Boy With Luv

5

Aztán végre csak bejött. Vagyis azt hittem hogy ő. De csak az én Hungeom jött be a helységbe.

-Látom dolgozol.-Mondta gúnyosan. Segítségkérően néztem rá és ő meg csak sóhajtott.-Ha kis barátodat várod el kell mondjam hogy nem fog jönni.-Mondta én meg lesokkoltam. Miért?-Hazaküldtem.-Válaszolt a fel nem tett kérdésemre.-Hallottad hogy mi történt tegnap?-Kérdezte mogorván de csak megráztam a fejem.-A te kis "barátod" megverte Leesoot. Szegény lány reggel könnyesen jött be hozzám és mondott el mindent.-Te meg mint egy kanos öregember hittél neki.-Ez mellett buzi és nem akarom a közeledben látni.-Fejezte be a mondandóját. Ha te tudnád kedves barátom hogy milyen emberekből áll a BTS lehet felmondanál.-Egyenlőre csak a fejét szedem le. De ha még egyszer meghallom hogy valami hasonlót tesz, kérvényezem az elbocsájtását.-A telefonomról elindítottam egy zenét és mintha valaki hívna, felvettem azt. Elkezdtem beszélni, minta Jin hyung hívott volna.

-Csö.-szóltam bele a telefonba.-A stúdióba. Miért?-Kis szünet.-Muszáj?-Játszottam az agyam. Valahogy el kell vele hitetnem hogy halaszthatatlan dolgom van.-Akkor fél óra és otthon vagyok.-Biztosítottam a "hynugom". Letettem a nem létező hívást és semlegesen néztem Hungeomra.-Mennem kell.-Mondtam és a lehető leglassabban pakoltam össze, pedig ha tudná hogy képes lennék csak úgy bevágni mindent a táskámba. Meg kell néznem a tegnapi biztonsági felvételek. Remélem még nem késő és nem törölte le az a szajha mert ha mégis, én magam fogom megverni. Holnap elmegyek a táncórájukra és megnézem a sebeit. A kis szobába ahol a rengeteg monitor kapott helyet, kopogás nélkül mentem be. Természetesen a biztonsági őr aludt. Megnéztem a gépként funkcionáló kis valamin a tegnapi felvételeket és jól beletekertem. Valahol ott állítottam meg miután külön váltunk. A bajárat felé kerestem meg a kamerák videóit de nem találtam semmit. Megszámoltam a képernyők és a mappák számát és szomorúan kellett látnom hogy egy mappa hiányzik. A biztonság kedvéért megnéztem a szemetest (mármint a gépen) és megint nem kellett csalódnom. Innen elfelejtették kitörölni. Gyorsan kiszedtem, lemásoltam, lementettem a telefonomra és  már ott sem voltam. Onnan egyenesen haza mentem.

*BeakJoon sz.sz*

Fáradtan estem haza és megint nem találtam senkit otthon. Elkezdtem sírni és csak sírtam. Hiába hívtam, nem vette fel és mivel végesek a pénzkészleteim nem tudtam sokáig hívogatni. Kivettem a neki vett levest ami bontatlanul állt a hűtőbe. Még ezt sem ette meg. Visszaraktam a hűtőbe hátha hazaér és reménykedve hogy nem égetem le a panelt sütöttem egy tükörtojást. Kicsit nyers lett de semmi nem égett le. Elmentem fürdeni és utoljára félálomba felhívtam de nem vette fel. Sírva aludtam el. Ő is itt hagyott. Yoongitól valószínű eltiltottak (bár nem tudom miért) és még nem is tanultam törire.

***

Az iskolába sem jelent meg a barátom így már végképp elkeseredtem. Megkérdeztem az osztályfőnökünket is hogy nem-e tudja mi van vele, de ő csak elkeserítette egy "nem tudom"-mal. A napot valahogy túléltem (csak kémián sikerült elaludnom(mostanában figyelek arra hogy ne sűrűn tegyem meg, nem tudok pótolni)) Ezek után mentem már a Stúdióba nem volt ott senki csak a tanárom. Nem erőltetett meg túlságosan a feladataival. Kissé feszültnek látszott de nem szenteltem neki nagy figyelmet. Aztán tánc, természetesen megint mire felzárkóztam a lépésekkel már a következőket vettük. A fájdalom ami minden egyes porcikámban uralkodott sem segített a helyzeten. Majd repp és ének. Bár végeztem volna ma, felmentem az épület legfelső emeletére és bekopogtam az irodába. Egy "tessék" után bementem a helységbe. A mosoly ami akkor volt Pd-nim arcán lefagyott miként meglátott.

