Boy With Luv

18

Negyed óra kocsikázás után egy isten háta mögötti, ám de gyönyörű étteremben kötöttünk ki. Nem voltak sokan. 1 szerelmes pár ült az egyik asztalnál és beszélgettek. Mi egy eldugottabb asztalnál ültünk le. Yoongi azt mondta hogy ismeri a tulajt és tőlük nem fog semmi sem kiszivárogni arról hogy itt voltunk. Rendeltünk valamit és ameddig vártunk csak néztük egymást. Egészen addig ameddig meg nem szólalt.

-Tudom hogy nem szeretsz róla beszélni. De ki volt az aki se szó, se beszéd otthagyott?-Kérdezte és még véletlenül sem nézett a szemembe.

-Song Mingi. (Itt megjegyezném hogy amúgy ő a kedvencem de végül az ecc pecc rá esett)-Válaszoltam lehajtott fejjel.-Tavaly debütált egy ATEEZ nevű együttesben. Egyik nap se szó, se beszéd kilépett az életemből. Napokat sírtam át miatta mert én tényleg szerettem. 3. hónapja voltunk együtt mikor megtette. Az óta nem keresett pedig én még 2 hónappal utána is kerestem. Aztán feladtam. Úgy gondoltam hogy nincs értelme annak hogy itt szenvedek. Fél évig voltam egyedül. Akkor ismerkedtem meg Taejinnel. Éppen egy helyet kerestem ahol végre megtehettem volna. Ott volt. Elvágta a kötelet és megmentett. Mérges voltam rá mikor másnap felébredtem a kórházban. Kiabáltam vele, de a helyett hogy otthagyott volna, megölelt és azt mondta hogy segíteni fog.-Meséltem el neki a történetemet.-Így kötöttem ki Szöulban. Nem tudtam mit kezdjek magammal igazából. Úgy terveztem hogy egészségügyre megyek, de nem vettek fel. Így kötöttem ki a művészetin Taejin mellett.-Letörölöm néhány előtörő könnycseppet és Yoongira néztem.-Túlléptem rajta. Nem kellettem neki. Már sehogy sem tudnék úgy ránézni mint régen.-Biztosítottam róla Yoongit aki csak bólintott.-Nem terveztem mással kapcsolatot létesíteni mert féltem attól hogy ugyan ez lesz a vége. Ezért volt csak Taejin a barátom. Aztán benevezett az ibighit meghallgatásra titkon a többit meg tudod. Volt hogy egy nap csak azért mentem be hogy lássalak.-Vallottam be az érzéseim Suga meg csak mosolygott.

-Őszintén velem is volt már ilyen. Néha élni nem volt kedvem, nemhogy szerelmes dalt írni. Akkor bejöttél és valahogy nem érdekelt hogy mit csináljunk, csak hogy ott legyél mellettem. Mikor megláttam azt a tekintetedben, amit évekkel ezelőtt a sajátomban, tudtam hogy nem szabad elengedjelek. Talán ha megteszed jobban magamba zárkózom.-Tárta fel érzéseit most ő.

-Túl nyálasak vagyunk.-Jelentettem ki mosolyogva.-De legalább jól esett.-Mondtam neki vigyorogva. Kihozták az ételt és elkezdtünk egy egészen más témáról beszélni. A jövőnkről. Azt mondta hogy 3-om gyereket akar, én meg biztosítottam róla hogy elég lesz neki 1-is nem hogy három. Természetesen halkan szálltunk vitába, mégiscsak egy étteremről beszélünk. Végül ez a téma is a kukába került én pedig bevittem a szervezetembe egy egész pohár bort, pont úgy ahogy Yoongi is. Egyikünk sem mert többet inni, mert én nem bírom az alkoholt, (megtörtént események miatt tudom) Yoongi meg vezet. Este 9 volt mikor teli hassal és egy kis borral a szervezetünkben indultunk el haza.

-Jó volt?-Kérdezte nemsokára Suga. Bólintottam. Némán telt az utunk hazafelé, ami pont elég volt ahhoz hogy elaludjak.

***

Nem tudom hogy kerültem be a szobámba, de reggel 7-kor keltett az ébresztőm. Ami egyet jelentett azzal hogy irány az iskola. Mérhetetlenül fáradt voltam és ezen az sem segített hogy halasztottam. Az igazolásom és a felmentésem szorongatva indultam el az iskolába. Ott aztán a szokásostól eltérően minden szem rám szegeződött. Nem törődtem vele, inkább csak leültem a padomra és a tankönyveimre hajtottam a fejem és már aludtam is. Órán keltett fel az éppen beérkező tanár. Elkérte az igazolásom és a felmentésem is. Mindkettőt a kezébe adtam és most már minden figyelmemet az órára összpontosítottam. Még akkor is, mikor nem értettem belőle egy kukkot sem. Reggeli szünetben odamentem az egyik okosabb lány osztálytársamhoz.

