ɴᴇᴠᴇʀ ʙᴇ ᴀʟᴏɴᴇ I. ✔️

XXII

– Induljunk? – sandítottam az órára, mikor éppen Karen karolta át a fia és az én derekamat. Persze csak a fotó kedvéért. Bár amúgy is szeret ölelkezni..
– Mindjárt – emelte fel kezét Brandon, majd Aident maga után rántva beálltak mellém, ezzel leváltva a Mendes család felét. – Csak kéne egy ilyen kép is, nem? A két tökfej végzős, én meg táncolok. Hihetetlen – rázta meg fejét nagyokat pislogva. – Mármint az, hogy végzősök vagytok. Durva.
Összeszűkült szemekkel fúrtam bal könyökömet a bordái közé, mire egy vékony vonallá préselte ajkait.
– Szemét – ütötte vállon őt Aiden is, aztán mindketten boldogan vigyorogva néztünk a kamerába.
Shawn boldogan csillogó szemekkel nézte végig a kis közjátékunkat, Aaliyah vállán támaszkodva. Mikor feltűnt neki, hogy őt bámulom, kacsintott egyet, a hasamban lévő pillangók negyede pedig kimúlt.
Mire eljutottunk a fotózás szakaszához, a nappalink megtelt szép ruhába bújtatott emberekkel. Itt voltak Phoebe szülei, Aidené, Shawné, plusz Aaliyah, meg ugye az én szüleim és bátyám. Egyedül Camila családja nem volt itt, de az igazat megvallva, én kifejezetten örültem neki. Azon kívül, hogy ő Shawn legjobb barátja, és Aiden ágyában kelt fel ma reggel, különösebben semmi köze hozzánk. És remélem, hogy hozzám soha nem is lesz több.
– Jól van, gyerekek ti induljatok el, mi is jövünk lassan. Hol lesz az asztalunk? – kérdezte anya, vékony kezével megsimítva hátamat.
– Karenékkel ültök együtt, ki lesz téve a képem.
De amúgy, ahogy bemész a terembe, jobb oldalon lesztek. Onnan jók a látás viszonyok is – magyaráztam, miközben hagytam, hogy Shawn rám adja a kis kabátomat. – Köszi.
– Szívesen.
Enyhén előre hajolt, majd ajkait enyémekhez nyomta és hagyta, hogy egy gyengéd csókban forrjunk össze, mire megint hallhatóvá váltak a kamerák kattogásai. A szerelmes pillanatunkat Brandon szakította félbe, mikor ujjait Shawn karjára kulcsolta és úgy húzta el tőlem. – Naa.
– Nem na. Majd ha kettesben lesztek akkor csókolgathatod a húgomat, de amíg én is itt vagyok, ne kelljen már ezt néznem – hadarta, másik kezével Phoebe derekát átkarolva Brad.
– Gyere, legyünk hivatalosan is végzősök – kapta el kezemet legjobb barátnőm, majd kilépve bátyám karjának szorításából, felemelt kezekkel, hangosan nevetve trappoltunk ki a magas sarkú cipőinkben a feljáró mellett álló limuzinig. – Ma nagyon akarok bulizni! – nyomott puszit a halántékomra, majd bemászott az ülésekre, Brandont maga után berántva. Simán meglehet, hogy ha csak ketten mennének ezzel a kocsival, akkor nagy kerülőt tennének, hogy azért pár menet beleférjen még a bál előtt..

