Boy With Luv

20

A nap további részében elvonultam a stúdióba. Még azt sem vettem észre hogy Yoongi hazaért. Csak akkor vettem észre mikor megéreztem a kezét a vállamon. Annyira megijedtem hogy még fel is kiáltottam. Levette rólam a fejest és elmosolyodott.

-Ennyire belemerültél a munkádba?-Kérdezte vigyorogva.

-Aham...-Válaszoltam feszülten.

-Na.. Mi a baj?-Váltott át aggódóba. A mellkasának dőltem.-Hadd tippeljek... megint túlaggódód a dolgokat.-Lelki szemeim előtt látom ahogy megforgatja a szemét. Sóhajtva megcsókoltam és elővettem a telefonom. Megmutattam neki a cikket. Felvont szemöldökkel nézett rám.-Le kell tiltsalak a netről.-Most rajtam volt a sor hogy megforgassam a szemem.

-Szembejött.-Közöltem vele durcásan.

-Jó van na! Ne aggódj miatta!-Kérlelt.

-Ne aggódjak. Mindig ezt mondod.-Sóhajtottam de azért jobban a mellkasába bújtam.

-Tudom hogy félsz meg minden, de ne rágódj rajta. Előbb utóbb kiderült volna, de hidd el, nem lesz baj. Sokszor történt már ilyen. Nem éri meg ezen rágódni. De ezt már párszor elmondtam. Te vagy nekem a legfontosabb.-Puszilt meg.-Most pedig nyomás, csinálj vacsorát asszony!-Engedett el és rácsapott a seggemre.

-Asszony?!-Háborodtam fel. Kidugta rám a nyelvét és futni kezdett.-Megállj!-Kiabáltam és utána eredtem.  A konyhába értem utol ahol rá ugrottam. Elterült a földön és hátara fordult én pedig ráültem a mellkasára. A térdem a feje mellet helyezkedett el. Furcsán nézhettünk ki, ami akkor tűnt fel amikor megmozdítottam a csípőm hogy elhelyezkedtek. Yoongi megfogta a fenekem én pedig felmordultam.-Kanos!-Morogtam rá és megpróbáltam leszedni a kezét a fenekemről ami nem jött össze. Mikor jobban megszorította fellöktem a csípőm ami rossz helyen kötött ki, nagyon közel Yoongi fejéhet.

-Csábító de kihagynám.-Közölte perverzen vigyorogva és erotikusan megnyalta a száját.

-Engedj már el hogy fel tudjak kelni!-Kérleltem mire elengedett. Otthagytam a földön és benyitottam a hűtőbe.-Mit eszünk?-Néztem rá. Még mindig a földön ült és kacéran vigyorgott. Akkor jöttem rá hogy a seggem nézte.

-Legközelebb is Taevel küldelek el vásárolni.-Éreztem hogy a vér felmegy a fejembe és felveszek egy vörösebb árnyalatot.

-Nem ez volt a kérdés.-Igyekszem leplezni a zavarom de nem nagyon sikerül.

-Brassói.-Vigyorgott rám eszelősen.

-Nem tetszel te nekem ezzel a vigyorral.-Jelentettem ki és akkor leesett. Mindkét alapanyagért le kell hajolni.-Kanos.-Fűztem hozzá az ő mosolya meg nagyobb lett. Bementem a spájzba a krumpliért mert legalább az ajtó valamennyire takar. Azt asztalra tettem és lehajoltam a fagyasztóhoz a húsért. Sajnos nem lett meg egy hamar. A hússal a kezembe mentem a mosogatóhoz.

-Ez tetszett.-Hallottam meg Yoongi suttogását a fülembe. Egy pillanatra megállt a kezem és a levegőm is bennrekedt. Csontos kezeivel körbeölelte a derekamat. Folytattam a hús felolvasztását de Yoongi elkezdte harapdálta a fülemet és puszilgatni a mögöttem lévő területet. Felsóhajtottam.

-Y.Yooni... kaját csinálok...-Akadékoskodtam.

-Meggondoltam magam. Én inkább téged ennélek és ne aggódj, majd én megcsinállak.-Kijelentésére azt hittem eldobom az agyamat de helyette a hús landolt a mosogatókagylóban. Mert odalent megfogott. Elzárta a vizet miközben tovább ingerelt.

-Yo.Yoongi!-Próbáltam eltolni magamtól. Természetesen nem sikerült. Az egész egészen addig fajult hogy a hálóban kötöttünk ki. Éppen a pólóját vette le mikor megállítottam.-Yoon.Yoongi! Mielőtt tovább mennénk... én még nem állok készen arra hogy lefeküdjek veled...-Figyelmeztettem.

