ɴᴇᴠᴇʀ ʙᴇ ᴀʟᴏɴᴇ I. ✔️

III

Reggel sikerült elaludnunk. Én azért nem keltem fel, mert csak negyed ötkor jött álom a szemeimre és akkor olyan mélyen aludtam, hogy egyszerűen nem hallottam az ébresztőórát, Cole pedig azért nem kelt fel, mert én sem.
– HÉ! – dörömbölt valaki hangosan kiabálva a szobám ajtaján. – Brooklyn, ébredjetek már basszus, kivágom azt a rohadt órát!
– Mi a.. – pattantak ki szemeim hirtelen és automatikusan az éjjeliszekrényen hangosan jelző órára hunyorogtam. 10:25 – Jézusom, Cole, ébresztő, hahó, kelj fel!
Miközben egyik kezemmel a vállánál fogva rázogattam gyengéden, a másik kezemmel elkezdtem több kevesebb sikerrel öltözni.
– Mhmm. Mi az?
– Fél tizenegy, sietnünk kell, nekem be kell érnem a negyedik órára, akkor kezdődik a megbeszélés – rángattam fel magamra a magasított derekú farmeromat, rögtön utána bele bújtam az egyik kedvenc kötött pulcsimba és én tulajdonképpen már indulásra kész is voltam.
– Én ma már biztos nem megyek be – nézett rám, hosszú fekete pillái mögül, majd megdörzsölte szemeit. – De téged hamar eldoblak – tette hozzá gyorsan, mosollyal arcán.
– Köszi, addig hamar harapok valamit.
Hajamat egy amolyan "semmi időm nincs, a hajam a legkisebb problémám" kontyba fogtam össze, majd a lépcsőn lefele trappolva haladtam egyenest a konyhába, ahol a bátyám éppen rántottát készített. – Mondd, hogy kaphatok belőle!
– Persze, két perc és kész – nézett rám válla felett, aztán mint akinek valami éppen eszébe jutott volna, kérdőn fordult felém. – Volt itt valaki az éjjel az idétlen pasidon kívül?
A kérdése hallatán gyomrom összezsugorodott, testem megfeszült és a kezemben lévő banánt is sikerült annyira megszorítanom, hogy az egész kezem banános lett. Na, remek.
– Először is, Cole nem idétlen. Te vagy az – morogtam kelletlenül. – Amúgy meg..nem volt itt senki, csak nem tudtam aludni és lejöttem a nappaliba TV-t nézni. Miért?
– Semmi, csak én is fent voltam és nekem úgy tűnt mintha jött volna valaki – vonogatta vállát, miközben kotort a reggeliből a tányéromra.
– Aha, oké. Akkor rosszul hallasz – tömtem be számba az elém helyezett rántottát, puszit nyomtam arcára és már indultam is. – Ó, figyelj, délután négykor el tudnál hozni? Cole nem ér rá és anyuék sem, ha szépen megkérlek...
– Persze, négyre ott leszek – intett vigyorogva.
Jézusom. Csak találkozzak Mendes-vel én lenyomom a gitár pengetőjét a torkán, abban biztos lehet!
Idegesen vágtattam ki a házból egyenesen barátom kocsijához, melynek egy ideje már járhatott a motorja. Behúztam magam után az ajtót, majd bekötöttem magam, Cole pedig már rá is lépett a gázra és a sulihoz hajtott. Ahogy haladtunk az utcán, még mindig szapora lélegzettel néztem a mellettünk elsuhanó házakat, kerteket és udvarokat. Torontó ezen része tulajdonképpen tényleg csodálatos. A szomszédok között olyan igazán családias a légkör, sokszor van rá példa, hogy csak úgy elmegyünk túrázni, vagy közösen grillezünk egy nyári délután. Így volt ez a Mendes családdal is. Sőt, még máig is így van, azt leszámítva, hogy a fiuk és én ki nem állhatjuk egymást.
– Nézd csak, az ott nem Shawn és Aaliyah?
Sóhajtva vezettem a kapuban egymást ölelő párra a tekintetemet, majd rögtön ezt követően el is akadt a lélegzetem. Hah.
– Nem egészen. Az ott Shawn, meg valamilyen lány. De hogy ő kicsoda, na azt nem tudom.. – motyogtam csalódottan mondandóm végét. Csalódottan? Jesszus, inkább örülnöm kellene, hogy végre talált magának valaki olyat, akiről nekem annak idején mindig ódákat zengett. A lány hozzá képest úgymond törpe volt, de hosszú fekete haja, és kifejezetten karcsú alakja ezt elfelejtette az emberrel. A fenébe is, jól néztek ki egymás mellett!
– Hé, minden oké? – kérdezte, kezét combomra csúsztatva, én pedig elkaptam szemeimet..jaj. Shawn szemeiről. Shawn összeráncolt szemöldökökkel meredt rám, ami a lánynak is feltűnt, így immáron ő is engem bámult. Vagyis az előttük elhajtó kocsit.
– Persze – kulcsoltam ujjaimat övére és próbáltam kiverni őt a fejemből. Mármint Shawn-t. Csupán pár napja jött haza, hogy kipihenje a sok "fárasztó" hónapját, az én életemet máris felforgatta. Lassan, de biztosan. – Akkor holnap..
– Holnap jövök érted reggel és edzés után haza is viszlek – cirógatta hüvelykujjával arcomat. – Jó sulit, szeretlek.
– Köszi. Neked meg jó lógást. Én is szeretlek – nyomtam csókot ajkára és már loholtam is be az iskola épületébe, fel a lépcsőn, be egyenesen a termünkbe. – Üdv, Mr. Pritchett, elnézést a késésért.
Egy gyors "hallottam ám, hogy az első három órán nem volt jelen, kisasszony" válasz után már le is vágtam magam unokatestvérem, Aiden mellé.
– Szóval, ha már végre mindenki itt van, – lövellt felém egy bosszús pillantást Rebekah, majd így folytatta: – akkor vázolnám a terveket. Mint minden évben, természetesen a mi bálunk is iskolánk tornatermében fog megrendezésre kerülni, ezért csak annyit kellene megvitatnunk, hogy mikor és...
Az első pár percben még képes voltam őszinte érdeklődéssel hallgatni osztálytársunk beszédjét, de kábé a hatodik percben szemeim lecsukódtak és ha jól emlékszem, Aiden fejemre helyezte a napszemüvegét, amit nem is tudom miért hord magával télen. Mindegy, a lényeg, hogy senkinek sem tűnt fel, hogy alszok, így csendesen szuszogtam a mellettem ülő srác vállán. Mhm, tényleg jót szunyókáltam.