Boy With Luv

27

Elmentem a konyhába ahol szembetaláltam magamat a főnökömmel.

-Te?-Kérdezte tőlem mérgesen.

-Leváltottak.-Válaszoltam. Furcsán nézett rám.-Jött egy csaj és közölte.-Magyarázkodtam.

-Menj a levesért és küld le hozzám!-Nézett rám gyilkos tekintettel én pedig elsiettem. Felkaptam a leveses tányért és két kézzel tartottam. Felsiettem a lépcsőn és a tálat a lábammal megtámasztva nyitottam ki az ajtót. A csaj ott állt és éppen fangörcsölt.

-Lola hív a főnök!-Kiáltottam oda neki. Felém nézett gyilkos tekintettel és hangosan eltrappolt mellettem.

-A megmentő.-Sóhajtott hangosan Nam.

-Sajnálom. Közölte velem hogy leváltott de mint kiderült szó sincs róla.-Sóhajtottam és leraktam a levest az asztalra.-Legalább nem törte össze a tányérokat.-Sóhajtottam a tányérkupac láttán. Elkezdtem megteríteni nekik.

-Ez is tök furcsa.-Jelentette ki Jimin.-Máshol tényárokban hozzák fel a levest. Erre is van valami szabály nálatok?-Kérdésén elmosolyodtam amit természetesen nem láthatott.

-Nem. Így mindenki annyit foghat amennyi jól esik neki és fene fog 4x le fel sétálni a 3. emeletről.-Magyarázatom mosolyt csalt az arcára.

-Szóval egyszerűen lusta vagy.-Szűrte ki a lényeget Yoongi.

-Mondhatjuk így is.-Tettem le elé az utolsó tányért.

-A másodikat is így kapjuk?-Kérdezett vissza.

-Nem. Azt kimért adagokban. Szóval muszáj leszek le-fel lépcsőzni.-Sóhajtottam drámaian.-Mondjuk más időpontokban lesznek készen szóval lesz időm szusszanni. Finom volt a pezsgő?-Néztem az üres pezsgős pohárra.

-Mennyei.-Válaszol Jin.-A másodikhoz kérnénk még belőle.-Elmosolyodtam és elhagytam a szobát. Örülök hogy ez ízlett neki. Remélem Yoonginak is ízleni fog a desszert amit választottam neki. Lementem az emeletről és vártam hogy elkészítsék a másodikukat. Olyan 10 perc után visszamentem hátha végeztek a levessel.

-Elvihetem?-Kérdeztem a levesre célozva.

-Nyugodtan. A végén még teleennék magukat és nem maradna hely a másodiknak.-Válaszolt Jin. Először a leves maradékát vittem le, utána pedig a tányérjaikat. Visszafelé már fel tudtam vinni néhányuk másodikát. Az egyik kezemben egyensúlyoztam a 2 másodikat, a másikban pedig fogtam a pezsgőt amit kértek.-Az az enyém!-Mutatott a kezemben tartott tálra. Leraktam elé, a pezsgőt az asztalra raktam, a másik másodikat pedig leraktam Hobi elé.

-A többieké is mindjárt kész.-Mosolyogtam rájuk, bár nem láthatták. Lementem és vissza még néhányszor, mire mindegyikük rendelését le nem tudtam. Már jó volt fent a hangulat. Egyedül Yoongi morgott. Nem is csodálom. Én se lennék túl boldog. Elkezdtek készülni a desszertek én pedig valamiért egyre rosszabbul éreztem magamat. A gombóc a torkomba egyre nagyobb lett ahogy telt az idő. Először felvittem az öt fagyi kelyhet amit kértek.

-Nekem már nem is adsz?-Kérdezte Yoongi gúnyosan.

-Bocs hogy 2 kezem van.-Válaszoltam szem forgatva. Nem törődve Yoongi dühös pillantásaival lementem az ő desszertjéért. Ugyan az volt, amit az első és az utolsó randinkon ettünk együtt. Visszaérve leraktam elé és elindultam visszafelé.

-Miért pont ez?-Kérdezte halkan, de pont úgy hogy meghalljam.

-Az egyik kollégám nagy fanotok és azt mondta szereted.-Válaszoltam. Csak nézte a sütit én pedig őt. Inkább elfordultam és elhagytam a termet.

*Yoongi sz.sz*

Dühös, szomorú és boldog voltam egyszerre. Dühös mert arra a tragédiára emlékeztetett, szomorú, mert tudtam hogy már nem fogom ezt a fajta sütit vele együtt enni, és boldog, ahogy visszaemlékezek arra a hatalmas mosolyra amit akkor láttam az arcán. Könnyek gyűltek a szemembe amit gyorsan le is töröltem. Egy ideig éreztem magamon a pillantását, de utána elhagyta a termet.

