Boy With Luv

3

Ez a valaki egy igen sportos alkat. Az arca nagyon ismerős de nem tudom most hirtelen hova tenni. Pedig ismerem. Itt van a nyelvem hegyén hogy ki ő.

-Sziasztok!-Köszönt fáradtan és kedvetlenül.-Zavarok?-Kérdezte udvariasan de már helyet is foglalt.-Szerelmes dal kéne írnom.-Mondta el problémáját. Furcsán néztem rá, amit ő viszonzott is.-Ez ki?-Kérdezte a mellettem ülőtől.

*Yoongi sz.sz*

Pontosan tudom ki ő. A srác aki múltkor majdnem lereppelt és maga által írt számmal. Azt hiszem BeakJin vagy Joon. Ahogy látom nem tudja ki vagyok. Olyan aranyos mikor gondolkodik. Elvinném egy estére. Vagy többre.

-És mi a baj ezzel Yoongi-ssi?-Kérdezte a dalírónk Haungeo figyelmen kívül hagyva kérdésemet.

-Az, hogy nem tudom mit írjak, honnan kéne kezdenem. Ezek könnyen beszélnek de én már nem annyira.-Válogattam meg a szavaim hogy le ne buktassam a srácokat.

-Beak menj a többi órádra!-Küldte ki a Beak nevű fiút Haungeo. Maradhatott volna, de nem akartam szólni. Majd meglátogatom ha nem jutunk dűlőre Haungeoval.

*BeakJoon sz.sz*

Már a második óra táncot nyomtam hulla fáradtan, de még mindig nem jutott eszembe ki ő. Pedig tuti itt van az orrom előtt. Második óra végeztével mint egy zsák krumpli, úgy dőltem ki.

-Látom elfáradtál új fiú.-Mondta gúnyosan a mintadiák szerepét betöltő női egyén.-Nem is értem hogy vehettek fel.-Nincs erőm visszaszólni.  Pedig úgy letörölném azt az önelégült mosolyt az arcáról.

-Csak ezért vették fel mert a vén szipirtyó megdöglött.-Mint valami hulla, a nemlétező hasizmommal húztam fel magam ülő helyzetbe. Kinyitottam a szemem és gyilkos pillantásokkal illettem meg a 3 fős bandát. Farkasszemet néztünk de végül ő volt az aki felállt és elsétált. Aztán meg a barátai utána mentek. Gyűlölöm az olyan embereket akik egy halottról így beszélnek. Még ha mást nem is, ezzel magunkba fojtattam velük a szavuk. Összeszedtem a Jin által bepakolt cuccom és elmentem repp illetve ének órákra. Már most utálom az új munkám. Iskolában legalább aludni tudok, de itt.... Mondja meg nekem valaki hogy hogy aludjak el, miközben a tanár a tükörből úgy néz rám mintha most okoztam volna a világ pusztulását. Vagy mikor a mikrofon mellett még a tanárod és a tanárnőd is az arcodba mászik. Mikor végre végeztem a napi teendőmmel, nem haza indultam. Mert minek? Jin úgy sincs otthon. Mondjuk aludhatnék. Percekig gondolkodtam azon hogy mi legyen, de inkább a kütyükkel teli világba indultam el. Vagyis a zeneterembe. Mikor azonban benyitottam csak a fiút láttam magam előtt.

-Bocsi.-Kértem gyors bocsánatot.-Zavarok?-Kérdeztem meg, ő meg megrázta a fejét. Leültem a mögötte lévő székre és állam a háttámlának támasztottam, miközben úgy fordultam a székkel hogy a gépet lássam. Elkezdtem a programot kipróbálgatni. Aztán azt hallottam hogy valamit a földhöz vág. Kérdőn hátrafordultam és azt láttam hogy a székén teljesen elfeküdve tépi a haját.-Nincs ihlet?-Kérdeztem tőle miközben 180C°-os fordulatot vettem a székemmel. Rám nézett ezzel a "kill me" fejjel én meg ezt megmosolyogtam.-Akarod hogy írói képességeimmel segítsek?-Kérdeztem tőle kacérkodva ő meg megforgatta a szemét és a kezembe nyomott egy fűzetett. Se cím, se semmi. Csak egy üres lap.-Szerelmes dalt kell írnod?-Kérdeztem a témát. Nem válaszolt így akkor láttam hogy bealudt. Tiszta én. Mondjuk még nem igazán írtam szerelmes dalt, csak depiseket, de meglehet próbálni. Elkezdtem random sorokat írni. Ami éppen eszembe jutott. Aztán olyan fél kilenc környékén a füzetét az ölébe raktam és hazamentem. Mikor hazaértem nem találtam senkit otthon. Megfogtam a telefonom és megcsörgettem Jint. Mivel nem vette fel, így szépen lementem a sarki boltba és vettem gyors kaját. Utálja ha ilyet kell ennünk de főzni nem tudok, nem akarom leégetni a panelt és mire valószínű hazaér addigra életereje sem lesz. Megmelegítettem a gyors kaját, megettem, elmentem fürdeni és már aludtam is.

