Boy With Luv

14

-Ramaty.-Sóhajtott.-Gondolom utána néztél.-Tippelt én meg csak bólintottam.

-Tudom hogy aggódsz....-Kezdtem bele.-De te is tudod hogy ez nem mehet így tovább. Látják rajtad a változást, nem csak a társaid hanem a rajongóid is.-Emlékeztettem.-Ha valaki követ, és valamikor fog mint lesifotós, lebukunk és az nem neked, vagy nekem, vagy a cégnek hanem a barátaidnak lenne rossz. Nekik ez volt az álmuk Yoongi, ahogyan neked is. Megtörtént. Már ne is gondolj rá. Többet nem fog megtörténni. Ne aggódj, jól vagyok. Nem is lehetnék jobban mert te itt vagy nekem.-Szónokoltam a kezét szorongatva. Az utolsó mondatomra felemelte a fejét. Rá mosolyogtam és a homlokom az övének döntöttem.-Szeretlek és ezt te is tudod. Fájt ami történt, nem teljesen de bízok benned. Kell egy kis idő ameddig kiheverem, mind azt ami történt, mind azt amit tettél. Kicsit fáj hogy úgy gondoltad hogy pénzt loptam tőled, tekintve hogy soha sem azért szerettelek mert gazdag vagy.-Néztem mélyen a szemébe.-Szedd össze magad kérlek.-Kérleltem és átöleltem. Bár kissé nehézkesen de sikerült. Mellkasába fúrtam a fejem, miközben ő a fejemre tette az állát.

-Én is szeretlek és nagyon bánom amit tettem. Nem is értem miért Leesoonak hittem.-Mondja suttogva.-Már nem engedem hogy más hozzád érjen.-Szorít ölelésén, ezzel alátámasztva az előbbi mondandóját.

-Pedig engedned kell.-Mosolyodok el játékosan. Ijedten és értetlen tekintettel néz rám.-Nyugi!-Legyintek.-Először is: Van egy csapatod akik bírnak engem, plusz ott az én egyetlen és utánozhatatlan Taejin barátom.-Mutatom fel az ujjam ő pedig egy kicsit lesokkol.

-Ne hozd rám így a szívbajt!-Morgolódik. Ilyenkor mindig felfújja az arcát mint egy hörcsög ha csak ketten vagyunk. Valamiért látok benne egy kis Taehyungot.-Azt hittem megzsaroltak vagy ilyesmi!-Viszont összeveszni nem volt időnk, mert 6 ember tört ránk.-A kopogás nálatok luxus szokás?!-Háborodik fel Yoongi.

-Oh!-Áll meg Jin a többiek előtt.-Csak nem megzavartunk valamit?-Kérdezi perverz vigyorral.

-Nem.-Vágjuk rá egyszerre Yoongival.-Illetve de.-Gondolkodom el.-Egy kisebb összezörrenést.-Tájékoztattam őket de csak úgy álltak.-Bejöttök még ma vagy kint maradtok?-Kérdezem néhány pillanattal később őket és bejönnek. Helyet foglaltak, természetesen az ölelkezés nem maradhatott el.-Mi újság veletek?-Kérdeztem a most érkezőket.

-Megvagyunk.-Mondja Nam és egy kicsit Yoongi felé biccent. Véve a célzárt kiküldöm Yoongit valami innivalóért.-Köszönöm.-Köszöni meg Nam.-Yoongi eléggé szét van esve.-Kezd bele de én félbe szakítottam.

-Tudom.-Sóhajtok.-Beszéltem már vele. Remélem megértette hogy ez így nem mehet tovább. Van még valami?-Néztem végig a kis társaságon. Senki nem válaszolt.-Na jó!-Elégeltem meg a csöndet.-Most, ameddig nincs itt! Mi a baj?!-Emeltem meg a hangom. Aggódtam. Csak nem depressziós lesz?

-Túl sok depis számot ír.-Mondta Tae.-Aggódunk miatta.-Folytatta.

-Ameddig nem engednek ki, nincs sok esély arra hogy nagyban tudok segíteni. De igyekszem.-Mosolyogtam rájuk. Yoongi jött vissza egy kis ásvány vízzel, amibe bár nem voltam szomjas, beleittam. Aztán egy kis BTS-es beszámolót hallhattam arról az időről amikor nem voltam itt.

