Haikyuu x Reader

T. Gy. - 3

3. Válasz nélkül kirohansz a szobából és vissza sem nézel.
  
  
 

 
Amilyen gyorsan csak tudtál felpattantál az ágyból, majd nem foglalkozva az értetlen Kurooval, kilökted magad előtt az ajtót és kirontottál rajta. Nem is figyelted, hogy merre haladsz csak rohantál egyre messzebb és messzebb. El a bajok elől. Persze tudtad, hogy ezt így nem lehet megoldani, de téged ez foglalkoztatott legutoljára abban a pillanatban. Tele voltál gondolatokkal és te csak egyetlen egy dolgot akartál. Kiszellőztetni azokat a fejedből, hogy utána többet ne is tudjanak zavarni téged.

Hirtelen egyszer csak az iskola tetejére értél ki. Fáradtan lelassítottál, majd lassan kifújtad a tüdődben lévő megmaradt levegődet. Lefeküdtél egy napos helyre és onnan figyelted a felhőket. Azok mindig meg tudtak nyugtatni, de most ez sem segített. Ígyhát lehunytad szemeided és csak élvezed a jó időt. Tavasz lévén nem volt se túl meleg, se túl hideg. Pont jó volt az időjárás és talán ez is közrejátszhatott abban, hogy olyan hamar elaludtál.

 

°°°
 

Amikor felébredtél meglepődve vetted észre, hogy nem vagy egyedül. Egy izmos kar ölelte át a derekadat, odaláncolva ezzel magamellé. Félve fordítottad el a fejed az ismeretlen irányába, de miután megláttad az éjfekete tincseket és az aranysárga színű szempárat, már nem volt semmi kétséged afelől, hogy ki is vigyázott rád az álmodban.

- Tetsurou... - motyogtad halkan, de ő mégis meghallotta.

- Itt vagyok [K/név]. - suttogta lágyan.

Mosolyogva feküdt veled szemben a földön, majd óvatosan kisöpörte a szemedből egyik rakoncátlan [H/szín] tincsedet.

- Én... Én most álmodom? Mert ha igen, akkor azt akarom, hogy soha se legyen vége ennek a csodálatos érzésnek. - mormoltad álmosan ásítva egyet, mire aranyosan elnevette magát.

- Nem, nem picúr. Ez a valóság. - mondta, amitől egy másodperc alatt elillant az összes reményed.

Keserű mosollyal az arcodon ültél fel, utána pedig kínosan elhúztad a szád.

- Sajnálom... Nem volt szándékomban bajt okozni neked.

- De hiszen nem is csináltál semmit! - húzta fel a fiú értetlenül a szemöldökét miközben ő is feltápászkodott.

- Dehogy is nem! Mindent tönkre tettem azzal, hogy amikor elősször megláttalak, belédszerettem... - hullt le az első könnycsepp [Sz/szín] íriszedet ellepve - Én nem akartam. Tudtam, hogy nem helyes, hiszen te a legjobb barátnőmnek a barátja voltál. De nem tudtam mit csinálni. Így pedig most biztos kínos helyzetbe hoztalak a kirohanásommal... - szipogtad, de ő csak rázta a fejét.

- Én ezzel nem értek egyet. Egyáltalán nem igaz az, amit mondtál. És én is szeretlek téged! - mély hangja megnyugtatott téged egy pillanatra, de amikor leesett neked, hogy mit is mondott megijedtél.

- Látod! Ez még rosszabb! - zokogtál immáron hangosan - Mindent elrontottam... Úristenem, milyen rossz barátnő vagyok én? Vajon mit gondolhat majd Sakura, ha megtudja, hogy miket gondolok..! Ez kész katasztrófa.

- [K/név]-chan nyugodj meg kérlek! - próbált a fekete cica lecsitítani egy kicsit.

De nem hagytad abba a sírást. Ezért Kuroo lehajolt hozzád, majd gyengéden a szájoncsókolt. Puha és meleg ajkai óvatosan simultak a te hűvös ajkaidhoz. Rögtön elöntött az a jóleső bizsergés, ami minden egyes alkalommal megtámadott, mikor csak eszedbe jutott. Az összes gondolatod, aggodalmad egy pillanat alatt elillant, de te nem bántad. Csak élvezted szerelmed bódító csókját. Hosszú másodpercekig egyikőtök sem akarta megszakítani a csókot, de egy idő után már sajnos muszáj volt. Levegő után kapkodva néztél végül boldogan csillogó szemeibe.

- Tetsu... - kezdted, de ő a szádra tapasztotta tenyerét.

- Csss! Ne mondj semmit. Előbb kérlek hallgass végig engem. - nézett rád reménykedve, mire bólintottál egyet, ő pedig elvette a kezét arcodról - Rendben. Elősször is... - sóhajtott egyet - Sakuával már egy jó ideje nem vagyunk együtt. - mondta ki, te pedig teljesen lefagytál.

- Hogy, m-mi?

- Jól hallottad. Egyikünk sem érezte már azt, hogy lenne értelme együtt maradnunk. Mivel mindketten más-más embert szerettünk, arra jutottunk, hogy mégis mi értelme van továbbra is egymással szórakozni? Aztán megbeszéltünk mindent és végül szakítottunk. Ennyi... - mesélte el Tetsurou neked, hogy miért nem baj az, ha szereted őt.

Te pedig ettől a pár mondattól úgy érezted magadat, mintha álmodnál. Beletellett pár pillanatba amíg felfogtál mindent, de utána boldogan vetetted magadat óvó karjai közé.

- Akkor, akkor... Mi most?

- Igen. - bólintott vidáman mosolyogva. - Remélem nem baj [K/név], hogy mostantól csak az enyém vagy... - mormolta szórakozottan a füledbe.

- Egyáltalán nem! - ráztad meg a fejedet hevesen, majd egy lehellet könnyű puszit nyomtál ajkaira.

- Ja, és Sakura azt üzeni, hogy "örökkön-örökké". - említette meg hirtelen úgy mellékesen azt az egy mondatot, amit már a beszélgetésetek legeleje óta vársz.

Széles mosolyra húztad a szád. Nem csalódtál a legjobb barátnődben.