Boy With Luv

2

*Yoongi sz.sz*

Tegnap is itt volt. Mai is itt van és egyszerűen maradandót alkotott. Bár táncolni nem volt szerencsém látni, annyi biztos hogy tehetséges. Ha felveszik biztosan jó számokat fogunk rittyenteni!

***

Végre vége lett a meghallgatásnak, így mindenki fáradtan indult el az útjára. Mi a srácokkal a dromba mentünk. Odafelé, mint mindig, most is csak a zene maradt nekem. A Shipp párosok tagjai, Jimin és Hoseok, Jungkook és Taehyung, SeokJin és Namjoon elfoglalják maguk. Csak én maradok egyedül. Sajnos már lassan 2 teljes éve hogy végül Taejék is összejöttek. Én meg megmaradtam szinglinek. Remélem nem kell hangsúlyozni hogy mennyire szar. Hazaértünk, de nem tudtam a szobámba menekülni mert az esti megbeszélésre kellett mennem a nappaliba.

-Yoongi.-Nézett rám Nam.-Az új számnak egy szerelmes dalnak kéne lennie.-Felhorkantottam kijelentésére, amit mindenki furcsállt.

-Írd meg te!-Vágtam oda hozzá.-Nincs ihletem szerelmes dalok írni mert nem vagyok szerelmes. Ezt csak te tudod megírni, vagy valaki más a csapatból.-Sóhajtottam és elvonultam. A többi már nem érdekel.

*Beak sz.sz*

-Beak!-Ordította a barátom és rám ugrott. A fájdalom miatt felnyögtem.-Felvettek!-Visította mint egy kislány.

-Juhu!-Mondtam fáradtan és hozzávágtam egy párnát.-Gratu!-Dicsértem meg. Részemről letudva, aludhatok. De hát ebben ki más akadályozna meg mint az én hyungom?

-Téged is lustaszák!-Remélem nem direkt mondta hogy zsák mert ha véletlenül mégis, egy kanál vízben fojtom meg.-Gyerünk már! Örülj egy kicsit!-Kérlelt.

-Majd ha hagysz aludni!-Mondtam de Jin nem tágított.-Jó! Felkelek de engedj el!-Kiabáltam rá mérgesen ő pedig nevetve távozott a szobánkból. Mérgesen fújtam ki a levegőt és felkeltem. Nehezen de sikerült. Kimentem a nappaliba és levágódtam a székbe.-Most mi lesz?-Tértem a lényegre. Jin megfordult a reggelinkkel a kezében és értetlenül nézett ránk.-Elmész egy dromba és itt hagysz?-Kérdeztem kétségbeesetten. Nem akarom hogy itt hagyjon, mert a legjobb és egyetlen barátom.

-Nem.-Válaszolta és letette elém a rántottát.-Itt maradok ahogy te is.-Mondta és még jobban összekócolta a hajam.-Menj és szedd össze magad miután megreggeliztél! Nemsokára indulunk be. A te napirended is meg van nyitva a laptopon, de majd megkapjuk kinyomtatva is. Először úgy is fel kell mennünk az igazgatóhoz.-Mosolygott rám és eltűnt a szobánkba. Én csak a fürdőbe tűntem el, de csak addig ameddig kifésültem a kócos hajam. Mikor már nem bírtam a hajammal, a fésűt benne hagyva mentem be a szobánkba. Jin mikor meglátott elröhögte magát.-Gyere béna.-Paskoltam meg maga mellett a helyet. Ha jól látom éppen pakolt össze. Minek neki 2 zsák? Nekiállt tépni a hajam amire felszisszentem.-Mikor fésülködtél te utoljára?-Kérdezte mérgesen miközben a fésűt próbálta kiszabadítani a hajamból.

-Azt hiszem 2 hete.-Adtam meg elgondolkodva a választ.-Minek neked 2 zsák?-Kérdeztem tőle miután kiszedte a fésűt a hajamból.

-Először is: nem csodálom hogy ilyen a hajad ha 2 hete fésülködtél! Másodszor pedig az egyik a tiéd.-Hiányozni fog ez a Jin. Fáradt lesz, el lesz havazva a feladatokkal. Nem lesz ideje rám. Össze kell szednem magam nincs mese! Jin nehezen kifésülte a hajam én meg jól megöleltem.-Na, most meg mi van?-Morgolódott.

