ɴᴇᴠᴇʀ ʙᴇ ᴀʟᴏɴᴇ I. ✔️

XXI

Shawnnal a szerelmünk komollyá válását követően átbeszéltük az egész éjszakát. Az ide költözésüktől, át az óvodás korszakunkon, egészen a gimis éveinkig mindent átrágtunk. Kivéve ugye az általános sulit, mivel nem egy helyre jártunk. Azokban az időkben csak akkor találkoztunk ha Brandon áthívta őt hozzánk, vagy mikor családi programok voltak. De a gimiben aztán újra egymásra találtunk, ahol végül egy olyan barátot fedeztem fel benne, akit keresve sem tálalhattam volna meg.
– Brooklyn..
Nem akarom kinyitni a szemeimet.
– Brooklyn. Hé. Nyomd ki azt a szart, mert kivágom az ablakon!
Ez miről beszél? Semmi nem szó.. Óh. De nem is állítottam ébresztő órát. Fura.
Nagyokat pislogva másztam ki lassan az ágy szélére, közben Shawn testét magam után húzva, mert nem volt hajlandó elengedni a derekamat.
– Phoebe! Szia! – fordultam meg az ágyon, hogy tudjak játszani Shawn hajával míg telefonálok.
– Jó reggelt. Milyen volt az éjszaka? – hallottam meg hirtelen anya életteli hangját, mire elkerekedett a szemem és rámarkoltam Shawn fürtjeire.
– Aú! – mordult fel, fenekembe csípve. Hosszú pillái édesen keretezték gyönyörű szemeit, amik a másodpercek elteltével egyre lágyabban vizslatták arcomat. – Szeretlek – tátogta.
A hasamban lévő pillangók egyszerre kezdtek hevesen csapkodni a szárnyaikkal, velem pedig fordult párat a szoba.
– Én is – simítottam ujjaimat arcára, majd figyeltem ahogy egy szál alsónadrágban kimegy a folyosóra, onnan meg gondolom a fürdőbe. – Fergeteges éjszaka volt!
Bele sem gondolva abba, hogy anyán és a barátnőmön kívül simán lehet ott más is, felszabadultan és a szerelemtől megbabonázva sóhajtottam bele a fülemhez nyomott készülékbe. Mert valóban így volt. Nem mi voltunk egymásnak a tényleg első szeretkezéshez választott partner, de mégis..Nekem ő, neki pedig én voltam az a személy, akivel a szex nem csak egy gyors menetet, pár csókot és megannyi jó érzést jelentett. Nekünk ez jóval több volt. Nem azért feküdtem le vele, mert akartam és mert már úgy éreztem hogy ideje lenne. Nem. Azért feküdtem le vele tegnap este, mert előtte még senki iránt nem voltak ilyesfajta, mélyről feltörő érzelmeim. Shawn a mindent jelenti nekem.
– Na!
– Khm.
– Óh te jó ég – haraptam ajkamba, mikor anya és Phoebe helyett, az apám és bátyám reagált a kijelentésemre. Hm. Sejthettem volna, hogy ők is jelen vannak, de.. Á, már mindegy.
– Aha. Remélem rendes volt – sziszegte Brandon, azon a tipikus 'Ha bajod van szólj és mind a négy végtagját letépem. Sőt, még egy akciót is ajánlok, ha akarod az ötödik tagját is leszedhetem!' hangján.
– Nyugodj meg. Te is apa. Minden a legnagyobb rendben volt. Shawn egy igazi úriember. Nem csak a való életben, de az ágyb..
– Ne, nem akarok mindenről tudni! – szakított félbe apa felkiáltva, mire mindannyian elnevettük magunkat.
– Gyors kérdés. Mikor akarsz ruhát venni? – kérdezte Phoebe, mire elkerekedtek a szemeim.
– Az két hét múlva lesz! Mármint a bál.
– Tudom, azért kérdezem – nevetett fel kedvesen, mire az asztalomhoz trappoltam, közben nagynehezen a takarót magam köré csavarva.
– Öö.. Holnap próba után? Shawn azt mondta el tud jönni, úgyhogy utána akár el is vihetne minket a belvárosba. Addig meg ellennének Braddel – gondolkodtam hangosan, közben a homlokomat ráncolva néztem a naptáramat.
Két hét a bál napjáig.
Kilenc hét az írásbeli érettségiig.
Tizenegy hét a szóbeli érettségiig.
Kevesebb mint öt hónap, és elköltözök Alabama államba, Shawn pedig...Shawn felszáll egy gépre és körbe repüli az egész világot. Hogy egy kapcsolat képes lenne ezt kibírni? Nem tudom.