– Kedves szülők, kedves tanárok, tisztelt igazgató úr és imádott diákok! Mindenkinek hálásan köszönjük, hogy eljöttek és velünk, a 12/b osztállyal ünneplik ezt a csodás estét. Mint  osztályfőnök, azt a feladatot kaptam, hogy konferáljam fel az elmúlt négy évben saját gyerekeimnek tekintett felnőtt embereket, miközben mindenkiről mondok pár szót, hogy mégse legyen olyan unalmas a bejövetel, mint múlt hétvégén – mondta egyre lassabban a szavakat az osztályfőnökünk, miközben elkerekedett szemekkel nézett vissza a kezében tartott papírra, amit Joshua és Adam írtak meg és nyomtattak ki. Persze eredetileg csak az került volna lapra, amit az ofő lediktált nekik, de Rebekah is jelen volt, ő pedig szabad kezet adott a két őrültnek, akik majdnem minden második mondatot átformáltak. – Khm. Nos, nem is szaporítom tovább a szavakat, inkább jöjjenek a végzőseink!
Erre a mondatra kinyíltak előttünk az ajtók, a fények egytől egyig ránk vetődtek, Zaccharias a sor legelején állva még egyszer végig nézett rajtunk, aztán elindult az asztalok között, be a terem belsejébe. Phoebe mögöttem állt és mielőtt Shawnnal együtt elindultunk volna, megragadta kezemet.
– Igen? – kérdeztem halkan, közben azon aggódva, hogy nehogy későn induljunk el.
– Nem akarom, hogy elmenj! – biggyesztette le ajkait könnyes szemekkel, mire Brad és én is megrökönyödve pislogtunk rá. – Nem akarom, hogy végezzünk!
Döbbenten hallgattam szavait és próbáltam mihamarabb előállni egy logikus válasszal, de ekkor Shawn szorosabban tartotta a kezemet, hogy magával húzhasson.
– Joshua Andrews. A másik személy, aki ilyen változatosan fogalmazta meg a lediktált beszédemet, az osztály azon embere, aki minden egyes eseményből képes kihozni a legjobbat. És az a diák, aki még mindig nem adta le a jelentkezési lapjait – rázta meg fejét mosolyogva, Joshua pedig egyik kezét felemelve, a táncpartnerét maga után húzva lépdelt ki a táncparkett közepére, miközben egész testében rázta a nevetés.
Nagyjából hat perccel később már csak egy pár volt előttünk, Rebekah és az unokatestvére, akivel táncolt.
– A következő diákom, Rebekah Payton... Az a baj, hogy nincs már sok időm, és szinte biztos vagyok benne, hogy túl is léptem a megadott keretet. De mégis mit tehetnék, ha ennyire jó osztályt kaptam? – tárta szét karjait az ofő tehetetlenül, mire mindenki felnevetett. – Rebekah nélkül ez a mai este létre sem jöhetett volna. A téli szünet után kezébe vette az irányítást és rendezvényszervezőnek tanult embereket megszégyenítő precizitással rendezte meg a mai esténket. Emellett kitűnő tanuló és hatalmas, világmegváltó tervei vannak. Az sem kizárt, hogy ő rendezi majd meg a második esküvőmet.
Mint eddig minden másik osztálytársam felkonferálásánál, most is hatalmas nevetés suhant át az egész termen, aztán mikor Rebekahék félre vonultak, Mr.Pritchett rám emelte szemeit és hatalmas mosoly terült szét az arcán. Nekem meg könnyek szöktek a szemeimbe. Shawn megszorította ujjaimat, miközben Zaccharias utasítására elindultunk a fénnyel megvilágított helyre.
– Brooklyn Summers.. – kezdte, de mielőtt folytathatta volna a beszédet, a terem egy részében mély morajlás, vagy üdvrivalgás hallatszott. Nyakamat tenném rá, hogy a csapat tagjai voltak. – Igen, igen. Mint azt már mondtam, sikerült egy olyan osztályt magaménak tudni, melynek minden egyes személye másban jó. Van világmegváltónk, van fizikusunk, van rengeteg másunk is és van egy kapitányunk. Nem csak az osztályban töltötte be ezt a szerepet, de iskolánk focicsapatának kapitánya, immáron három éve. A szezon második meccsén rendesen megijesztett, nem csak engem, de azt hiszem az egész iskolát. Nem egyszer, nem is kétszer, Brooklyn Summers minden egyes hétvégén odateszi magát, és hiszek abban, hogy egy nap beírja majd magát a hazánk történelmébe. Mert ott a helye. Pláne, ha egy híres ember a párja – tette hozzá befejezésül, majd miközben felhangzott a vastaps, Shawn és én mosolyogva sétáltunk félre, Aiden és Camila mellé.
– Hallottad? A párod vagyok – simította két kezét Shawn a derekamra és maga elé állított.
– Nem hinném – feleltem gyorsan emelkedő és süllyedő mellkassal. Kérdőn nézett rám, én pedig az arcomba szökött vér miatt, vörös arccal válaszoltam, tekintetemet övébe vájva. – Szerintem..Szerintem te a felem vagy.
Elkerekedett szemekkel hajolt hozzám és csókolt meg. Nem tartott sokáig, éppen addig, míg Phoebe és Brandon beálltak mellénk, de épp elég ideje volt Shawnnak ahhoz, hogy szavak nélkül is mindent el tudjon mondani nekem. Mert ebben a csókban minden benne volt. Minden egyes apró érzelem, amit az elmúlt hónapokban tápláltunk egymás iránt.
És akkor, abban a pillanatban jöttem rá arra, hogy ez, ami közte és köztem van, ez a szerelem. A mindent elsöprő, tiszta szerelem. Nem az ami Coleal volt, jesszusom, azt maximum egy kislányos rajongáshoz tudnám hasonlítani. Ez viszont..ez tiszta, teli érzelmekkel. Egy igazi érzelmi kavalkád.