-Szia. Elkérhetném az eddigi órai anyagokat?-Kérdeztem tőle félve. Nem szeretnek itt az emberek.

-Majd átküldöm.-Válaszolt kedvesen.

-Köszönöm!-Köszöntem meg szintén mosolyogva és elindultam vissza az asztalomhoz. A lány megragadta a karom, ezért érdeklődve fordultam felé.-Mi az?-Kérdeztem meglepetten.

-Igaz hogy együtt vagy Min Yoongival?-Kérdésére felnevettem.

-Nem. Honnan veszed ezt a sületlenséget?-Kérdeztem tőle gúnyos hangnemben.

-Pletyka.-Válaszolt halkan zavarába és elengedte a karom. Visszamentem a helyemre és vártam a következő óránkat.

***

Táncon a tánctanárom miatt fülkárosodást kaptam mikor meglátta a felmentésem. Nekiállt kiabálni és közölte velem hogy a 2 hét múlva esedékes fellépésre megtanulok mindent, mert így is rengeteget halasztottam. Mertem remélni hogy rosszul hallok, de sajnos ez nem vált valóra. Még szerencse hogy a BTS Idol számát gyakoroltuk. Majd megkérem Jimint vagy J-hopot hogy szánjon rám egy kis időt. Természetesen miután bemagoltam az elmaradásom úgy mindenből. Fáradalmas időszaknak nézek elébe, főleg hogy 1 hónap múlva év végi vizsgaidőszak, ami nem túl nagy öröm. Attól tartok hogy még ennyi időnk se lesz egymásra Yoongival.

*Yoongi sz.sz*

-Nézze. Ez a 21. század. Bárki csinálhat ilyen képeket.-Magyarázkodtam már egy ideje a riporternek.

-De miért tenné bárki is?-Kérdezett az operatőr a mikrofonba.

-Láttunk már erre példát! Utálók, rosszakarók stb. Nem tudom feltűnt e bárkinek, de ezeken a képeken amiket maguk mutattak én itt voltam.-Mutattam a padlóra.-Az ibighit entertaimentben és írtam dalokat.-Magyarázkodtam tovább. Pd-nim feszülten figyelt. Fene se gondolta volna hogy rajtakapnak azon hogy az autóban jövök haza Beakkal.

-Mivel tudná bizonyítani?-Jött a következő kérdés, én meg kezdtem felkapni azt a bizonyos vizet.

-Idefigyeljen!-Emeltem meg a hangom.-Nincs mit bizonyítanom magának! Ezen a képen egy autó van, pont ugyan olyan mint az enyém és még a rendszáma is egyezik. Maga ezt mondja. Ezen kívül ott van benne még 2 ember. Bizonyítsa maga hogy ezt a képet nem maga szereztette!-Kértem meg ő pedig köpni, nyelni nem tudott.

-Milyen számokra számíthatunk a jövőben?-Jött a következő kérdés egy másik embertől. Újra elmosolyodtam és elkezdtem mondani miután gúnyos pillantásokkal néztem az előző riporterre.

***

Ma is rengeteg ideig voltam bent a lemezkiadódnál, ezért nem számítottam arra hogy egy tananyagot magoló Beakkal találom szembe magam.

-Hát te?-Kérdeztem tőle meglepetten.

-Tanulok.-Válaszolt fáradtan.-Rengeteg volt a kihagyássom, mindjárt itt vannak a vizsgák de én még mindig 4 tanagyaggal le vagyok maradva mindenből!-Mondta és közben el nem szakította a tekintetét a könyvekről. Kihúztam az asztaltól a székkel együtt és az ölembe kapva vittem fel a szobánkba.-Mit csinálsz? Hé!-Ellenkezett.

-Viszlek aludni.-Mondtam komoran.

-Nem vagyok fárad!-Tiltakozott rögtön.

-Csak mindjárt elalszol.-Szembesítettem a szomorú valósággal.-Pihenj! Sokkal jobban tudsz úgy tanulni, ha néha pihensz!-Tájékoztattam és utána adtam neki egy cuppanós puszit.-Most pedig alvás!-Csaptam össze a tenyerem és elmentem fürdeni. Beak befeküdt az ágyba és pihenni kezdett. Most, hogy fürdés után láttam, szomorú lettem. Láttam a szívás nyomokat a nyakán. Maximum az enyéimnek kéne ott lennie nem pedig egy ismeretlen személyének!