***

Másnap reggel szintén nem láttam senkit otthon. Ránéztem az órámra és boldogan láttam hogy nem vagyok késésbe. Megpróbáltam Jint elérni de megint nem vette fel. Kezdek aggódni és abból álmatlanság lesz. Komótosan készülődtem az ügynökséghez menni. Tagnapi cuccom a vállamra kapva indultam el. Ránéztem az órarendemre. Tánc, repp, repp, ének,ének, zene,zene, tánc. Remek. Tánccal kezdünk és tánccal végzünk. Végigmentem a nyüzsgő folyosón amikor valaki, vagy inkább valakik egy papírgalacsint dobtak nekem. Mérgelődve vettem fel és körbenéztem. Mivel nem láttam ki volt egy egyszerű dobással beledobtam a legközelebb lévő (6 méter) szemetesbe, amibe pontosan belement. Nem igazán vagyok büszke erre a tudásomra, mert ezt akkor tanultam meg amikor dalszövegekbe írtam a bánatom. Keserű mosollyal az arcomon léptem be a táncterembe. Hisz' ki menne be egy olyan helyre szívesen, ahol nem látják szívesen? Átöltöztem és bementem a terembe és onnan vártam hogy megérkezzenek a többiek. Bár lusta vagyok, nem szeretek sehonnan késni. Szép lassan mindenki megérkezett és ami szemet szúrt, az az, hogy mindenki amint meglátott vagy elfordult és összehúzta magát vagy gúnyosan összesúgott a mellette lévővel. Fogadjunk a mi kis mintadiákunk van mindez mögött.

***

Végre megszabadultam a fizikai fájdalomtól és beszabadultam a zeneterembe. Ott nem volt senki, így leültem a legközelebbi géphez és vártam. Vártam, de mivel nem jött senki, így elkezdtem tovább ismerkedni a programmal. Csak egy egyszerű zenét akartam csinálni, de mikor már feleszméltem az eddigi legbonyolultabb zeneszerkezet állt előttem.

-Látom munkálkodol.-Jött be a szobába a tegnapi srác akiről ég mindig nem tudom hogy ki. Bólintottam egyet miközben felé fordultam.-Megkaptam a füzetet. Az ötletek jók, de nem megyek velük sokra, mert ezeket én is tudom. De jobb lenne ha átérezném. Akkor nem lenne akadálya egy ilyen stílusú szövegnek.-Mondta miközben leült mellém ugyan úgy mint én.

-Ne haragudj. De ki is vagy?-Kérdeztem tőle félénken.

-Nem érdekes.-Legyintett és az asztala felé fordult.-Mit szólnál ha ketten csinálnánk meg?-Elgondolkodtam a felvetésén.

-Hát... Ha nem zavar hogy egy teljesen újonccal kell megcsinálnod akkor én benne vagyok.-Feleltem miközben bezártam az eddig használt programom. Megrázta a fejét, közelebb csúszott hozzám és elkezdett magyarázni. Én hevesen bólogattam és ahol csak tudtam segítettem neki. Annyira belemerültünk a dal írásába, hogy észre sem vettem hogy mennyire elrepült az idő.

***

-Min Beakjoon!-Rontott be a szobába a mintadiák mérgesen.-Attól még hogy te másra jelentkeztél: betolhatnád a segged táncórára!-Kiabált de mikor meglátta hogy1 szempár helyett 2 néz felé értetlenül kissé lenyugodott. Ahogy nézem ő  nagyon is ismeri az éppen velem az előbb beszélgető személyt. Arcizmai megfeszültek és "félelem" ült ki rá. Természetesen a megjátszott formában.-Te vagy az a pszichopata?!-Kérdezte megjátszott félelemmel. Legalább tudom mit találtak ki rám.

-Ez meg miről beszél?-Fordult felém az ismeretlen srác. Megrántottam a vállam tudtára adva hogy én sem tudom miről beszél. Érdekes lesz az elkövetkező percek tartalma....