ɴᴇᴠᴇʀ ʙᴇ ᴀʟᴏɴᴇ I. ✔️

V

Négy nap telt el azóta, hogy Shawn-t utoljára láttam és egyben faképnél is hagytam. Khm. Igen, megeshet, hogy a viselkedésem miatt nem találkoztunk a hétfői közös kajálásunk után. De sebaj! Akár hihetetlen, akár nem, az elmúlt négy nap csodálatos volt. Nem kellett azon aggódnom, hogy a magas, tetkókkal rendelkező és bongyor, sötét barna hajú srác melyik pillanatban tervez kikészíteni idegileg, vagy, hogy mikor akar megint csak úgy elrabolni egy ebédre Bob éttermébe. Úgy éreztem, ha nem is hosszú távra, de visszatért az érkezése előtti béke és nyugalom. És ez jó volt.
Cole kedden és szerdán is nálam aludt, ma pedig tervben van egy késő esti randi. Remélhetőleg valami meleg helyre megyünk majd, mert odakint rettenetesen hideg van.
– Gyere, ma eldoblak titeket a suliba – állt meg a folyosón Brad, bekukkantva az ajtómon.
– Oké – válaszoltam megvonva vállamat. – Öö. Ugye tudod, hogy Cole nincs itt?
– Persze. Szerinted ha itt lenne felajánlottam volna a fuvart? – vonta fel szemöldökeit, én meg elnevettem magam. Fő a szeretet. – Na, tíz perc és indulunk.
Utoljára rám nézett és lesétált a lépcsőn, egyenesen a konyhába. Péntek van. Ma kezdődnek a tánc próbák, nekem pedig még mindig nincs partnerem. Cole-t már kérdeztem, ő azt mondta bőven elég egyszer, Jessica-val végig táncolni három számot, nincs kedve ezt duplán tenni. Pedig én komolyan azt hittem, hogy a végzős bálon együtt táncolunk majd. Mert az romantikus, mert az egy olyan dolog, amit a barátommal szerettem volna átélni és végigcsinálni. De ez a tervem úgy látszik éppen megsemmisülni készül. Mellesleg, Jessica Cole exe. Ó, igen. A pasim és az exe, akivel véleményem szerint a kelleténél jóval szorosabb a kapcsolata, együtt keringőznek kábé két és fél hónapon keresztül, majdnem minden nap. Milyen szép is tud lenni az élet.
– Ma lesz az első tánc órátok? – tett le elém egy tányért Brad, mikor lehuppantam az egyik székre. Anya és apa ilyenkor már régen a városi dugóban ücsörögnek.
– Ühüm – haraptam egy darabot a pirítósomból. – Ráérsz, ugye? Nincs partnerem és jó lenne ha legalább a próbákon nem a tanárral kéne pörögnöm.
Arca hirtelen megrándult és pirosabb színben pompázott, mint eddig valaha.
– Hát, az a helyzet, hogy Phoebe megkért, hogy táncoljak vele és én meg igent mondtam, szóval, izé, érted?
– Mii? – tátottam számat, de a döbbenet hamar átváltott a csodálat és boldogság keverékére. – Remélem végre lépsz valamit, vele kapcsolatban. De mindenképpen egy jó nagyot.
Röhögve megrázta a fejét és kacsintott. Tudtam én, hogy ilyesmi tervei vannak a legjobb barátnőmet illetően. Mondjuk, éppen ideje lesz már. Ha jól emlékszem, akkor úgy igazából tavaly nyáron kezdtek el érdeklődni egymás iránt, mikor Phoebe nálunk "nyaralt" egy teljes hétig és a bátyám folyamatosan a közelünkben sertepertélt. Akarom mondani a barátnőm közelében.
Sóhajtva dobtam vállamra a sport-és iskolatáskámat, majd felkaptam három almát és kibattyogtam bátyám VW kocsijához. Az anyósülés felőli ajtó kilincsére fontam ujjaimat és magamban hümmögve vártam, hogy Brad végre kinyissa az autót.
– Hátra ülj.
– He?
– Nem he, ülj hátra, na – forgatta szemeit és direkt átjött az én oldalamra, hogy biztosan hátul üljek.
– Mégis kit fuvarozol? A polgármestert?
Lehuppantam a középső ülésre és előre hajoltam, így fejem bátyáméval egy vonalba került.
– Valami olyasmi – kacsintott.
Magamban morfondírozva dugtam be füleimbe a telefonomhoz csatlakoztatott fülhallgatómat és egy random lejátszási listára böktem a Spotify-on. Lehunyt szemekkel relaxáltam, legalábbis próbáltam, ugyanis Brad rettenetesen vezet. De komolyan. A motorral úgy bánik mint más a telefonjával, olyan könnyedén és szelíden, viszont az autóval.. Förtelmes. Nagy szerencse, hogy autómata váltós a kocsi, különben nem kizárt, hogy lépten nyomon lefullasztaná.
Két-három zeneszám elteltével, már majdnem az alvás szélén jártam, de ekkor megállt az autó. Csak félig nyitottam ki szemeimet, mikor feltűnt egy rövid, bongyor és egy hosszú, egyenes hajú személy.
– Megöllek. Én komolyan mondom kibelezlek Brandon Jeffrey Summers! Miért nem mondtad, hogy..
– Jó reggelt! Brad, köszi, hogy elviszel a suliba – borult be az anyósülésre Aaliyah, majd mosolyogva felém fordult. – Hali.
– Aaliyah. Szia – pislogtam döbbenten. Ha ő ott, elől ül, akkor...
– Jó reggelt!
– Jobb már nem is lehetne – kaptam fel egy zacskó papírzsepit és bátyám fejéhez dobtam. – Délután kicsinállak!
– Várod már a próbát? – fordította felém arcát Shawn érdeklődő tekintettel.
Szemeimet összehúzva ráztam meg fejemet.
– Milyen próba?
– A tánc. Rebekah hívott, hogy jöjjek be gyakorolni, mert szeretné, ha minden tökéletes lenne.
– Persze, hogy azt szeretné – dünnyögtem szapora légzéssel, elkerekedett szemekkel meredve magam elé.
Ó, és akkor még hol van a nap vége?