ɴᴇᴠᴇʀ ʙᴇ ᴀʟᴏɴᴇ I. ✔️

💫 E P I L O G U E 💫

Sziasztok! Nos, mint arról a rész címe is árulkodik: elérkeztünk a sztori végéhez!🥳🥺 Az epilógus után jövök még egy bejegyzéssel, amiben lesz pár meglepetés, avagy érdekesség, Brooklyn és Shawn történetét illetően.
Amennyiben tetszett a rész, esetleg lenne bármilyen kérdésetek; kommentben nyugodtan írjatok! A következő résznél azokat is megválaszolom.☺️
Ami pedig a fent betett dalt illeti.. Shawn szemszögének kezdetekor kezdeném el hallgatni. Nekem párszor bekönnyesedett a szemem..:)
Most pedig jó olvasást nektek!🥰

Mikor induljak érted?
Az Ethantól származó üzenet ott lebegett a szemeim előtt, amikor korán reggel feloldottam a telefonom képernyőzárát. Shawn egyik keze a tőle elcsórt pólóm alatt volt, a másikkal pedig a derekamat karolta át.
Ha két óra fele jössz, az nekem jó lesz.
Sebesen és lehetőleg kevés mozgással pötyögtem be a szavakat, hogy Shawn még véletlenül se keljen fel. A legjobb az lesz, ha nem szerez tudomást a tervemről.
Már mindent elintéztem.
Éjszaka, amikor Ethan éppen haza tartott, megállt nálunk, hogy betehessem a kocsijába a bőröndjeimet, amiket az egyetemre szándékozok magammal vinni. Minden fontos dolgom benne van, már csak a koleszban való kipakolás vár rájuk.
– Miért nem alszol? – Shawn dörmögős hangja rántott vissza a gondolatmenetemből és ez olyan hirtelen ért, hogy még meg is ugrottam az ijedtségtől.
– Jesszusom.. – motyogtam elkerekedett szemekkel és csak reménykedni tudtam abban, hogy valóban most ébredt fel. – Kidobott az ágy – válaszoltam végül hamiskás mosollyal az arcomon.
– Akkor engedd meg, hogy visszadobjalak – mosolyodott el kajánul, a következő pillanatban pedig már felettem is könyökölt. – Mhm, gyönyörű vagy.
– Korán reggel? Na hagyjál – fordítottam el fejemet.
– Naa, komolyan beszélek! Nekem van a.. – halkult el a hangja ahogy minden egyes szó után apró csókot nyomott a nyakamra, majd elérkezett a számhoz. – a világ leggyönyörűbb barátnője. Igazán szerencsés vagyok.
Shawn minden szava, minden egyes csókja, apró puszija és érintése egy hatalmas döfés volt a szívembe. Fájt, hogy míg ő teljes szeretettel beszélt rólam, addig én már azt is elterveztem, hogyan menjek el úgy, hogy ő csak később jöjjön rá. Vagyis akkor, amikor már régen beköltöztem a koleszba.
– De még én milyen szerencsésnek mondhatom ma..
Hála az égnek, hogy megszólalt a telefonja!
– Akárki is az, ráér – morogta, miközben ajkai a kulccsontomat csókolgatták.
– Shawn. Vedd fel – toltam el magamtól, megragadtam a zenélő kütyüt és a kezébe nyomtam.
– Andrew, remélem nyomós okod van ilyenkor zaklatni.
– ...
– Én értem. De most?
– ...
– Jó, már indulok. Igen, átadom. Nem, nem hiszem hogy eljön.. – kérdőn pislogott rám, mire nemlegesen megráztam a fejemet. – Nem jön. Oké. Átadom. Tőled is átadom, de már mondtam, hogy akadj le a barátnőmről! – nevetett fel, miközben legurult rólam, majd kinyomta a telefont. – Mindenki üdvözöl, kifejezetten Connor. El kell mennem a stúdióba, felvenni még pár számot. Nem tudom mikor pontosan, de szerintem csak késő délután fogok szabadulni – mosolygott rám szomorkásan, nekem pedig egy hatalmas kő esett le a szívemről. Nem lesz a közelben, mikor Ethan jön majd értem. Csodás! Már csak a többiekkel kell kezdenem valamit.
– Persze, semmi gond, menj csak – simítottam kezemet az arcára, mire lehunyta szemeit.
– Nagyon szeretlek, Brooks.
– Én is szeretlek.
És ez valóban így is van. Szeretem Shawnt, de nem tudok ennél tovább itthon maradni. Lassan egy hónapja, hogy anya végleg elhagyott minket, de bennem egyszerűen nem bír megfordulni a fájdalom. A legrosszabb az egészben persze egyértelműen az, hogy rajtam kívül mindenki kezd továbblépni. Még Brandon is! Apáról pedig nem is akarok beszélni. Fáj neki, de már nem annyira mint az elején. Ennek persze örülök, de ez nekem annyit jelent, hogy szinte senkivel nem tudok már a történtekről beszélni.
Már senki nem beszél róla. Eleinte még csak szóba jött, de mostanában.. Ebédnél konkrétan meg sem szólalunk. Csendben, lehajtott fejjel eszünk, én elpakolok, mire pedig megfordulok a desszerttel mindkét férfi elment a szobájába. Döbbenetes, hogy egy család milyen hamar szét tud zuhanni, ha az egyik nagy összetartó erő kiesik a játékból.