Boy With Luv

23

Anya azzal ünnepelte a visszatértemet hogy hozott hozzánk egy lányt, akivel úgy néz ki hogy jó pofiznom kell és beleszeretnem. A közeli városban találtam munkát: Kiszolgáló vagyok egy étteremben. Anya semmit sem változott. Ugyan olyan, mint mikor elhagytam. Annyi kivétellel hogy sokkal bizalmatlanabb. Meg is értem. Egyik nap hazaestem valamikor kilenckor, mikor beszélgetést hallottam.

-Megjöttem!-Kiáltottam el magamat mire a beszélgetés elhallgatott. Úgy néz ki hangosabban kell közlekednem... Mikor beléptem a nappaliba egy teljesen ismeretlen lány nézett vissza rám a kanapéról.-Öhm.. Hello?-Köszöntem bizonytalanul. Anyám tarkón vágott.-Áu!-Fogtam a fájó pontot.

-Erre tanítottalak?-Kérdezte morcosan amin a lány jót kuncogott.

-Ugyan Mrs. Min!-Legyintett a lány jókedvűen.-Én Kim JoungMin vagyok!-Állt elém.

-Min Beakjoon...-Mutatkoztam be.-Mi szél hozott?-Kérdeztem kedvesen anya meg újra tarkón vágott.-Anya!-Morogtam rossz kedvűen.

-Hogy lehet egy hölgytől ilyet kérdezni?-Méltatlankodott.-Ő lesz a barátnőd.-Jelentette ki én pedig azt hittem ott fulladok meg a saját nyálam félrenyelésétől.

-Már ne haragudj... de mi?!-Kérdeztem vissza megepedten.

-Jól hallottad.-Nézett rám komoran anyám.-Most megmutathatod mennyire sikerült kigyógyulnod a betegségedből.-A lányra néztem aki szintén nem hitt a fülének.

-Akkor ismerkedjünk meg!-Jelentettem ki és a lányt karon ragadva kezdtem el finoman húzni. Nem néztem hátra az anyámra. Eltűntünk a szobámba.-Jesszus.. már megint intézkedik.-Szörnyedtem el. Az előtt is ez volt (jelezném hogy akkor 12 éves voltam amikor elkezdte) mikor itt hagytam és bevallottam neki hogy más kapura játszom.  Leültem az ágyra és eltemettem az arcom.

-Semmi baj.-Tette a vállamra a kezét a lány.-Nem te vagy az a srác aki együtt volt Yoongival?-Kérdezte kíváncsian. Ijedten néztem rá mire elkuncogta magát.-Nyugi nem mondom el senkinek!-Tette a szívére a kezét.-Mesélj nekem! Milyen volt vele lenni?-Kérdezte kíváncsian én pedig lelkes mesélésbe kezdtem, még akkor is, hogyha nem tudtam mást róla, mint a nevét.

***

-Te még mindig szerelmes vagy!-Jelentette ki határozottan mesém végeztével.-Anyád meg nem normális...-Tette hozzá halkabban.

-Tudom.... De már nem bírtam tovább azt amit akkor kaptam...-Vallottam be az igazat.-Gondolom hallottál arról ami történt. Tudod mi fáj a legjobban? Hogy nem küzdött értem. Mindig azt mondta hogy még a karrierjét is képes lenne feláldozni a kapcsolatunk miatt... erre meg....-Be sem fejeztem a mondatot. Inkább csak hanyatt feküdtem az ágyon. JoungMin is befeküdt mellém.

-Ha már úgy is rád vagyok sózva, mit szólnál ahhoz hogyha eljátszanánk a nagy szerelmes anyád előtt de csak barátok lennénk?-Kérdezte reménykedve én pedig nyugodt szívvel mentem bele.

-Nagyon kedves és figyelmes lány vagy. Kedvellek.-Jelentettem ki rá mosolyogva.

-Köszönöm. Te se panaszkodhatsz.-Vigyorgott rám.

-Aztán erről sh... mert komolyan felkötöm magam!-Figyelmeztettem ő pedig elvigyorodott.

-Na gyere! Kísérj ki!-Kérlelt én pedig megtettem amit kért.-Sziasztok!-Köszönt el. Becsuktam az ajtót és anya felé fordultam.

