Boy With Luv

7

Nagyon furcsa volt 7 másik emberrel enni. Nagyon furcsa. Főleg hogy a BST 7 tagjáról beszélünk. Nincs nagy étvágyam, de azért igyekeztem mindent megenni amit Jin kirakott a tányéromra. Csakhogy az nem kevés. Nincs gyomrom megenni azt a sok mennyiségű ételt amit kipakolt.  A továbbiakban nem nyúltam az ételhez, csak vártam hogy valaki befejezte rajtam kívül. Ez a valaki végül Yoongi lett. Előlem is kérdés nélkül elvette a tányért. A maradék a kukába a tányérok pedig a mosogató a kerültek. Aztán felrángatott a szobájába. Leültetett (vállamnál fogva lenyomott) az ágyra és az elsősegély dobozhoz ment.

-Vetkőzz!-Parancsolta én meg szerintem paradicsom fejjel de levettem a pólóm. Némán kezdte el Mrs. Mintadiák által okozott sebeimet letisztogatni. Mivel a legtöbb zúzódás, így oda csak valami kencét kent, ami sokszor fájdalmasabb volt mint egy horzsolás.

-Elmondtad nekik?-Kérdeztem néhány néma perc után.

-Igen.-Válaszolta motyogva.-Jobb ez így, hidd el.-Igyekezett nyugtatni de nem nagyon sikerült. Szívem akkor ugrott a legnagyobbat amikor megcsörrent a telefonom. Yoongi abbahagyta a felsőtestemen való ügyködését, így simán eltudtam menni a telefonomért. A képernyőn Taejin neve virított. Felvettem és a fülemhez emeltem a készüléket.

-Szia Beak....-Köszönt a telefonba letörten. Megint elkapott a rossz érzés.-Tudom hogy nagyon ki vagy akadva...-Sóhajtott.

-Nem vagyok kiakadva.-Vágtam a mondatába.-Csak mérhetetlenül csalódott. Méghozzá a legjobb barátom miatt. Azért nem is haragudnék ha el kellene menned, de az, hogy még egy "Csá baszod"-ot sem voltál képes írni, vagy mondani, az keserített el a legjobban. Aggódtam érted Jin. Iskolába se jöttél! Már azt hittem valami komoly baj van!-Könnyeztem be újra.-Van valami magyarázat vagy nem mondasz semmit és bocsánatot kérsz?-Kérdeztem a sírás határán. Yoongit kezeit éreztem meg magamon ahogy hátulról magához ölel.

-Magyarázkodok és bocsánatért esedezek. Nagyon szeretném négyszemközt megbeszélni, de mivel nem vagy itthon, így gondolom elmentél valahova.-Tippelt. Nem szólaltam meg. Nem akarom hogy tudja hogy itt vagyok.-Az egész úgy kezdődött hogy felvettek.-Kezdett bele.-Még aznap közölték hogy életkorom miatt valami dormba fogok költözni. Elleneztem de azt mondták hogy vagy elmegyek a dromba vagy búcsút inthetek attól hogy valaha is debütálhatok. Mikor elmentem, fel akartalak hívni de lemerült a telefonom. Úgy terveztem hogy a dromba felrakom töltőre. Így is tettem. Bekapcsoltam hogy halljam amikor hívsz, de arra nem számítottam hogy az ott lévők el fogják dugni előlem. Kerestem de nem találtam. Furdaló lelkiismerettel feküdtem le aludni. Másnap amikor csak tudtam téged kerestelek de nem találtalak. Iskolába meg ezért nem voltam mert nem szóltak még nekem se hogy átirtanak. Aznap mikor hazamentem, közölték velem hogy nem mehetek vissza egy pszichopata buzihoz aki rámászott Yoongira. Nem hittem a fülemnek. Eldugták a kulcsaim és nem engedtek haza. Konkrétan bezártak a házba. Ma szóltam Pd-nimnek hogy mi történt és visszaadatta a kulcsaim és a telefonom. Láttam hogy rengetegszer hívtál. De mivel ezért 3%-on vol a telefonom így csal elindultam haza. Most várok rá lassan fél órája. Így felhívtalak. Kérlek. Bocsáss meg amiért előrébb helyeztem mindent mint téged!-Sírta el magát a végén. Nem szokott hazudni.

-Megbocsájtva.-Mondtam ki nagy nehezen.-De még számolunk!-Figyelmeztettem.

-Nem vagyok jó matekból...-Ejtett meg egy aprócska poént. Megmosolyogtam.

-Akkor szedd össze magad!-Figyelmeztettem. Mintha mi sem történt volna.- Majd még beszélünk! Ha érdekel van még gyors kaja a hűtőbe.-Adtam tudtára a levesét amit vettem neki.

-Beak!-Háborodott fel.