-Semmi.-Mondtam és elindultam ki a reggelimhez.- Csak hiányozni fog ez a Jin.-Sóhajtottam halkan. Rég volt egy barátom. Ő is gyakornok lett, csak annyira nem volt ideje rám, hogy a végén már el is felejtett. Akkor költöztem fel Szöulba és ismertem meg Jint. Képes volt segíteni nekem hogy túltegyem magam a múlton. Még úgy is hogy alig ismert. Most meg lehet hogy őt is elveszítem. Megreggeliztem. Mint mindig most is istenit rittyentett össze Jin hyung. Néha tényleg úgy érzem hogy a BTS-es Jin hyung eltitkolt testvére. Bementem és rendesen felöltöztem. Aztán Jin hyunggal együtt mentünk el egyenesen a bighit irodájának a folyosójáig. Ott már jó néhány 11-14 éves srác ült a székeken. Szegény Jin. Egyedül ő töltötte be a 18-at szerintem. Remélem azért sikerül majd valamit kezdenie magával. Ha jól számoltam a folyóson 16-an foglaltunk helyet. Egy nő magas sarkújának kopogása hallatszódott a folyosó vége felől, majd egy karcsú titkárnő jött hozzánk.

-Mindenki befelé a 18-cas terembe.-Mondta és elindult a terem felé. Mi követtük. Mindenki kapott helyett. Bejött Pd-nim és elkezdett beszélni.

-Mindenkit üdvözlök az ibighitnél. Ti 17-en kerültetek be.-El is felejtettem magamat beleszámolni.-Mindenki minden infót megkapott aki idolságra jelentkezett. Aki meg nem, az majd itt marad egy kicsit tovább.-Itt gondolom egyedül rám célzott. Aztán elkezdett beszélni. Mindenkiről mondott néhány szót. Rólam azt mondta hogy táncolni se kéne elfelejtenem. Jinről meg annyit hogy egy kicsit idős. A maradékra inkább nem is figyeltem. Azt a felettébb infó dús mondatot még a végén elcsíptem:-Csak ennyit szerettem volna mondani, mindenkinek sok sikert!-A tömeg megindult ezzel én is, aztán félúton eszembe jutott hogy maradnom kell így visszaültem az egyik székbe.-Nagyon rég vettünk fel szövegírót, tekintve hogy Namjoon és Yoongi írják a szövegeket, de mivel az előző szövegírónk sajnos elhunyt és nincs elég zeneszerkesztő emberünk így megkaptad a helyét. Ne kelljen csalódnom! Ugyan úgy kell majd járnod táncra, énekre, reppre csak neked kevesebbet. Külön képzést fogsz kapni már gyakorlottaktól. Elmehetsz!-Kifelé menet kaptam egy papírt amiben az iskolám órarendjéhez igazított órarend volt látható és egy teremszám. Megkerestem és bár kissé izgulva, de határozottan kopogtam. Az ajtó hamarosan kinyílt és egy 30-cas éveiben járó férfi nyitott ajtót.

-Fáradj beljebb.-Állt félre az ajtóból. Csak meg ne erőszakoljanak itt. A szobában minden megvan amiről én csak álmodni tudnék. Mindenféle keverő, szinit, számítógépek és egyéb klassz cuccok.-Kigyönyörködted magad?-Kérdezte a férfi. Bólintottam egyet.-Mutasd a dalaid.-Nyújtotta felém a kezét. Odaadtam neki a telefonom a megfelelő mappában kinyitva. Beült a fekete gurulós székébe és rácsatlakoztatta a gépre. Véget nem érő percek teltek el, miközben a számaimat hallgatta. Mikor végzett visszaadta a telefonom.-Te reppelsz?-Kérdezte végül. Bólintottam egyet.-Ügyes vagy. Azért remélem valamennyire énekelni is tudsz mert a dalok nagyja éneklős.-Tájékoztatott.-Most nincs munkánk szóval megtanítalak használni a programokat aztán mars tovább a dolgaidra!-Mondta és székével a gép felé fordult. Behuppantam a mellette lévő székre és elkezdett magyarázni. Én hevesen bólogattam és vártam hadd használhassam már. Aztán ahogy teltek a percek egy nem várt vendég érkezett.