Boy With Luv

6

-Miért nem akarod hogy megtegyem?-Kérdezte tőlem megtörten.-Egy magamfajta mocskos pszichopata buzinak... mi keresni valója van a világba?-Kérdezte és könnyei újra megindultak. Teste megremegett de ahogy láttam még talpon tud állni.

-Mert az öngyilkosság értelmetlen. Inkább tennék ezt azok akik más emberek rabolnak el és tesznek velük rossz dolgokat.-Fejeztem magam ki szépen.-Tudom mi történt. Segíteni akarok és ehhez az kell hogy együtt működj. Csak holnap gyere el. Elmegyek és megnézem hogy hogy is tettél kárt Mrs. Mintadiákban. Megvan a felvétel amin rajta van az igazi történet.-Váltottam halkabbra. Szinte már suttogtam.-Ha meg az bánt, én sem vagyok más. Sokáig engem is pszichopata buzinak tartottak. Ennek a másik fele mindig is igaz volt és lesz.-Mondatomra ledöbbent és szipogott néhányat.

-Miért mondod el ezt nekem?-Kérdezte fájdalommal teli hangon.

-Mert benned megbízom.-Feleltem magabiztosan.- És ha meg is teszed...-Halkultam el.-A titkom veled hal.-Mondtam a könnyekkel küszködve.

-Az igaz hogy csak egy éjszakára kellenék?-Kérdezte 2 szipogás között.

-Nem.-Vágtam rá szinte rögtön.-Nem kell mindent elhinni amit mások mondanak. A pszichopata például nem igaz rád. Gondolom megküldted néhány megsemmisítő pillantással.-Tippeltem. Bólintott. Megfogtam az állát és magam felé fordítottam.-Kérlek!-Könyörögtem neki. Könnyei újra megindultak. Szerencsétlen.

-Csak mert szeretnéd.-Egyezett bele.-Ha meg vége ennek az egésznek, megkeresem Taejint és kiherélem.-Mondta kis mosoly társaságában.-Úgy gondoltam majd én rendbe teszem a dolgokat. Csak elborult az agyam. Volt egy nagyon jó barátom, akit elveszítettem mert idol lett. Most pedig Taejin lépett le anélkül hogy szólt volna. Ezért törtem ennyire össze. Azt hittem rá számíthatok, mert megígérte. Pedig nem tartotta be. Ez szomorít el a legjobban.-Szipogott még egyet.-Holnap.-Mondta és kirántotta az állát és a kezét a kezeimből és elment. Remélem betartja. Megláttam hogy itt maradt a füzetes miután leülte abba a székbe amin ő ült. Így elindultam utána. Nem futottam. Gondoltam majd utolérem. Aztán megláttam ahogy 2 nagyobb srác lefogja ameddig Leesoo beszél hozzá. Elővettem a telefonom és elkezdtem levideózni.

-Nem megmondtam neked hogy tűnj a pasim közeléből te mocskos buzi?!-Ordította. Aztán felpofozta Baekot. Nem szívesen de még megnéztem ahogy néhányat rúg bele. Úgy gondoltam annyi elég lesz, így a telefonom kitámasztottam a falhoz hogy a kamerája pont vegye ami történik.

-Ki a szerencsés?-Tűntem fel a színen. Leesoo arca falfehérre sápadt én pedig morogva mentem oda hozzájuk.

-S.Senkit!-Dadogta. Már épp kérdeztem volna meg hogy akkor ez most mi volt, mikor közbe szólt.-Csak visszaadtam neki amit ő adott nekem!-Mondta és el is viharzott a 2 srác tárasságában. Felsegítettem Baekot aki alig állt a talpán.

-Ma elviszlek haza. Nincs kifogás!-Mondtam és nekitámasztottam a falnak. Elmentem a telefonomért és kikapcsoltam a felvételt. A hangot nem vette, de legalább a felvétel meg van. Vállamra kaptam Baeket és beraktam a kocsinkba.-Vigyen haza!-Szóltam előre a sofőrnek. Hamarosan el is indultunk.

-De én nem is erre lakom.-Nézett ki az ablakon Beak.

-Azt mondtam haza viszlek.-Tájékoztattam amit ő egy fájdalmas sóhajjal díjazott. Már láttam rajta hogy ellenkezdni akar de csendre intettem.-Azt is mondtam hogy nincs vita.-Néztem rá szúrósan. Nem szólt semmit csak bámulta a tájat. Az út felénél eszembe jutott felhívni Jint hogy lesz egy vendégünk. Még szerencse hogy én vagyok egyedül a szobákban.

-Mondjak Yoongi.-Szólt bele a telefonba.

-Elfér nálunk éjszakára még 1 személy?-Kérdeztem. Ledöbbent a vonal túlsó felén, így csak fél perc csönd után tudott válaszolni.

-Igen. Miért?-Kérdezte meglepetten.

-Mert vinnék valaki. Nyugi majd otthon elmondom.-Azzal le is tettem a telefont. Hamarosan meg is érkeztünk. Hatalmas megkönnyebbülésre Beak a saját lábán jött el a bejáratig. Csöngettem 2 hosszút a csöngővel.