-Oh... BeakJonn!-Erőltette vissza a mosolyát.

-Jó napot!-Köszöntem zavartan.-Zavarhatnám 2 percre?-Kérdeztem tőle kedvesen. Bólintott és beljebb invitált.

-Nos. Mit szeretnél?-Kérdezte frusztráltan amit nem tudtam hova tenni. Talán ő is úgy gondolja hogy egy pszichopata vagyok?

-Moon TaeJin után érdeklődnék.-Tértem rögtön a lényegre.-Nem jön suliba, nem veszi fel a telefon, nem látom otthon.-Soroltam a problémáim.

-Szóval maguk együtt élnek?-Kérdezte még mindig frusztráltan. Bólintottam ő meg megengedett egy zavart sóhajt.-Nem szólt önnek?-Már rosszul kezdődik. Megráztam a fejem.-TaeJint beraktam egy projektbe és elköltöztettem. Sulit is váltott.-Az osztályfőnököm ezt miért nem tudta elmondani?! Vagy Taejin miért nem tudta elmondani? Azt mondta nem megy el, most mégis elment. Ő is itt hagyott. Sietősen távoztam az irodából és a lehető legközelebb lévő helységbe mentem ahol tudom hogy nem sokan zavarnának. A stúdióba mentem és reméltem hogy Yoongi nem jött be. Alig hogy lerogytam a székre sírni kezdtem. Hangosan sírtam. Miért kell mindig így járnom? Miért hagyott el ő is? Miért hittem neki? "Nem hagylak el!" Játszódott le a mondat a fejembe. Akkor most miért nem vagy itt? Miért nem szóltál? Azt hittem hogy végre van valaki akiben megbízhatok ebben a nyomorult világba. De sajnos ez nem így van. Hazamegyek és véget vetek a szenvedésemnek. Senkinek sem fog feltűnni hogy nem vagyok. Vagy ha mégis: nem fogja érdekelni. Miért érdekelne bárkit is, hogy mi van velem. Egy egyszerű halandóval aki csak egy nyugodt életet akart? Kit érdekel? Egy emberrel kevesebb ember szennyezi a környezetet. Mindenki jól járna.... Aztán bánatomra kinyílt az ajtó.

*Yoongi sz.sz*

Még este bementem a stúdióba. Ott hagytam a vázlatfüzetem. Ám mikor az ajtó elé értem más keserves sírását hallottam meg. Hezitáltam. Nyissak be? Megérni nekem? Remélem nem egy érzéki roncs lánnyal fogom szembetalálni magam. Kinyitottam az ajtót és egy ismerős alak ült a széken. Csak most sírt és nem a szék háttámlájának támasztotta a fejét. Táskája mellette foglalt helyet. Ahogy beléptem felnézett rám kisírt szemekkel. Szipogott egyet és ha valamennyire meg is nyugodott az elmúlt időkben, most még jobban rázendített. Becsuktam az ajtót és semmi tapasztalattal öleltem át amennyire tudtam. Mármint nem az ölelésben nincs tapasztalatom hanem a megnyugtatásban. Készségesen bújt az ölelésembe. Mivel álltam így ő is felállt. Mellkasomba fúrta barna hajkoronáját miközben görcsösen kapaszkodott a pulóverembe.  Én csak öleltem és igyekeztem a Jinnél látottakat bevetni. Sokáig álltunk így. Sírása alább hagyott ahogy az én lábaim erőssége is, hisz' én tartottam ezt a csontkollekciót. Ha látná Jin, biztos teletömné valamivel.

-Yoongi...-Szólalt meg először.-Sajnálom.-Motyogta és elhúzódott tőlem.

-Mit sajnálsz?-Kérdeztem tőle halál komolyan. Nem válaszolt csak elsötétült tekintettel felkapta a táskáját és sietősen el akart menni. Csuklója után nyúlta és megállítottam. Gyenge. Legalább is nálam gyengébb. Mondjuk több mint 6 év után mit is várunk egy idol-tól? Túl jól ismerem ezt a tekintet.-Most azonnal kivered a fejedből az öngyilkosság gondolatát.-Tekintete a padlóra tapadt.- Ha megmered tenni én nem tudom mit csinálok veled. Kérlek. Ha mindenképp meg akarod tenni, akkor legalább várj holnapig. Gyere ide holnap este. Kérlek!-Könyörögtem naki. Talán most az egyszer egy olyan embernek akit alig ismerek. Nehezen de bólintott.-Nem hiszek neked.-Vallottam be. Rám nézett. Kisírt szemeivel egyenesen az enyéimbe.