-Nem kellett volna ezzel bíbelődnöd.-Szóltam oda neki és mielőtt bármit mondhatott volna még hozzáfűztem:-De nagyon bejön.-Természetesen hazudtam. Ez után elmentem fürdeni és elalvás előtt még nézegettem a fotóinkat Yoongival. Tagadhatatlan hogy még mindig szeretem. De az akcióm után, rendesen kételkedem abban hogy ő is.

***

Másnap reggel elindultam a városba. Elmentem az étterembe ahol majd találkozni fogok a lánnyal akinek kiment a neve a fejemből. Jól van na... nem vagyok jó nevekben. Felvettem a kötelező uniformist és vártam. Hogy mire? Vendégekre. Egy ilyen kis helyen nagy ritkán jönnek este 5 előtt vendégek. Az után persze telt ház van. Nem tudom hogy mondtam e már, de ez egy elég híres étterem. Sokan járnak ide, és sokan nem csak ebből a városból. Talán mondhatni hogy ez az egyetlen olyan helysége az egész városnak ami híressé teszi. De most komolyan: Itt vagyunk a világ végén erre Szöulba rendelnek kaját. Innen. Szóval ja. Nem szívesen vállaltam el ezt a melót, mert híres és ki tudja mikor, ki lépne be az ajtón. Itt pedig egy bizonyos banda tagjairól beszélek. Tejin tudja az igazat és teljes mértékben megértett. De 2 dolog győzött meg arról hogy mégis itt dolgozzak: 1. Nagyon jó a fizetés amiből félre is teszek. 2. Anyám barátnője akivel beszéltem ajánlott be a főnöknek annak az ünneplésére hogy "meggyógyultam". Ez az este is olyan volt mint a többi: jönnek a vendégek, felveszem a rendelést, kiviszem és távoznak a vendégek. Este 8 környékén jelent meg a lány akinek még mindig nem jutott eszembe a neve. Kedvesen rám mosolygott. Viszonoztam a mosolyát és elindultam felé.

-Szép estét!-Köszöntem neki mosolyogva.

-Neked is!-Válaszolt szintúgy mosolyogva.

-Foglalj helyet! Mindjárt végzek. Addig kérsz valamit?-Értesítettem és udvariaskodtam. Ez pedig tök jó mondat volt.

-Egy limonádét.-Mosolygott rám kedvesen.

-Mindjárt jövök! Addig foglalj helyet!-Kérleltem és elindultam visszafelé. Ő helyet foglalt az egyik asztalnál.

-Azt öcsém micsoda lányt fogtál ki!-Ámuldozott az egyik srác munkatársam.-Tudod ki ez?!-Kérdezi izgatottan. Értetlenül meredtem rá.-Eddig hol éltél hogy nem hallottál róla?-Kérdezi még mindig izgatottan.

-Összesen asszem 3 évig éltem Szöulban.-Válaszoltam kissé duzzogva.

-Akkor értem miért nem ismered!-Kapott a homlokához szerintem kissé túljátszva a helyzetet. -Kim JoungMin egy bazi híres hotel, motel, kaszinó és egyéb szórakozóhelyek tulajdonosának az egyetlen lánya!-Mondata hallatán kissé lefagytam. Anya honnan ismer ilyen embereket?! Némán bólintottam és elmentem egy limonádéért. Felvettem a saját rendelésünk és ameddig az készült lejárt a munkaidőm. Mivel itt dolgozom kapok némi kedvezményt szóval remélhetőleg nem ürül ki a pénztárcám. Na meg azért anya is adott mert úgy tudja hogy minden pénzemet nekiadom. Már rendes, utcai ruhámban foglaltam helyet vele szemben.

-Van valami baj?-Nézett rám aggódva.

-Tudod az egyik munkatársam mondta, hogy nagyon gazdag emberek a szüleid.-Vettem egy mély levegőt.-De én nem tekintek másképp rád mint ahogy ez előtt. Ahogy Yoongira se tekintettem. Egy valamit azért árulj el: Honnan ismered az anyukámat?-Kérdeztem és először néztem rá. Szomorúnak tűnt.