Boy With Luv

1

Végre vége a suliban, mehetek haza és aludhatok! Ja. Álmomban! Ha nem lenne egy energia bomba barátom akkor még talán sikerülne is.

-De Jin! Fáradt vagyok!-Nyavalyogtam neki.-Pontosan 8 órája nem aludtam!-Tájékoztattam ő meg csak a szemét forgatta.

-Majd alszol ott. Csak elkísérsz, megvársz és megyünk haza. Túl nagy kérés?-Háborgott már kicsit ő is.

-Nem. De veszel nekem Rament.-Mondtam neki miközben elindultunk a bighit entertaiment meghallgatására. Mikor odaértünk kért egy sorszámot és helyet foglaltunk a dugig telt folyosón.-Sokáig itt leszünk.-Mondtam egy lemondó sóhaj kíséretében.

-Lehet.-Mondta kedvetlenül. Mire számított? Hogy majd nem lesz tele Korea leghíresebb bandájának az entertaimentjének a meghallgatása? Röhej. Főleg akik csak azért vannak itt hogy lássák a BTS tagokat. Irritál mikor sikítoznak. Nem lehet tőlük aludni. El sem hiszem hogy ők hogy bírják. Néha már nekem égő amit egyes fanok csinálnak. De komolyan? Egy ps4-et venni egy dús gazdag idolnak? Wtf?

-Majd kelts fel!-Kértem meg barátomat és a fejemre raktam a fejhallgatóm. Elindítottam a saját gyártású "dalaim" és elmerültem bennük. Nem vagyok egy nagy művész de szeretem a zenét. Szeretem hallgatni, készíteni vagy csak egyszerűen hallgatni a megnyugtató csendet. Végül sikerült elaludnom.

***

-Beak kelj fel!-Vette le Jin a fejemről a fejesem.-Megyünk!-Tájékoztatott boldogan. Sikerült neki. A segítségével röpke 20 perc alatt sikerült összeszedem magam és elindulnunk.

-Hogy sikerült?-Kérdeztem fáradtan.

-Még nem kerültem sorra. Holnap is vissza kell jönnöm.-A hallójáratom belefájdult miután ezt meghallottam.-Te maradhatsz otthon!-Vigyorgott rám én meg megeresztettem egy mosolyt.

-Köszönöm. Valószínűleg otthon leszek és aludni fogok.-Mondtam meg neki az egyértelműt.-De azért szurkolok.-Mosolyogtam rá. Mikor hazaértem beborultam az ágyába.-Szia én drágám!-Motyogtam a párnámba.

-Ha így folytatod ez az ágy lesz a feleséged.-Feküdt le a saját ágyába.

-Nekem férjem lesz.-Javítottam ki. Hát igen. Ez van.

-Mikor óhajtasz munkába menni?-Tért át egy másik témára.

-Nem tudom. De ha felvesznek akkor muszáj leszek mást állást is keresni, mint a mostani dal írás.-Hát igen. Eddig ebből fedeztem az én részem. De ha ő elmegy gyakornoknak akkor, minden rám hárul, amiért mérges is vagyok rá, de neki legalább vannak álmai.-Valami nyugis kell.-Tűnődtem el.

-Vagy jöhetnél velem!-Ajánlotta.

-Jin! Ezt már megbeszéltük!-Morrantam rá.-Nem leszek gyakornok! Nem bírnám!- Ezt már néhányszor megbeszéltük de nem fogja fel.

-Mit? Beak kérlek! Legalább próbáld meg! Tehetséges vagy!-Próbálkozott tovább.

-Meg lusta.-Fűztem hozzá.-Nincs meg benne a legfőbb dolog amire szükség van: az akarat. Fene se tudja mit akarok elérni és ez aggaszt. Az sem biztos hogy pont egy híresség akarok lenni. De ha nem kell énekelnem, akkor a kedvedért és csak is azért talán benne vagyok.-Győzködtem magam.

-Jól rábeszélted magad. De akkor csakis a kedvemért.-Mosolygott rám Jin. Viszonoztam mosolyát és lepihentem. Vagyis csak azt akartam mert elaludtam. Ez vagyok én.

