ɴᴇᴠᴇʀ ʙᴇ ᴀʟᴏɴᴇ I. ✔️

XVII

A torontói reptér még mindig ugyanolyan hatalmasnak tűnt, mint akkor, mikor Portugáliába repültünk, hogy fürödjünk egyet a meleg vizű tengerben. Ami így hirtelen visszagondolva nagyon is jó volt, leszámítva persze a beteges rettegésemet a repüléstől. Amihez, ha már itt tartunk, az is hozzátartozik, hogy miután két hét elteltével hazaérkezetünk, soha többet nem ültem repülőn, de még csak a reptér közelében sem jártam. Mind idáig.
– Pszt. Gyors kérdés. Kik azok a többiek? – léptem közel Aaliyah-hoz, fejemet lehajtva, hogy a Shawn-t körülvevő rajongók ne tudjanak éles képet készíteni az arcomról. A múltkori felhajtás után nincs sok kedvem megint a középpontban lenni. Ez pedig Shawn-nak is feltűnt, mert feszülten mosolygott bele a lányok által feltartott telefonok kameráiba.
– Csak Andrew, a zenekar és két testőr. A többi Japánban vár rájuk – motyogta, szemeit le sem véve a telefonjáról. Ami le volt zárva.
– Valami fontosat vársz? – kérdeztem, a következő pillanatban pedig felvillant a képernyő.
– Andrew írt, hogy menjünk be. Gyere – ragadta meg karomat, majd egy ajtó irányába húzott.
A minket körülvevő lányok, legalábbis akik már kaptak képet, vagy még arra vártak, egyesével fordultak felénk, mikor valamelyikük elkiáltotta magát, hogy 'Nézzétek, ott van Aaliyah!'. Mi meg futottunk. Vagyis, kezdetben én döbbenten forgolódtam, Shawn bongyor feje után keresve, aki azt tátogta, hogy fuss. És ekkor jött a képbe Aaliyah meg a jégkoris énje, aki szabályosan szlalomozott a lézengő emberek között, engem, az egyébként focista lányt maga után rángatva. Néhány kanyarnál attól tartottam, hogy kirántja a karomat és már csak azzal fut majd.
– Brooklyn, ne haragudj, de kegyetlen rossz a kondid. Futni sem tudsz! – fújtatott bosszúsan, mikor becsapta magunk mögött az ajtót és hagyta, hogy az őrök tegyék a dolgukat és Shawn segítségére menjenek.
– Hé, lesokkolt a sok lány akik a bátyád helyett a te nevedet kántálták. Utána meg másodpercenként kiáltoztam, hogy bocsánat, mert te oké, hogy kikerülted az embereket, de én pont felkenődtem rájuk. Egyáltalán örülök, hogy az a néni nem vert hátba a táskájával!
– Nyugalom hölgyeim, minden rendben, biztonságban vagytok – lépett hozzánk hirtelen Andrew, egyik kezét Aaliyah vállára csúsztatva. Nem öreg hozzá egy kicsit? – Sziasztok.
– Szia – nyomott Aaliyah két puszit a férfi arcára, majd elengedték egymást és Andrew hozzám lépett.
– Szia Brooklyn – ölelt magához szorosan, nekem pedig felszaladtak a szemöldökeim. A múltkor elég..nos, tiszteletlenül viselkedtem vele.
– Hali – veregettem meg hátát kellemetlenül, amit szerintem ő is érzett, mert hamarosan enyhített a szorításán.
Miután ők ketten Aaliyah-val az egyre gyorsabban közeledő világkörüli turnéról kezdtek beszélgetni, én végig vezettem tekintetemet a helyiségen. Rajtunk kívül, a székeken ült – vagy éppen aludt – három másik személy, mellettük pedig hatalmas táskák hevertek, legtöbbjük gitár alakú volt. Szóval ők a banda. Jó, nem lesz ezzel gond, hamar tanulok. Aztán kivágódott az ajtó és Shawn borult – komolyan beszélek, ahogy kinyílt az ajtó, ő akar egy farönk amit kivágtak, vágódott el a padlón, rögtön utána pedig két másik, számomra még idegen fazon sétált be a terembe vihogva.
– Connor te barom! Holnap fotózásom lesz, örülnék, ha az arcomon nem lenne tíz kiló púder és alapozó, mint a múltkor – rázta fejét szintén röhögve, majd feltápászkodott a földről. Miközben nadrágját és fekete pulóverét porolta le, szemei ide-oda cikáztak a teremben, mígnem megakadtak rajtam. Ajkai az eddiginél is szélesebb mosolyba torkolltak, mikor én szégyenlősen félre biccentettem a fejemet.