-Hogy lehet valaki ennyire pimasz egy hírességgel?-Kérdeztem dühösen.

-Van bátorsága, be kell vallani.-Helyeselt Jin.-Csak tudnám honnan...-Gondolkodott és hagyta hogy Nam beletegye a szájába a fagyival teli kanalat.

-Azt mondta nem nagy fan...-Érvelt Tae teli szájjal, majd folytatta miként lenyelte.-Lehet ezért. De nézd a jó oldalát: Nem egy híres idolként kezel, hanem egy rendes emberként.-Elgondolkodtam azon amit mondott. Azok a szemek... olyan... annyira Ő.

***

20 perc múlva talált vissza. A többiek addigra már lementek, egyedül én maradtam. Én intézem a fizetést.

-Maga?-Kérdezte meglepetten.

-Maradtam fizetni.-Jelentettem ki.

-Sajnálom, de azt a recepción kell megtenni, amennyiben kártyával óhajt fizetni. Ha meg nem, akkor a kasszánál.-Világosított fel.

-Hát oké....-Egyeztem bele. Felpakolta az általa hozott tálcára a kelyhetek és a tálat amin a süti érkezett.-Jobb később mint soha.-Biccentettem a tálca felé. Megforgatta a szemét és elindult az ajtó felé amelyen eddig közeledett. Elkaptam a kezét. Érdeklődve fordult felém.-Hogy hívnak.

-Beak.-Válaszolt érezhető feszültséggel.-Kérem, engedjen el...-Nézett le a kezünkre, kerülve a pillantásunk találkozását.

-Ha nem?-Kérdeztem rá.

-Csak engedjen el.-Fordított nekem hátat.

-Hasonlítasz rá. Beakjoonra. Ez a hang... ez a tekintet...-Kezdtem el sorolni a dolgokat. Elindult. Erősebben megfogtam a csuklóját.-Nem akarsz nekem valamit mondani Beak?-Kérdeztem úgy, mintha mindenről tudnék.

-De igen.-Válaszolt és felém fordult.-Engedjen el, vagy magára hívom a biztonságiakat és megnézheti magát a címlapon!-Mordult fel.

-Szóval fenyegetsz?-Kérdeztem kicsit sem kedvesen.

-Figyelmeztetem.-Javított ki és kihúzta a kezét a kezemből.-Viszont látásra.-Köszönt el úgy, hogy hátra sem nézett.

***

Duzzogva ültem a kisbuszban, ölembe Hollyt tartva. Innen még legalább 2 óra, mire Minihez érünk. Ez a srác pedig kikészített. Most komolyan! Mégis ki ő hogy így beszél velem? Bosszant ez az egész, kár tagadni.

Mikor megérkeztünk, Jin néhány nagyot kopogtatott az ajtón. Egy komornyik nyitott ajtót. Utána bementünk. Tani és Holly már szalad is az éppen megérkező lány elé. Hangosan ugatva és nagyokat ugorva köszöntötték a lányt, aki készségesen simogatta meg őket.

-Sziasztok srácok!-Köszönt.

-Szia Mini!-Állt elé Kook ölelésre tárva a karjait. Elkezdődött az ölelgetés.

-Milyen volt a vacsora?-Kérdezte Jimint ölelve.

-Jó!-Kiáltott fel Tae.

-Szuper!-Csatlakozott Jin.-Nagyon finomat ettünk!-Kijelentésére megforgattam a szememet. Hiába ettünk finomat, még mindig nem értem miért kellett ilyen messzire jönnünk emiatt.

-Mi van durci pók?-Kérdezte a karomba öklelve.

-Hagy már...-Sziszegtem.

-A megszokottnál is morgósabb vagy!-Duzzogott és hátat fordított.-Így nem kapsz ölelést!-Jelentette ki drámaian és elindult a nappalijuk felé.

-Fiúk!-Jelent meg Mini apja is a folyosón. Ez egyre jobb lesz....-Mit ettél hogy ilyen savanyú az arcod?-Kérdezte viccelődve, amin persze egyedül én nem nevettem.

-Szörnyűek a vicceid még mindig.-Sóhajtottam és belecsaptam a kezébe amit felém tartott.

-Persze ölelést nem adtál!-Bosszankodott Mini.

-Mert te mondat azt hogy nem adsz!-Forgattam a meg a szememet. Elmosolyodott és széttárta a karjait.-Nem fogok elmenni odáig! Lusta vagyok!-Jelentettem ki és lehuppantam a kanapéjukra.

-Milyen igaz!-Gúnyolódott és hozzám sétált majd megölelt.