipogásod tört meg.

- Miért? Miért csináltad [K/név]? Te tudod a világon a legjobban, hogy mennyire fontos nekem a röplabda! - vágta neked számonkérően, mire elfordítottad a fejed.

- Nem fontos...

- De igenis az, [K/név]! Életem egyik legfontosabb meccséről állíttatál ki! - kiáltott rád mérgesen.

Beharaptad az alsó ajkad. Nem szerettél volna vele vitatkozni.

- Értsd már meg Yuu! Ilyen állapotban nem lehet játszani. - suttogtad magad elé, de meghallotta.

- Mi van? És akkor ez a megoldás?! Mi van akkor, ha sikerül összeszednem magamat? Haaa? - lépett közelebb hozzád - De nem, te nem bízol bennem és egy cseppet sem tudsz támogatni!

- Ez baromság... - megint csak védekezni tudtál.

- Hát, rohadtul nem úgy érzem! - már előtted állt.

Villámokat szóró szemmel és ökölbeszorított kézzel. Viszont tudtad, nem fog bántani. Ő nem az az ember volt, aki így oldja meg a dolgait. Inkább szavakkal dobálózik. Ám jelen esetben egy-egy máskor jelentéktelen szó, most fájdalmasabb sebet vágott elmédbe, mint egy pofon.

- Te is tudod, hogy az úgy mennyire nem mehetett tovább. - emelted fel a fejedet, hogy gyönyörű szemeibe nézhess.

- Igen? - állta a pillanatásodat - Akkor biztos te is megérted, hogy a köztünk lévő dolgok sem folytatódhatnak, hiszen miért kellene nekem egy olyan barátnő, aki csak a bukásomat akarja?!

Fájt. Minden egyes kicseszett szava egy újabb és újabb csapás volt. De nem hagyhattad abba azt, amit elkezdtél. Hiszen te soha nem végeztél fél munkát. Sejtetted, hogy ez lesz a vége annak, ha megpróbálod megóvni a karrierjét. Azonban nem számítottál ekkora lelki traumára. Azt gondoltad, majd valahogy kibírod. Hát rohadtul elszámoltad magad.

- Yuu, légyszi beszéljük meg! - nyúltál elkeseredetten felé, ám elcsapta kezedet maga elől.

- Nincs mit..! - sziszegte gúnyosan, aztán megfordult és visszasétált a csapatához.

Kezed érzéketlenül zuhant le az oldalad mellé. Szemedet elhomályosították könnyeid és csak remegtél. Nem bírtál megmoccani. Némán zokogtál, amikor hirtelen fuldokolni kezdtél. Úgy érezted nem kapsz levegőt. Ijedten megragadtad a torkodat, de semmi nem lett jobb. Sőt! Megjobban köhögni kezdtél, majd össze is estél. Lábaid tehetetlenül megrogytak és a padlóra kerültél.

Tehát ilyen az, amikor életed szerelme szakít veled... - vigyorodtál el egy idő után betegen. Már nem számított neked semmi sem.

Mire barátaid kiértek az előtérbe, már csak a hűlt helyedet találták. Aznap hallottak rólad utoljára. Vagyis azt hitték.
   
  

°°°
  

- Úristenem, srácok! Ezt nézzétek! - ordította el Tanaka magát az öltözőben, mire mindenki köré gyűlt.

Egy újságot tartott a kezében, melynek a főcímlapján te szerepeltél. A karasuno csapata megbotránkozva olvasta a rólad készült cikket.
  

"Lecsuktak egy 17 éves lányt brutális sorozatgyilkosságért!" - ez volt a szalagcím.

Az alig tizenhét éves [V/név+K/név] pár nappal ezelőtt bevallotta, hogy ő áll az elmúlt hetekben lévő gyilkosságok hátterében. Állítása szerint megölt áldozatai mind megérdemeltél halálukat, hiszen "hozzá mertek szólni". Hogy mihez vagy kihez, azt nem volt hajlandó elárulni. [V/név]-t mindenek előtt megvizsgálta egy pszichiáter, aki kijelentette: "A lány nem kegyetlenségből ölt. Csupán csak meg volt zavarodva és ez a rossz irányba terelte..." Így tehát megúszta a halálbüntetést és egy elmegyógyintézetbe vitték, ahol élete hátralevő részét kell majd leélnie... - a leírás még hosszan folytatódott, de Nishinoya nem bírta tovább olvasni.

Falfehéren meredt maga elé és az olvasottakat próbálta meg felfogni.