– Wow. Ki ez a szép hölgyemény? – ráncolta homlokát, azt hiszem Connor, aki komolyan nagyon helyes volt. Jó, nem azt mondom, hogy volt olyan helyes mint Shawn, de helyes. Ha nem lenne barátom és az utcán menne el mellettem, kérdés nélkül fordulnék utána még egy pillantás kedvéért.
– A barátnőm – kapta felé fejét Shawn, összeszűkült szemekkel, mire a srác döbbenten pislogott rá.
– Mármint, ő Brooklyn? Az a Brooklyn? Akinek az összes számodat ír...
– Haver, ma hülyébb vagy mint valaha! Fogd már be! – tárta szét karjait az énekes, szemeit a bőröndjét maga után húzó fiúra meresztgetve. – Brooks, ők itt a fotósaim, Connor és Josiah – csúsztatta kezét derekamra, ezzel közelebb húzva magához.
– Üdvözöllek köreinkben – hajolt meg és nyomott csókot  kézfejemre, a körülbelül velünk egyidős Connor.
Vigyorogva emeltem meg oldalra kezeimet és pukedliztem, fejemet enyhén lehajtva. – Részemről a szerencse.
– Már most bírom a csajt.
Connor a kameráját kezei közt forgatva szedte ki a hatalmas táskájából, szavait eközben a mellettem álldogáló Shawn felé intézve.
Míg Connort inkább egy életvidám, néha talán túlságosan is túlpörgő srácnak képzeltem el hirtelen, Josiah sokkal komolyabbnak tűnt, de az ő ajkain is széles mosoly játszott, mikor egy öleléssel üdvözölt, majd elismerően megpaskolta a kezét még mindig a derekamon pihentető srác vállát. Aztán a két fotóst követően sikerült megismerkednem Shawn háttér zenekarának három tagjával, akik ugyanolyan kedvesnek bizonyultak, mint a menedzser és a két fotós. Annak ellenére, hogy az ismeretségünk csupán pár perce tart, rettenetesen örülök, hogy Shawn-t ilyen emberek veszik körül, mikor nem a családja, vagy régi haverjai vannak mellette.
– Min gondolkozol? – nyomott puszit halántékomra az emlegetett személy, kezével hátamat simogatva.
– Mikorra fogtok visszajönni?
Shawn szemöldökeit ráncolva pislogott rám párat, aztán elkerekedett a szeme. – Szerintem csak szombat éjszaka.. Hé, nem, eszedbe se jusson! Brooklyn!
– Ne már, azt sem tudod mire gondoltam – nevettem el magamat, megforgatva szemeimet.
– Szeretnéd ezt hinni – fordított maga felé teljesen. – Nem játszhatsz pénteken. Ígérd meg, hogy nem állsz pályára, különben komolyan itthon maradok!
– Még mit nem! Itt a repülő, indulás van kölyök – csavarta ujjait Shawn alkarjára Andrew, azzal a szándékkal, hogy felrángassa magával az őket Japánba repítő masinába.
– Jó, jövök már – sóhajtotta szemeit forgatva és sporttáskáját a vállára akasztva. – Aaliyah. Vigyázz mindenkire amíg távol vagyok. Pénteken pedig ha kell, akkor zárd be a pincébe, vagy nem bánom, csak ne hagyd játszani. Rendben?
– Ennél könnyebb feladatot nem is adhattál volna.. – sóhajtotta a lány lehunyt szemekkel, majd bátyja nyakába akasztotta karjait és úgy préselte magához.
Ahogy elfigyeltem kettejüket, azonnal könnyek gyűltek a szemeimben és megállás nélkül Shawn Never be alone-ja ment a fejemben. Úgy érzem, mintha éppen egy darabot, ami az utóbbi időben teljesen az enyémmé vált, most ki akarnának szakítani belőlem. És ez fáj. A kapcsolatunk hosszához mérve talán túlságosan is. De ez jó nem? Mármint, ez valóban azt jelenti, hogy szeretem. Úgy kábé mindennél jobban.
– Hé, minden o..
– Jesszus! Hála az égnek, hogy még nem mentetek el! Jöttem ahogy csak tudtam, de förtelmes a forgalom – vágódott ki az ajtó, amin betrappolt egy rá hatalmas fehér pólóban és hozzá egy rövid sport naciban álmaim barátnője, Camila. Maga mögött az unokatestvéremmel, Aiden-vel. Ez már jobb nem is lehetne. – Gyere ide, hadd köszönjek el!
Vékony és tényleg pici teste tökéletesen illett Shawn karjaiba, mire nekem még több könny gyűlt össze a könnycsatornáimba.
