Boy With Luv

30

Egy ideig még egymást néztük aztán felállt és felém kezdet el sétálni. Nem csináltam csak néztem a közeledő alakját. Mikor elém ért kezdtem az érezni hogy kitörik a nyakam. Aztán leguggolt elém. Felvont szemöldökkel néztem rá.

-Figyelj...-Vakarta meg a tarkóját és magam mellé nézett.-Sajnálom a történteket.-Nyögte ki végül.-Nem tudom miért csináltam, egyszerűen nem tudok semmit érezni. Csak a magányt és a szomorúságot. Én... én nagyon bánom amit tettem.-Nagyon rossz volt hogy bár a szívemig hatolt a vallomásra mégsem nézett rám.

-Hát bánhatod.-Mondtam neki dühösen.-Ha pedig vallomást teszel legalább nézz a szemebe!-Szóltam rá mire rám kapta könnyes arcát. Megtámaszkodott mellettem.

-Rohadtul szeretlek!-Kiabálta.-Gyere vissza hozzám! Nem bírom nélküled!-Könyörgött.

-Yoongi...-Simítottam az arcára.-Tudod hogy nem tehetem. Te tudod talán még nálam is jobban mekkorát robbant a média. Nem tehetem. Ha megteszem az egész csak megismétlődik.-Lehajtotta a fejét az enyém mellé szinte a nyakhajlatomba. A kezeimmel átkaroltam a nyakát. Szinte beleborult az ölembe.

***

Hosszú percekig csak öleltük egymást. Megszűnt létezni körülöttünk a világ, lelassult az idő és csak ketten vagyunk a világon. Bár a póz amibe kerültünk kissé furcsa, a világért sem engedtük volna el egymást.

-Hiányoztak ezek az ölelések.-Jegyezte meg a fülembe suttogva, amitől kirázott a hideg. Elhajolt tőlem és az arcomra simított.

-Nekem meg te.-Vágtam hozzá sértődötten és elfordultam tőle. Elkuncogta magát és visszafordította a fejemet. Néhány pillanatig szemeztünk egymással, majd bezárta az ajkaink közt lévő távolságot. Oly' sok idő után végre újra érezhettem őket, ez pedig többet ért most mindennél. El kellett volna húzódnom, de minden porcikám az ő érintéséért üvöltött, ezért kérdéstelen hogy visszacsókoltam e. Zár kattanást majd az ajtó nyitódását hallottam balról és Mini megszokott kis kuncogását. Bemutattam neki, de egy pillanatig sem szakadtam el Yoongitól. Az ajtó visszacsukódott, mi pedig utána elváltunk egymástól.

-Hogy ez mennyire hiányzott.-Jelentette ki és leült, majd az ölébe húzott, ahova én mint egy kiskutya bújtam bele. Kár lenne tagadni hogy rettenetesen hiányzott.

***

Sok időbe telt mire rávettük magunkat arra hogy elhagyjuk a szobát, hiszen Mini nem zárta be. Morogva hagytam hogy Yoongi húzzon a kezemnél fogva. Mikor kiértünk a nappaliba, mindenki tekintetét magunkon éreztem.

-Szent a béke?-Kérdezte lelkesen Tae.

-Tisztáznunk kel néhány dolgot, de igen.-Válaszoltam direkt nem feléjük nézve. Mini a nyakamba ugrott ami miatt el kellett engednek Yoongi kezét, de talán drámaibb lett volna hogyha nem döntjük fel ketten őt is. A csipet csapat hangos nevetgélés közepette lett újra a régi. Aztán következhetett a neheze: a dolgok tisztázása. Ebbe a beszélgetésbe én, Yoongi, Nam és Jin vett részt egy másik szobában.-Akkor mi legyen?-Kérdeztem mindenkire körbe nézve.-Kezdjük azzal hogy elmondom az én szemszögemből a történteket.-Ajánlottam, mire mindenki helyeslően bólogatni kezdett.-Nos...-Vettem egy mély levegőt és beszélni kezdtem.-Mikor kiderült hogy járunk Yoongival hatalmasat robbant a média. Feldühödött fanok ezrei tüntettek a dromunk előtt, amin az se segítette hogy  "csapattársaim" is engem hibáztattak, amúgy tök jogosan. Aztán ugye bementünk a rendőségre és én azt láttam hogy Yoongi ki se áll mellettem ami teljesen rá tett egy lapáttal. Akkor és ott, abban a lelkiállapotban ezt láttam a legjobbnak.-Mondtam el mindent és Yoongira néztem.