A bálunk napjának délelőttjén a tornatermünket egy hatalmas méhkaptárhoz tudnám hasonlítani. A lányok szebbnél szebb csatolt, vagy felkötött, esetleg göndörített frizurával futkostak a terem egyik sarkából a másikba, míg a fiúk egy melegítőnadrág-fehér trikó kombinációban, lazán akasztották fel a hatalmas rózsafüzért a falra.
Az a-és c-osztály eközben összefont karokkal üldögél a lelátón, és ahelyett hogy segítenének, inkább csak összeszűkült szemekkel figyelik mit hova teszünk. Persze Cole tekintete mindvégig engem fürkészett. Már örültem, hogy az elmúlt két hét meccsein nem volt jelen, mert a Princetonnál volt gyakorlaton, minek keretén belül kipróbálhatta az ottani edzéseket.
Az elmúlt két hét túl jó volt ahhoz, hogy igaz legyen.
Shawnnal rengeteg randin voltunk, párszor csak beültünk a Bob's-ba, de voltunk piknikezni a parkban, sőt volt, hogy ő maga főzött nekem. Hihetetlen jól éreztem magam – az együttlétünk minden egyes percében.
De, hogy ne térjek el különösebben az osztályom e napi fénypontjától, folytatnám a báli előkészületekkel. Amik egyértelműen pozitív csalódást váltottak ki belőlem, elvégre én ezt az egészet úgy képzeltem el, mint azokban a bűn rossz amerikai filmekben, ahol minden egyes személy összeveszik a másikkal, aztán soha többet nem fognak beszélni. Nos, nálunk ez szerencsére nem így történt.
– Brooklyn, Joshuanak kellene az egyik hosszabbító, vidd el neki légy szíves – mondta a válla felett felém pillantva Aiden, majd kezeimbe nyomta a kábelt.
– Megyek.
A hosszú, fehér kábelt feltekerve indultam el a tornaterem azon részébe, ahol a színpad is volt.
– Jó, de most akkor próbálhatunk? Vagy jöjjünk vissza később?
Shawn hangja kitöltötte az egész termet, mire a szívem gyorsabban kezdett verni. Mosoly terült szét az arcomon, szemeim pedig biztosan csillogni kezdtek.
– Amint Aiden idetalál a hosszabbítóval, már csapathatod is, haver – felelte Joshua, fejét hátra-hátrafordítva, mikor aztán megakadt rajtam a tekintete, ahogy jobb kezemet felemelve meglóbáltam a kábelt. – Vagy a barátnőd.
Shawn fejét az irányomba kapta, és elmosolyodott. De úgy boldogan.
Lassú léptekkel araszoltam hozzájuk, míg végül Joshua kikapta a kezemből a várva várt segítséget és a dobok mögé térdelt. Miközben ő és Shawn zenekarának egyik tagja a dobok mögött ügyködött valamit, maga az énekes leugrott az emelvényről és meg sem állt, amíg kezei nem érintették trikóba bújtatott derekamat.
– Nagyon jól áll ez a haj. De ez a felső.. Van itt valahol egy elzárt szoba? – morogta mély hangon, sötét, vággyal teli szemekkel a fülembe, majd puszit is nyomott a nyakamra.
– Neked is szia – nevettem fel, ujjaimat felvezetve hajába, amiket aztán meghúztam egy kicsit.
– Menjetek már szobára!
Valahonnan a jobb oldalamról érkezett a hang, azt követően pedig egy műanyag bolygó pattant fel a földről a vádlimnak. A hang, mint végül kiderült, Dylantől származott, aki mögött az egész focicsapat felsorakozott.
– Hülye – húztam össze szemeimet, felkaptam a golyót és visszahajítottam, de simán elkapta a felé repülő objektumot. – Mit kerestek itt?
Shawn kezét a derekamra simítva lépett közelebb a – már nem sokáig – jelenlegi csapatomhoz és hátamat mellkasának döntve vártuk a választ.
Végül Ethan szólalt meg elsőként.
– Rebekah megfenyegetett minket – kezdte halkan, mire elkerekedtek a szemeim. – Azzal jött, hogy ha nem segítünk a díszítésben és pakolásban, akkor leszabja a kezeinket és feldugja a seggünkbe, ezzel egyszerre véget vetve a focis pályafutásunknak, úgyhogy szerintem okosan döntöttünk.
Hangosan nevetve elléptem a derekamra apró köröket rajzoló Shawn mellől, majd egyenként üdvözöltem a csapatot. A csapatomat. Azt a csapatot, amelyikkel már csak pár mérkőzést játszhatok és végleg búcsút intünk egymásnak. Leszámítva, ha az egyetem után netalán újra egy csapatba kerülnénk. – Ma, ugye tudod, hogy jössz egy tánccal? – nyomott puszit a hajamba Ethan, miután az övéhez képest pálcika szélességű kezeimet a dereka köré kulcsoltam.
– Nem fogok veled táncolni! – ellenkeztem azonnal. Bőven elég lesz Shawnnal a három keringő, meg az éjféli tánc is, ami totál meglepetésként fog hatni a vendégekre, elvégre erről senki nem tud semmit, csak annyit, hogy valami lesz.
– Dehogynem. És nem csak velem.
– Tessék?
– A minimum, hogy mindegyikünkkel keringsz egyet, kapitány – vágta rá, kedves mosolyra húzva ajkait Bobby.
Válaszát lassan megemésztettem, szemeimet mardosni kezdték a könnyek.
– Imádlak titeket! – sírtam el magam végül, majd karjaimat a két hozzám legközelebb álló személyre dobtam. A többiek már maguktól csatlakoztak. Ha jól hallottam, valaki Shawnt kérte meg, hogy készítsen egy képet.