– Ő.. Mit keres itt? – kérdeztem halkan Aaliyah-t, aki feszülten figyelte a képsort. Akárcsak én és mellettem Shawn egész stábja.
– Ha egy helyen vannak, valamelyikük mindig elkíséri a másikat a reptérre, hogy aztán elbúcsúzzanak egymástól – felelte meg a kérdésemet a mellettem álló lány helyett, másik oldalamon, a kameráját éppen felém fordító Connor.
Zavarodva ráztam meg a fejemet, majd beletúrtam hajamba. – Mégis mit csinálsz?
– Fotót. Ez a munkám, tudod. Fotókat és videókat készítek Shawn minden egyes utazásáról, fellépéséről, egyszerűen csak mindenről – magyarázta fel-felnevetve értetlenkedésemen, majd megnyomott egy gombot a kamera pedig lőtt rólam egy fotót. – Megnézed?
– Persze – mosolyogtam vissza rá kedvesen, majd a kamera felé hajoltam.
A kép komolyan jól nézett ki, sőt egyenesen imádtam. Csak a háttérrel volt egy kis bajom. A fotón, tőlem kicsit jobbra, Shawn éppen lehunyt szemekkel nyom egy puszit a mini-lány homlokára, aki az ujjaival piszkálja a barátom tarkóját.
– Nos? Milyen?
– Felettébb.. jó. Nagyon tetszik – simítottam kezemet vállára, ő pedig hálásan összeborzolta a hajamat.
– Na, indulhatunk? – kérdezte félhangosan Andrew, mire a gerle pár hirtelen szétszéledt. Felvont szemöldökökkel figyeltem, ahogy Camila ujjait a mellette sétáló srác kezére kulcsolja és úgy araszolnak hozzánk. Szépen lassan. Őrjítő lassan.
– Mehetünk – álltak meg előttünk mindketten, majd Shawn hozzám lépett. – Hiányozni fogsz.
– Te is nekem – nyeltem vissza az éppen feltörni készülő könnyeimet, ami neki is feltűnt, ezért homlokát az enyémnek döntötte.
– Hé. Ne sírj. Nem szeretem, ha sírni látlak – cirógatta hüvelykujjával az arcomat. A könnyek pedig szépen lassan folytak végig az arcomon, le, egészen a cipőmig. Vagy Shawn cipőjére estek. Nem tudom. – Brooks.
– Bocsi, csak.. Argh, az a hülye szám tehet mindenről!
– Tudom. Mindig is tudtam, hogy egyszer még jó lesz az – csókolta le arcomról a könnyeket, melyek egyre gyorsabb tempóban váltották egymást és egyre többen is lettek. Minden egyes másodperc elteltével éreztem, hogy mindjárt elmúlik ez a pillanat és egy teljes hétig maximum a nekem küldött soraiban fogom csak 'látni' őt.
– Srácok.. Indulni kéne – tette kezét gyengéden a vállamra Andrew, mire bólintottam és egy nagyot sóhajtva hátra léptem Shawn-tól.
– Na jó, azért egy csókot csak kibír még – nézett rám döbbenten, aztán derekam után nyúlt és miközben én karjaiba zuhantam, ő ajkait már az enyémekhez is préselte.
Fergeteges csók volt, kezei derekamról fenekemre siklottak, az enyémek pedig vadul markolták, tekerték és néha húzták a bongyor tincseket, amiket én annyira imádok. Rövides időn belül aztán éreztem, hogy nyelve hegyét végighúzza alsó ajkamon, mire én egy halk nyögést eleresztve nyitottam ki számat. Kezeit farzsebeimbe csúsztatva vont magához az eddiginél is közelebb, én pedig a hajánál fogva igyekeztem teljesen magamhoz préselni. Nos, erre ennél már csak egy jobb megoldásunk lehetett volna, az viszont a szex, amit nem hiszem hogy itt és most szeretnénk megtenni. Kicsit azért furcsa lenne.. – Szeretlek – mondta, mikor Aaliyah hangosan sóhajtozni kezdett.
Egy halk nevetés után még nyomtam egy utolsó rövid csókot a szájára. – Én is szeretlek. Vigyázz magadra, rendben? És élvezd Japánt, biztos jó lesz – motyogtam, miközben ajkaink folyamatosan súrolták egymást.
– Megőrjítesz engem, te lány – csókolt meg újra, ezúttal valóban utoljára, majd hátrébb lépett és elindult a többiek után, fel a gép lépcsőjén. Ahol elkerekedett szemekkel fordult vissza.
– Mi az? Baj van? – kiáltottam rémülten, de csak felemelte a kezeit és széttárta azokat.
– Írok neked egy dalt Japánban – kacsintott, és végleg bement a repülőgépbe.
Ezt értenem kellene?