-Mikor minden kiderült teljesen meg voltam rémülve. Nem tudtam mi lesz, hogy mennyire fog ez ártani neked vagy nekem. Szörnyen éreztem magamat amiatt hogy ez az egész kiderült, de reménykedtem abban hogy minden tisztázódni fog. Aztán mikor bementünk az őrsre, Pd-nim szólt előtte hogy mindenki előtt tagadjam a kapcsolatunkat, vagy valami hasonlót csináljak, mert ő nem szeretné ha ez az egész a BTS hírnevére menne. Nem nagyon volt más választásom. Utána akartalak keresni, de sehogy se értelek el, tekintve hogy Pd-nim elvette a a telefonodat. Mikor bejöttél hozzám a fürdőszobába, úgy éreztem hogy mindennek vége és jobb lesz nekem is a túlvilágon. De ez a két srác-Mutatott Jinre és Namra.-Kiverték a fejemből ezt a hülyeséget.  Akkor utáltam, most pedig örülök neki.-Bólogattam, mert nagyon szóhoz nem tudtam jutni.

-Akkor maradjunk annyiban hogy mindketten barmok voltunk és zárjuk le a múlt témát.-Ajánlottam, ő pedig beleegyezően bólogatott.-Hogyan tovább?-Nézte a 2 idősebbre.

-Egyenlőre Beak maradjon itt, majd néhány hónap múlva úgy gondolom elegen el fogják felejteni ezt az egészet. Akkor majd újra kezdtek mindent SOKKAL óvatosabban. Ezt nem vagyok hajlandó még egyszer végig csinálni. Mindenkinek jó így?-Bár a hónapok rengeteg időnek tűnt, mégis beleegyeztem.

***

A halál komoly beszélgetést követően (ami csúfos kudarcba fulladt amikor Jinnek eszébe jutott egy vicces történet rólunk, mi meg folytattuk a gondolat menetét szóval elment volna egy röhögős mesedélutánnak) kimentünk a nappaliba hogy a többiekkel is folytassuk ezt a beszélgetést. Ott tartottunk hogy a Vkook párost beszéltük ki, amikor megjöttek anyumék.

-Itt vagyunk!-Dalolászta jó kedvűen anyu. Mosolyogva álltam fel és üdvözöltem anyut.

-Milyen volt?-Kérdeztem vidáman.

-Te? Így mosolyogva? Mi történt az én fiammal?-Kérdezte teljesen meglepetten én pedig lemondóan sóhajtottam. Részemről el is volt intézve, de Yoongi hátulról átölelt.-Már értem!-Kapott a fejéhez anya én meg megforgattam a szememet duzzogva.

-Szóval Yoongi nélkül már nem is mosolyoghatok?-Kérdeztem sértődötten. Yoongi ekkor csikizni kezdett én meg hangosan röhögve kalimpálni. -Ne, ne, ne!-Kalimpáltam összevissza és igyekeztem ellene tenni.

-A végén megfullad a röhögésbe!-Jön mellénk Mini. Yoongi ekkor elengedett.

-Milyen jó csikiző technikád van.-Jelenti ki anya előttem állva. Magasba szakad a szemöldököm.

-Ha tudná hogy még melyik technikám jó.-Yoongira nézek aki fel-le húzogatja a szemöldökét. Az én szemöldököm meg még inkább az égbe szalad.-Más reakcióra számítottam.-Vallja be őszintén.

-Tudod...-Sóhajtok.-Nem akartam én lenni a perverz szóval nem mondtam rá semmit.-Yoongira kacsintottam aki szem forgatva feláll.

-Mindig ilyenek?-Kérdezi a szobába belépő Mini apukája.

-Folyton.-Vágják rá egyszerre a többiek.

-Hé!-Háborodunk fel egyszerre Yoongival. Pár másodperc néma csönd támad majd mindenki hangos röhögésbe kezd.

Ő helló? Van itt még valaki? xD Bocs a kimaradásért, de mikor elkezdtem nem nagyon voltak jelen olvasók, ezért ide ki sem írtam dolgokat. Mindegy a lényeg hogy azért nincsenek részek, mert készülök egy íróversenyre, ahol lehet kiadják az egyik írásomat és arra készülök, szóval a elveszi az időmet. De nem felejtkeztem meg a könyvről, csak kevesebb időm van írni. És annak külön örülök hogy így a könyv vége felé valakik kommenteltek is :D Igen, hamarosan vége, de ha a következő részre is ennyit kell várni, akkor lehet nem is olyan lesz, mintha mindjárt vége lenne, de azért igyekszem ezt is írni :D