***

Mikor kiengedtek akkor egyedül hagytam el a kórházat és mentem haza.  Haza alatt pedig a házunkat értem amit Suga vett. Csend volt mikor beléptem. Aztán Holly futott elém hogy kellő képpen üdvözöljön. Nagyon örültem ennek az örökmozgó kutyuskának és ahogy elnéztem ő is hiányolt. Ezután lementem a konyhába hogy összedobjak valami ehetőt. Miután ez megtörtént, a nekiálltam játszatni a kis Hollyval. Bár ki szeretett volna menni, én nem akartam. Féltem. Ezért inkább bent maradtunk. Már késő volt mikor a belakmározott kiskutya elaludt az ölemben a kanapén. Letettem a kiskutyát és felmentem Suga stúdiójába. Nem akartam kutakodni, de mégis megtettem. Rengeteg új számot láttam a bekapcsolva hagyott gépén. El akartam indítani a lejátszási listát de megcsörrent a telefonom. Yoongi hívott.

-Szia.-Köszöntem bele boldogan.

-Szia.-Köszönt vissza fáradtan, szomorúan, mégis kissé vidáman.-Nem fogok hazaérni 10 előtt.-Mondta szomorúan és az én kedvem is letört. Azt hittem hogy végre azért hív mert előbb jön haza, de csalódnom kellett.

-Rendben...-Mondtam szomorúan.

-Ne haragudj!-Kért bocsánatot.-Holnap nem kell bejönnöm.-Váltott át boldogba és az én kedvem is jobb lett.

-Én meg csináltam neked kaját!-Újságoltam neki én is a híreket.-Örült nekem Holly.-Meséltem tovább.

-Ennek én is örülök. De most megyek, sietek haza!-Köszönt el.

-Óvatosan siess haza!-Intettem óvatosságra amire elkuncogta magát. Hiányzott ez a boldog hang.

-Igenis Jin 2.0!-És lerakta mielőtt felháborodtam volna. Kikapcsoltam a telefonom és elindítottam a lejátszási listát. Mire a végére ért, én a földön ültem és hangosan zokogtam. Nekem nem is kell több bizonyítás. Ha tényleg ezt érezte.... nekem már nem is kell több bizonyítás. Megnyitottam egy új projektet és elkezdtem dolgozni. Lehet hogy mérges lesz rám, mert meghallgattam, de most ez érdekel a legkevésbé. A programba belehúztam a számokat és kiszerkesztettem belőlük Yoongi repjét. Majd mikor sikerült egy eléggé jól hangzó dallamot összeraknom, fél óra alatt összedobtam neki egy szöveget is, amit lereppeltem rá és elmentettem. Ezután lezuhanyoztam. Hiányzott már ez a rendes zuhany. Utána szobánkba befeküdtem az ágyunkba és álomra hajtottam a fejem.

*Yoongi sz.sz*

Este 11 volt mire elengedtek. Nem siettem annyira haza, mert biztos voltam abban hogy Beak már alszik, plusz fáradt vagyok, meg nem szeretnék semmilyen balesetet. Leparkoltam a házam előtt, beütöttem a biztonsági kódot és beléptem a kapun. Bementem a házba és boldogan láttam hogy Holly az én egyetlen kutyuskám békésen szunyókál a kanapémon. Betekintettem a konyhába, ahol várt egy kis spagetti. Szólnom kell neki hogy ilyeneket nem nagyon szabad ennem. De most ezzel mit sem törődve ültem le enni, és meglepődtem az eredményen. Főzött már rám, de ez a kaja még Jinnével is vetekszik! Gyorsan elfogyasztottam és felmentem a sutdiómban. Nem terveztem ott tölteni az estét, de valamiért, talán megszokásból bementem. De a dolgok nem úgy voltak ahogy én otthagytam őket. Talán az a sok zsebkendő a szemetesben, a félresöpört, elrendezett papírok és ceruzák, vagy talán a kikapcsolt gép. Itt volt és a zsebkendőkből következtetek arra hogy csinált is valamit. Meghallgatta a lejátszási-listám amit akkor írtam amikor nem volt itt. Bekapcsoltam a gépemet és addig ameddig az bekapcsolt addig meglestem a szerelmemet. Békésen szunyókált a franciaágyunkon. Adtam neki egy puszit és elmentem letusolni. Mikor végeztem a gépem már be volt kapcsolva, ezért megnyitottam a szerkéztőprogramom. Egy új szám jelent meg a képernyőn "M110" címmel. Ezt a gép akkor adja címnek hogyha nem adnak neki külön. Érdeklődve nyitottam meg a zenét és hallgattam bele. Azokat a számokat véltem felfedezni az egészben, amiket én írtam. Mégis.... az egész boldogságot sugárzott. Aztán meghallottam a hangját. Mosolyogva hallgattam végig az egészet, hogy aztán a lehető legboldogabban bújjak be mellé. Loptam tőle egy csókot és álomra hajtottam a fejemet. Újra együtt.