-Valahogy gondoltam.-Hajolt közelebb.-Akkor mit szólnál egy kis hancúrozáshoz?-Kérdezte vigyorogva. Megforgattam a szemem.

-Jó..-egeztem bele nagy nehezen.-De kérlek légy türelmes...-Kérleltem halkan. Megpuszilta a homlokom.

-Ez csak természetes.-Mosolygott rám biztatóan és a nadrágomhoz nyúlt.

***

Aznap este szendvicset vacsoráztunk. Reggel rántottát csináltam és együtt indultunk be a céghez. Mivel gondoltuk hogy több a lesifotós ezért a lehető leginkább igyekeztünk nem feltűnőek lenni. Én gyalog mentem ő autóval. Más kijáraton távoztunk, mégis ugyan abból a házból. A kiadónál már ott volt az autója mikor odaértem. Megkerestem Taejint aki amikor meglátott hozzám sietett.

-Láttad?-Kérdezte feszülten. Bólintottam.-Nem lesz ez így jó...-Mormogta az orra alatt.

-Tudom.-Sóhajtottam feszülten.-Beszéltem vele de nem nagyon hatja meg a dolog. A cég továbbra is tagadni fogja, de egy hiba és mindennek vége.-Mondtam inkább magamnak mintsem Taejinnek.

-Legyél óvatos!-Ölelt meg. Én csak visszaöleltem. Tudom hogy annak kell lennem, de nem tudok ennél óvatosabb lenni.

***

Azon a napon eltiltottak egymástól. Szó szerint. Még egymásra sem nézhettünk. Egyikünknek sem tetszett a helyzet, de nem tehettünk ellene semmit. Azt mondta PD-nim hogy csak 1 hónapról lenne szó, de nekem egy nap elég volt ahhoz hogy Yoongi hiányom legyen. Taejinnel voltam egy dromban és ha nem volt muszáj akkor a közös szobánkban dekkoltam. Még fel sem hívhattam. Helyette Yoongis videókat néztem. Szomorú voltam de meg tudtam érteni a kiadót. A második héten már sírva tudtam csak elaludni. Végül a szenvedést maga Taehyung törte meg. Meglátogatott. Éppen dalt írtam az új albumukhoz, amikor betoppant.

-Mit szeretnél?-Kérdeztem tőle félretéve egy kicsit a fejhallgatóm.

-Téged.-Válaszolt röviden. Sóhajtottan és leültem mellé.

-Yoongi mi?-Tippeltem. Ő csak bólintott. Sóhajtottam és átöleltem. Visszaölelt.

-Nagyon aggódom érte...-Szipogott. Ha tudnád hogy én mennyire...-Sokszor dühkitörései vannak, kiabál és teljesen megrémiszt...-Mondja szipogva.-Beszélj vele!-Parancsolt rám és a kezembe nyomta a telefonját. Megkerestem Yoongi számát és felhívtam. Kicsörgött de nem vette fel. Megpróbáltam még egyszer.-Na?-Kérdezte reménykedve Taehyung.

-Semmi.-Válaszolta csüggedten és előkapartam a saját telefonom. Beütöttem a telefonszámot és újra megcsörgettem.

-Igen, tessék.-Szólt bele Yoongi hangja.

-Szia.-Szóltam bele halkan.

-Beak?!-Kérdezte meglepődve.

-Nem bazdmeg az anyád.-Válaszoltam mogorván.

-Jól van na, csak mindenkire számítottam csak rád nem.-Válaszolt.

-2x is hívtalak Taehyung telefonjáról. Miért nem vetted fel?-Kérdeztem tőle Taehyungra nézve aki jelezte hogy ezt lehet nem kellett volna kérdeznem. A vonal túlsó felén sóhajtás hallatszott.

-Nincs kedvem hozzá és azt hittem megint ő hív hogy lelket öntsön belém. Nagyon hiányzol Beak...-Sóhajtott a telefonba.

-Te is nekem. Már kevesebb mint a fele van vissza. Csak kibírjuk valahogy...-Biztattam.

-Csak.-Egyezett bele nem túl meggyőzően.

-Majd átküldöm az új számokat amiket csináltam. Majd hallgasd meg őket.-Kérleltem és visszagurultam a gépemhez.

-Most komolyan a munkán jár az eszed?-Torkolt le a telefonon keresztül.

-Akkor inkább mesélj valamit. Mizu veled?-Váltottam témát.

-Semmi.-Válaszolt.

-Akkor miről beszélnünk?-Forgattam meg a szemem.

-Ne forgasd a szemed!-Szólt rám a túloldalról.

-Te meg ne háborogj!-Szóltam rá.-Akkor is mesélj!-Kérleltem és kényelembe helyeztem magam. Taehyung pedig kisétált és elkezdett a többiekkel csevegni.