ɴᴇᴠᴇʀ ʙᴇ ᴀʟᴏɴᴇ I. ✔️

II

– Oké, oké – nevetett a mikrofonba, miközben jobb kezével beletúrt az izzadtságtól összeállt göndör tincseibe. Az első világkörüli turnéjának nyitókoncertjét néztem vissza, hirtelen felindulásból. Magam sem értettem mi van velem, az első videót követte a másik és mivel az első videó egy rettenetes felvétel volt, végig sem néztem, inkább kerestem egy viszonylag normálisabbat. Nagyjából a koncert felénél járhattam már, amikor valami statiszta, vagy valakinek a kezébe nyomta a gitárját és leült a zongorához, oldalasan, hogy nagyjából mindenki rálátást nyerhessen a csodás játékra. Utálnom kellett volna, sőt, utálom is, de ez a koncert elterelte a figyelmemet a saját sérelmeimről és érdeklődve kísértem figyelemmel az egész fellépést. – Először is.. Rettenetesen hálás vagyok minden egyes személynek aki ma eljött, és annak is, aki szeretett volna jönni, de nem tudott. Ígérem, veletek is fogok találkozni – tette jobb kezét szívére. – Mindemellett hálás vagyok a menedzseremnek, Andrew-nak, a világ legjobb barátjának, aki nélkül ma nem is lehetnék itt. A kiadónak, hogy felfigyelt rám és törődik velem – mondta kevésbé lelkesen, ebből pedig levettem, hogy ez a mondat erősen kötelesség gyanús. Bizonyára az is volt. – Aztán ott a családom, akiknek aztán tényleg minden velem eddig megtörtént dologért köszönettel tartozom. És végül.. Van egy lány. Nagyon jó barátom – sóhajtotta fájdalmas grimasszal az arcán. Ebben a bizniszben vajon erre mondják azt az emberek, hogy "hatásvadász"? Hm. Shawn kijelentését követően a stadion a szó legeslegszorosabb értelmében felrobbant, én meg a szobámban ülve, hátamat a falnak támasztva vettem lejjebb a hangerőt a gépemen. – Mielőtt végleg elindultam, hatalmasat balhéztunk, ez a dal pedig aznap éjszaka született.. Következzen a Never be Alone! Te pedig, ha.. ha látod ezt valaha. Tudd, hogy hiányzol – fejezte be a felkonferálást az éppen rá fókuszáló kamerába nézve, én pedig a könnyeimmel küszködve hallgattam, ahogy játszani kezdi a dalt. – I promise that one day I'll be around / I'll keep you safe / I'll keep you sound – ahogy folyamatosan közeledett a refrénhez, a torkomban növekedő gombóc egyre fájdalmasabb volt és már nem is láttam rendesen, annyi könny választott el a külvilágtól. A dal soraiban hihetetlen gyorsasággal találtam meg a kapcsolatunkat, ami közel sem volt hétköznapi. Soha nem volt az..
Folyamatos lejátszásra beállítva hallgattam az számot, amit az elmúlt évek során Shawn közzétett. A szekrényemből előszedtem a titkos Nutellámat, amit kifejezetten az ilyen "kibőgöm a tüdőmet, mert miért ne?" alkalmakra tartogattam. Mondjuk, ez most egy kicsit másabb szitu volt, elvégre a legutóbbi alkalomkor amikor egyedül nyomtam be egy egész XXL-Nutellát, akkor éppen a kutyám után sírtam.. Most meg.. Most meg egyszerűen csak szánalmasnak érzem magam. Azon ember hülye videója miatt sírom ki a szemeimet a helyükről, aki történetesen önfejű módon hagyott ott és lépett ki az életemből egy csapásra.
– And hey / I know there are some things we need to talk about / And I can't stay / Just let me hold you for a little longer now – üvöltötte közel tizenhatezer lány, de még talán fiú is a dalszöveget, a zongorázó Shawn Mendes-vel.
– Hé, Brook – vágtatott be az eddig csukott szobaajtón Brad, aztán mikor meglátott teljesen lefagyott. – Mi a.. – kapkodta tekintetét a Nutella, százas zsepi, laptopból üvöltő nép plusz Shawn Mendes és köztem döbbenten. – Mi a franc történt kibaszott tíz perc alatt?! – ugrott mellém azonnal, én pedig feldagadt fejjel, nutellás arccal és kezekkel nyöszörögtem, még mindig zokogva. – Melyik baromarcú fasz bántott?
– Nem..
– Várj, kitalálom! – kiáltotta totálisan elveszítve a fejét. – Az a rohadék Cole! Tudtam én, hogy nem kellene neked azzal az állattal enyelegned – rázta fejét bosszúsan fújtatva, közben hajamat simogatva.
– Brad, nem..nem Cole miatt van..ez – mutattam körbe hüppögve, levegő után kapkodva. Kifejezetten undorító látványt nyújthattam. Sőt.
– Nehogy már még most is védd azt a parasztot – döbbent le három perc alatt harmadszor. Ez jó, percenként döbbentem meg a bátyámat. – Ó – kerekedtek el szemei, aztán folyamatosan engem csitítva dölöngéltünk előre és hátra. – Shawn miatt vagy ki ennyire?
Erőtlenül biccentettem, a következő pillanatban pedig abbamaradt a Never be Alone szövege.
– Figyelj – kezdte halk, nyugodt hangon. – Tudom, hogy nem az a sztori amit ott lent előadtatok. Ha közös megállapodás lett volna,
most.. Na, szóval nem néznél ki ilyen szarul – rázta a fejét lemondóan, én pedig nem akadtam fenn, a külsőmmel kapcsolatos megjegyzésén. Minek? Igaza volt.
– Várj már. Honnan tudod? Mit tudsz te egyáltalán? – vizslattam tágra nyílt szemekkel.
– Szerinted Aaliyah meg én hülyék vagyunk? – kérdezte felháborodottan, mire kezdtem elveszíteni a fonalat. Úgy éreztem minden eddig elért siker, legyen az tanulmányi, vagy a focival kapcsolatos, kezdett szépen árnyékba borulni, mert hagytam, hogy a régi sérelmek és érzelmek együttes erővel fészkeljék be magukat az életem epicentrumába. Ahol eddig csak a sport és a tanulás kapott helyet. Erre most bejön a dráma, a régi legjobb barát. Jaj. – Jó, nem, valójában nem mi találtuk ki, hanem Shawn beszélt velünk. Nem volt feltűnő, hogy Aaliyah sosem beszélt veled a bátyjáról és én sem hoztam szóba? – nézett rám csodálkozva én pedig erősen az ajkamba haraptam. Basszus, tényleg! – Na, látom leesett.
– Mit mondott? – hagytam figyelmen kívül az ezer wattos vigyorral megspékelt válaszát. – Mármint, Shawn. Akkor. Annak idején. Neked és Aaliyah-nak. Mit mondott?
Vadul kalimpáló szívvel meredtem a még mindig mellettem ülő bátyámra, aki csak egy szomorkás mosolyt megeresztve rázta meg a fejét.
– Már nem aktuális – borzolta össze még jobban az amúgy is kócos hajamat, majd elhagyta a szobát és becsukta maga mögött az ajtót. Velem és a gondolataimmal együtt. Mi az, hogy nem aktuális? Miért, mitől lenne aktuális? Nem értem! És Shawn egyáltalán miért avatta be a testvéreinket a titokba? A mi titkunkba!