***

Másnap reggel 6-kor ébresztett Jin. Remélem mondanom se kell hogy mennyire esett jól. Mikor beértünk leültünk 2 székre és mielőtt bepótoltam volna az alvásom, Jin elkezdett hozzám beszélni.

-Tudod már mivel készülsz?-Kérdezte. Értetlenkedve néztem rá.-Elfelejtetted.-Vonta le a következtetést.-Maradjunk annyinál hogy tegnap rábeszélted magad arra hogy bejössz.-Emlékeztetett mire valami kis halvány emlékfoszlány megjelent előttem.

-Sajnálom tegnap kellett volna jelentkezni.-Védekeztem gyorsan. Mit meg nem ígérek embereknek. Egy sejtelmes mosolyt küldött felém én meg rögtön leszűrtem.-Mit csináltál?!-Háborodtam fel szinte azonnal. Jin csak jót nevetett rajtam de legalább majdnem félébredtem. Meg hülyének sem néztek az emberek.

-Kérsz egy kávét?-Kérdezte miután rájött hogy fel kéne ébreszteni.

-A szokásost.-Feleltem. Jin felállt és elment az automatához. Mikor visszaért a kezembe nyomott egy műanyag poharat amibe belekortyoltam és mint mindig: Most is felébredtem tőle. Gyorsan leerőltettem a kávét a torkomon és a maradékot a mellettem ülő kezébe nyomtam aki mosolyogva vette el tőlem.-Remélem nem fogom megszokni az ízét mert akkor nem fogok tudni felkelni. Most viszont: ki kéne találnom mit adok elő. Hányas számot kaptam?-Kérdeztem tőle miközben a telefonomban keresgéltem egy a feladatnak megfelelő számot.

-Utánam jössz a 312-essel.-Felelte én meg egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni. Hogy mennyit mondott?! Mibe hogy a legtöbbjük egy elvetemült fan!-És nyugi, zeneszerkéztő/dalíróra írattalak.-Nyugtatott meg.

-Köszönöm.-Feleltem kissé gúnyosan. Ez egyértelmű, nem? Az egyik talán legjobban sikerült zenémet hallgattam. Még szerencse hogy a telefonomon csak a zenei és a szöveges része is megvan. Néha ezt az idiótát sem hiszem el. Benevezett a tudtomon kívül. Pofám lesül. Órák teltek el érkezésünk óta (természetesen ennek a 90%-át átaludtam) mikor valaki behívott. Jin egy biztató mosolyt küldött felém én meg kissé idegesen mentem be a szobába. Még szerencse hogy Jin figyelt és időben felkeltett. A 30-as éveiben járó hölgy elkérte a telefonom amin a szám van. Meghallgatták és bekészítették nekem. Jin előttem volt, így izgatottan vártam az előadását, mert onnan ahol én vagyok tökéletesen lehet mindent hallani. A barátom fellépett a színpadra, bemutatkozott és énekelni kezdett. A the trut untold eleve egy nagyon érzéki szám, de tőle halva mindig nagyon szomorú leszek. Talán jó jelnek vehetem ha végighallgatták a barátomat. A kezembe nyomtak egy mikrofont és felküldtek a színpadra.-Min Beakjoon vagyok, 19 éves.-Mutatkoztam be gyorsan. A zene felcsendült én pedig reppelni kezdtem. Végig hallgattak amit jó jelnek vettem. Visszaadták a telefonom és Jinnel együtt mentünk el egy tál rament elfogyasztani. Ennek sajnos hamar vége lett mert el kellett mennie dolgozni. Én hazamentem és elkezdtem befejezni azt a számot amit eddig írtam. Nem sok érte meg azt hogy zenét is kapjon, de ha csak a dalaimat nézzük, egy kész szekrényt meg lehetne tölteni a dalaimmal amiket eddig írtam. Jobban szeretem papírra vetni a gondolataim, ezért rengeteg füzetem van. Sokszor vagyok úgy hogy csak jönnek a gondolatok és a végén egy nagyon szar számot dobok össze. Most is azt csodálom hogy nem küldtek el a francba másokat idegesíteni.

Lehet hogy nagyot vállalok ezzel a történettel, de ha van is ilyen (mármint nem shippen alapuló történet ami meleg témán alapul) akkor én még nem találtam belőle. :D Ez lesz az első BTS meleg könyvem szóval ne várjatok nagy durranást!