-Tudom: Nem szereted ha zacskós kaját eszek. De istenem tudod hogy képes vagyok magamra gyújtani a konyhát!-Akadékoskodtam.-Na bye!-Köszöntem el. Tényleg mintha mi sem történt volna.

-Szia.-Hangján hallani lehetett hogy mosolyog. Kinyomtam és Yoonginak dőltem.

-Ugye nincsenek a szobádba:"Csináljunk az ARMY-nak a mindennapi életünkről videót" kamerák?-Kérdeztem miközben már majdnem elaludtam.

-Nincsenek.-Válaszolt flegmán.-Ilyen gyorsan lerendeztétek?-Kérdezte meglepődve.

-Ja. Viszont ha nem engedsz el itt alszok el helyben.-Elengedett így nehezen (kis segítségével) felálltam és bedőltem az ágyba.-Tudom hogy nem végeztünk de nem érd'!-Figyelmeztettem.

-Hál' ég!-Könnyebbült meg amin jót nevettem. Lekapcsolódott a villany és sötétség borult a szobára. Yoongi befeküdt mögém de nem is foglalkoztam vele. Csak másnap reggel esett le, hogy nem volt rajtam póló.

***

Reggel arra keltem hogy valami folyadék folyik végig rajtam. Kipattantak a szemeim és felültem. Yoongi nem volt mellettem csak Yeontan a lábaimon amit ért a támadás. Rögtön leszűrtem a történteket. Morogva felkaptam a tegnap kölcsönkapott pólót, Yeontant és idegesen mentem ki a folyosóra. Lementem az emeletről és mindenkit a konyhában találtam. Mikor megláttak Jimin, Jungkook és Hobi majdnem elnevették magukat, ellentétben a többiekkel, akik szégyellték maguk. Leginkább Tae aki hamar az állatáért is jött.

-Ilyen ébresztőm se volt még. Amúgy jó reggelt.-Szólaltam meg először.

-Bocsánat Yeontan miatt!-Mondta Taehyung és elment a kutyájával együtt. Kook felállt és elment utána. Yoongira néztem aki ugyan úgy fáradt volt mint én.

-Látom mindketten aludnátok még.-Mondta Jin.-De már 9-kor ideje felkelni.-Dorgált meg ln pedig elsápadtam.

-Hogy mennyi?!-Akadtam ki.-Nekem rég iskolába kéne lennem!-Fogtam meg a fejem.

-Dehogy kéne iskolába lenned!-Morrant rám Jin.-És nem! Nincs hétvége! Ma egyszerűen ott maradsz a seggeden!-Jobb tenyerembe temettem az arcom és igyekeztem nem veszekedni. Yoongi jobbnak látta közbelépni, így felállt és csuklón ragadt.

-Adok másik nadrágot.-Aztán elkezdett húzni. Mentem utána.-Büdös vagy.-Közölte.

-Inkább húgy szagú.-Javítottam ki. Láttam hogy hozzáfűzött volna még valamit de inkább magába fojtotta. Bementünk a szobájába, adott egy nadrágot és a kezembe nyomta.-Mindig ilyen?-Utaltam Jinre.

-A legtöbbször.-Mondta és megfordított.-Legközelebb ne felejts el felöltözni!-Utalt az estére. Elvörösödve mentem a fürdőbe, ahol nem volt senki, így bezárkóztam és lemostam magamról a kutyapisi szagot. Aztán megtörölköztem és visszaöltöztem. Visszamentem Yoongi szobájába. Yoongi az ágyán fekve aludt. Mivel nekem se volt ínyemre ébren maradni, így befeküdtem mellé és hamarosan már aludtam is.

***

Ezek után kissé rendesebb ébresztőt kaptam ezúttal  Taehyungtól. Rám ugrott.

-Tae!-Kiáltottam.-Olyan vagy mint Jin!-Morogtam. Értetlenül nézett rám.

-Jin?!-Döbbent meg.

-Nem, nem! Nem ez a Jin! Taejin. A barátom.-Magyarázkodtam. Ő meg mintha megnyugodott volna.-Ő is vagy így ébreszt vagy kitalál valami mást.-Mondtam és visszafeküdtem az ágyba.

-Nemhogy visszaaludj! Jin küldött fel hogy ébresszelek fel, mert le kéne menned reggelizni. Az előbb küldtem le Yoongit is.-Remek. Elkezdtem bólogatni hogy megyek.-Addig nem megyek el, ameddig ki nem jössz onnan.-Szögezte le karba tett kézzel. Morogtam egyet és felültem.

-Száj le a lábamról.-Motyogtam. Vette a lapot és lehuppant rólam a földre.-Béna.-Ráztam meg a fejem és kikeltem az ágyból.

-Olyan vagy mint Yoongi!-Duzzogott.-Összeilletek.-Mondta és kifutott a a szobából.

-Fuss Kim Taehyung!-Iramodtam a nyomába. Hogy is gondolta? Én és Yoongi? Ez megbuggyant!