ɴᴇᴠᴇʀ ʙᴇ ᴀʟᴏɴᴇ I. ✔️

VI

Táncoljak vele? Mármint én? Shawn Mendes-vel? Na, esetleg még valami mást?
Köztudott, hogy Shawn-nak és nekem nem szabad egymással táncolnunk. A legutóbbi alkalomkor, az unokanővére, Christine esküvőjén történt, hogy egymás karjaiban pörögtünk a táncparketten, és annak is csúnya vége lett. Az volt az első és egyben utolsó eset, hogy Shawn Mendes szája az enyémen landolt. Megbeszéltük, hogy csak az addig illegálisan elfogyasztott alkohol mennyiség miatt történt az egész.
– Shawn, semmi kedvem most ehhez – fújtam ki bedugult orromat megint. Ramatyul festhettem és ugyanilyen ramatyul is éreztem magam. Blah.
– De ez egy jó ötlet!
Összehúzott szemekkel kaptam fejemet legjobb barátnőm irányába, aki még mindig a térdeimen támaszkodott. Ő mindig is szerette ezt a két lábon járó szupersztárt, jó barátok voltak. Ha jobban belegondolok, Phoebe szerintem egy időben többet is szeretett volna tőle, de legjobb információim szerint sosem lett belőle semmi. És én ennek örülök. Vagyis, annak örülök, hogy Shawn nem tépte ki, facsarta össze, dobta a földre és ugrált az ő szívén is párat. Igen, pontosan ennek örülök. – sokszor nem akarom elhinni, hogy Shawn Mendes-ről vitázok magammal. Igen, azt hiszem totálisan fura vagyok.
– Nem, nem jó ötlet! – ráztam meg fejemet, ujjaimmal a zsebkendőt gyűrögetve. – Miért bántasz te is? – zokogtam fel megint, keservesen a bongyor hajú srác mellkasára csapva.
– Sss, gyere ide, na, hé – fogta le kezeimet és megvárta, míg Brad feláll mellőlem, majd átadja neki a helyét. – Nyugodj meg. Nincs semmi baj – nyomta telt ajkait kulcscsontomhoz, aztán miközben hajamat simogatta, bőrömre kezdett dúdolni valami számomra felismerhetetlen dallamot.
Mindig ezt csinálta. Valahányszor rossz dolog történt velem és egy kicsit is kezdett pánikrohamom lenni, ez volt az egyetlen olyan dolog, amivel sikerült megnyugtatnia. – Brad mondta, hogy nincs partnered. Én szívesen vállalom a szerepet.
Lassan, nyugodt hangon beszélt, ajkai a ruha alól kikandikáló bőrömet súrolták. Szaggatott sóhaj szakadt fel torkomból, szemeim az érintkezés következtében háromszorosukra nyíltak, szívem pedig úgy éreztem mindjárt az ölébe ugrik.
– Én nem, én.. – húztam ki magam, próbálva ezzel is eltaszítani magamtól, de az elvárt reakció helyett kezei két oldalról fogták közre derekamat. – Shawn, ne csináld ezt – ráztam fejemet lebiggyesztett ajkakkal és könyörögve meredtem rá.
Joshua, Aiden, Phoebe és a bátyám próbáltak nem mindent figyelemmel követni, de ugyan már. Odébb mentek vagy egy métert, még sem szóltak egymáshoz egy szót sem, csak összevont szemöldökökkel szuggerálták a cipőjüket. Kiváncsi egy banda ez. – Neked különben is énekelned kell. Nem kell a segítséged, de leginkább a sajnálatodra nincs szükségem.
Kezeit egymás után fejtettem le derekam két oldaláról, rögtön ezt követően pedig az öltöző ajtajához léptem.
– Adj időt! – ugrott fel hirtelen ő is. – Adj időt, én pedig bebizonyítom, amit akarok.
Gyors tempóban kapkodtam levegő után mikor a mosdó kagylóhoz léptem.
Összetört. Egyszer már szó nélkül tönkretett, egy második alkalom sem fog többe kerülni neki. Már semmi nem olyan mint régen. Nem vagytok legjobb barátok, nem is ismered ezt az énjét! A barátod is most csalt meg miatta, megérdemel egy ilyen alak még egy esélyt?
– Megyek öltözni. Te se késs, egy percet sem – pillantottam rá, megmostam kezeimet és kisétáltam a folyosóra, meg sem állva a női öltözőig.
Megvártam, míg Phoebe is beslisszol az ajtó és annak kerete között, majd becsaptam a fehér vasból készített, nekem jelenleg egyértelműen biztonságot nyújtó ajtót.
Hatalmasat sóhajtva léptem a fal mentén végig húzódó padok egyikéhez és szorosan lehunyt szemekkel feküdtem végig rajta. Barátnőm mindeközben egyik lábáról a másikra helyezte teste súlyát, de egy szót sem szólt, én pedig ezt nagyon is díjaztam. Ha tehetném legszívesebben most rögtön haza rohannék, útközben tudnék venni egy üveg Nutella-t, amit otthon a felettébb kényelmes ágyamban el is fogyasztottam volna, az Oroszlánkirály megtekintése közben. Nos, ez lett volna a dolog, hogy is mondjam, viszonylag színes oldala. Aztán ott van az is, hogy azon kattognék, Cole mégis miért így akart rajtam 'bosszút állni', olyan dolgokért, amik tulajdonképpen meg sem történtek? Aztán most már Shawn kicsinállak és még csak kérned sem kell Mendes is bent van a képben, egyre nagyobb méretben. Mi az, hogy adjak neki időt? Mégis mire? De egyáltalán mit akart bizonyítani? Szeretné megmutatni, hogy milyen egyszerű megvezetni, aztán közös útunk végén ismételten összezúzni a szívemet?
– Tyűha, te aztán ideges lehetsz – pislogott rám legjobb barátnőm, mikor idegesen rángattam fel magamra a testhez simuló fekete, piros nadrágomat, ami ennek következtében reccsent is egyet. De nem szakadt ki. Ez jó jel. Azt hiszem. – Hé. Beszélj.
– Utálom Cole-t, meg azt a ribanc Jessica-t is. A végzős balhé keretein belül, tuti, hogy telecsilizem a hülye sminkjeit. Brr – bújtam ki a kötött felsőmből és felkaptam egy szintén fekete és piros színben pompázó, v kivágású trikót. – Shawn meg.. Hát, ő Shawn Mendes, azt hiszem ehhez nem kell többet mondanom. Kikészít, idegesít, zavar és egy nagyon nagyon kicsike, miniatűr részem mindezek ellenére is szereti, mert a legjobb barátom. Volt. Már nem az. Na, meg nem akarok az a személy lenni, akire majd a barátnője ráküldi a sajtót, mert a pasija velem 'csalta meg' – fogtam össze hajamat egy laza copfba.
– Camilla nem...
– Tudom, ez a Camilla sose semmi – forgattam szemeimet unottan. Miért szajkózza ezt mindenki? Hétfőn reggel úgy csüngtek egymáson, mint kismaki az anyján! Én akkor lógok úgy valakin, ha ezer éve nem láttam már, és rettentően szeretem. – Menjünk, még a végén előttem ér oda.
– Azért arra majd vigyázz, hogy a szátok ne kerüljenek túl közel egymáshoz – csípte meg felkarom hátulját, mikor mellém ért a folyosón.
– Aú! Phoebe Robinson, addig fuss amíg kedves az életed! – kiáltottam fel a hirtelen ért fájdalom miatt, majd már a torna terem ajtaját maga előtt kivágó, viháncoló lány után rohantam.