-Miért csöngetsz a saját házatokba?-Kérdezte értetlenül Beak. Arc bepirosodott a pofon miatt, gondolom fájt is neki.

-Itthon hagytam a kulcsom.-Hazudtam neki. Igazából csak figyelmeztettem a bent lévőket hogy ha esetleg egymás torkában vannak akkor ideje szétrebbenni. Hamarosan Jin hyung nyitott ajtót. Szemei kétszeresére nőttek miként meglátta Beakot.-Beengedsz vagy fagyjunk ide?-Kérdeztem mogorván. Félreállt az ajtóból és bejutottunk. Beak egy kissé frusztráltan és zavartan nézett körbe a hatalmas házban. Levette a cipőjét.-Add a táskád.-Nyújtottam felé a kezem. Jin végre észhez kapott és illőkép üdvözölte a vendéget miközben én felvittem a cuccait a szobámba. Miután felvittem a cuccait, őt is felküldtem. Az idegen vendég érkezésére mindenki leözönlött a nappaliba, ezzel még jobban zavarba hozva az így is ideges fiút. Miután felküldtem 6 kérdő szempár nézett rám. Az asztalra dobtam a telefonom.-2 videó van rajta. A rövidebbet nézzétek mg.-Adtam ki az utasítást és eltűntem az emeleten. Fenn a szobába Beak várt rám miközben a kissé kupis szobám csodálta.-Ülj csak le.-Mondtam neki illedelmesen, ő pedig mint a villám feküdt be az ágyamba. El is aludt volna ha nem vagyok ott. Igen, én is aludnék a legszívesebben.-Menj fürödj le és utána nyomás vacsorázni és már aludhatsz is.-Közöltem vele az infót és hozzávágtam egy pólót, alsót és nadrágot. Mivel kisebb volt nálam így kisebb darabokat adtam neki. Egy köszönöm után full vörös fejjel ment el fürdeni miután megmutattam neki a helységbe vezető utat. Hamarosan Jin jött fel hozzám. Éppen próbáltam valami rendféleséget csinálni.

-Hol van?-Kérdezte gondolom Beak hollétét.

-Fürdik.-Adtam meg a választ. Elővett egy elsősegély dobozt és lerakta.-Köszönöm hyung.-Köszöntem meg neki. Felhúzta a szemöldökét és távozás helyett leült az ágyamra.

-A videón látottak miatt hoztad ide, vagy volt benne más is?-Kérdezte huncut mosollyal az arcán.

-A videón látottak miatt. Meg elég jóban lettünk dalszövegírás közben.-Válaszoltam kissé zavaromba. Jin mindent sejtő vigyorra húzta a száját és elindult ki a szobámból.

-Megyek befejezem a vacsorát. Aztán nem rosszalkodni.-Mosolygott és mielőtt megindultam volna megfojtani eltűnt. Mikor Beak visszaért én mentem el fürdeni.

*Beak sz.sz*

Unatkoztam egyedül a szobában. Legszívesebben már rég aludnék, de itt vasszigor van. Nagy nehezen se tudom felfogni hogy én kikkel vagyok egy házban. Sok fanjuk szerintem meg is ölne ezért a helyzetért. Kiss idő múlva Taehyung lépett be a szobába levakarhatatlan 1000 wattos vigyorral.

-Szia!-Köszönt kedvesen és beugrándozott hozzám.-Hogy hívnak?-Kezdett bele egy beszélgetésbe.

-Min Beakjoon.-Válaszoltam.-Te pedig ha emlékezetem nem csal akkor Kim Taehyung vagy.-Mosolyogtam rá. Büszkén bólintott.

-ARMY vagy?-Kérdezte még mindig vigyorogva. Megráztam a fejem és eldőltem az ágyon.

-Csak álmos.-Poénkodtam amit majdnem elröhögte magát. Azért ennyire nem volt vicces.-De viccet félretéve: nem. Csak nagyon régóta hallgatlak.-Vallottam be.-Talán lassan 5 éve.-Gondolkodtam el.

-Akkor jó rég óta.-Mosolygott.

-Gyertek enni!-Szólt fel Jin. Tae elindult de én nem mentem.

-Nem jössz?-Kérdezte. Megráztam a fejem.-Miért?-Kérdezte szomorúan. Mert nem tudok felállni.

-Megvárom Yoongit.-Mondtam neki. Mosolya visszatért.

-Oksi!-Mondat és eltűnt. Hamarosan Yoongi is megérkezett egy kinyúlt pólóval és egy alsóval. Azt hittem ott égek el.

-Nem mentél enni?-Kérdezte olyan "most halott vagy ha nem eszel" módon.

-Nem. Megvártalak.-Válaszoltam.

-Ennek az volt az oka hogy nem tudsz felkelni?-Kérdezte mindentudó arckifejezéssel.

-Talán.-Vallottam be. Segített felállni és bár fájdalmak árán de leküszködtem magam az emeletről Yoongival az oldalamon.