Lady Bird [B E F E J E Z E T T]

T I Z E N E G Y

Sziasztok! Ezúttal egy nyugodtabb fejezetet olvashattok tőlem, amivel megmutatom, Tom Denem tud ILYEN is lenni :)

Jó olvasást, sok-sok kommentet kívánok.

Love ya :*

Reggel, mikor felébredtem, Tom már nem volt mellettem az ágyban. A vörös takaró szinte körém csavarodott, a fehér lepedő összegyűrődve csak az ágy felét takarta. A függönyök már el voltak húzva, így verőfényes napsütés áradt be a szobába, ami eleinte szúrta a szememet. Ahogy eszembe jutottak a tegnap esti események, képtelen voltam abbahagyni a vigyorgást, de hamar arcomra fagyott a mosoly, amint megéreztem a borzalmas fejfájást. A tegnap éjjel elfogyasztott alkoholmennyiség ugyan gyomromban landolt, valószínűnek tartottam, hogy alvás közben felvándorolt onnan a fejembe, és most ott tombolnak - mint mi tegnap éjjel. Oldalra biccentettem a fejem, így megláthattam az éjjeli szekrényen heverő, díszes üvegcsét, mely mellett egy rövid üzenet pihent.
Idd meg, jót fog tenni.
Csupán ennyi állt az eltépett pergamendarabon, mégis megmelengette a szívemet ez a kis üzenet. Mosolyogva hajtottam fel a zöld ital, majd egy pillanatra lehunyva szememet, s élveztem, ahogy enyhül a fájdalom, majd teljesen el is múlik. Közben a tegnap éjjel történtekre gondoltam.

Több, mint egy hete voltunk már Párizsban. Újabb és újabb aranyvérű mágusokat kerestünk fel, régi máguskönyvekre tettünk szert, a mágia rejtett fortélyait kutattuk, s tegnap Tom egész napra eltűnt, én pedig egyedül maradtam a kis bérelt szobánkban. Az ágyon feküdtem, és az egyik könyvet bújtam, jegyzeteltem, ami a varázsigék létrehozásáról szólt, mikor hirtelen kicsapódott az ajtó és megjelent a férfi. Feltűnően jó kedve volt, úgy mosolygott, mint már régóta nem láttam. Ledobta utazótalárját a sötét huzatos fotel karfájára, majd a szekrényhez lépett, onnan szólt oda nekem.
- Öltözz fel - hangjában szokatlan kedvesség és huncutság csendült, így homlokráncolva néztem fel a könyvből.
- Megyünk valahova? - már azon agyaltam, kivel találkozunk, milyen könyveket talált, de azért felültem az ágyon.
- Elviszlek valahova - lépett ki mosolyogva a szekrényajtó takarásából. Egy elegáns nadrágot, fekete lakkcipőt viselt, de ingét még csak ekkor kanyarította le a fogasról. Akarva-akaratlanul is tekintetem elkalandozott meztelen felsőtestén.
- Milyen alkalomból? - keltem fel az ágyról, s lassan elindultam felé, miközben szemem fel-le járt testén. Igen, megkívántam, és nem, nem tagadtam volna le egy pillanatra sem.
- Fogd vissza magad, kismadárka - kuncogott fel, majd magához húzott egy forró csókra. Mióta elhagytuk Nagy-Britanniát, nem csókolt így. Bár egy ágyon osztoztunk, kellett nekem egy kis idő, mire meg tudtam emészteni a Hepzibah Smith-szel történteket, majd ő kezdett távolságot tartani a munkánk miatt. Tudtam, hogy az idős hölgyet ő ölte meg, de a halála az én lelkemen is száradt, mert nem tettem semmit, sőt elősegítettem. De, ahogy teltek a napok, eljutottunk Párizsban, kivettük ezt a kis szobát, nap, mint nap egymás mellett ültünk, beszélgettünk, tervezgettünk, elmúlt az a szorító érzés a gyomromban. Ám az első lépést a másik felé csak most tettük meg. Pontosabban Tom tette meg felém ezen az estén.
- Panaszkodsz? - vontam fel a szemöldökömet, mikor ajkaink elhagyták egymást, s kezemet mezítelen mellén nyugtattam, így néztem fel rá sötétbarna szemeibe, melybe mindig olyan könnyen elvesztem.
- Soha - suttogta, s lassan újra megcsókolt. Gyomrom úgy összeugrott, mint a lakásán töltött hónapok óta egyszer sem, ez megmosolyogtatott. - Na, de tényleg szedd össze magad - távolodott el, s magára kanyarította fehér ingét.
- Rendben - nevettem fel. - Szóval, hova megyünk?
- Az meglepetés - mosolyodott el cserfesen. - Legyél elegáns.
Mivel úgy éreztem, mintha egy hosszú szünet után újra egymásra találtunk volna, így nagy örömmel és izgalommal láttam neki a készülődésnek. Erős kontúrt festettem szemem köré, tincseimet laza hullámokba varázsoltam, s bordó rúzst választottam mellé. Egyik új, Párizsban vásárolt ruhámat vettem fel, melynek felső része egy fekete, testhezálló póló volt, ami láttatni engedte a vállaimat és a hátam egy részét, alsó része pedig egy élénk, bordó színű, lenge szoknya volt törtfehér mintával az alján. Fekete, magassarkú szandálom kopogott a lakás parkettáján, ahogy kisétáltam a fürdőszobából a rám váró Tom elé.
- Mindig elkápráztatsz - lépett hozzám halovány mosollyal, kezem után nyúlt, majd apró csókot lehelt rá. - Indulhatunk?
Csak bólintani tudtam.

Aznap éjjel Tom egy csendes, félhomályba burkolózó, bárszerű étterembe vitt. Csöndes volt, az étel ínycsiklandó, az asztalunkon álló gyertyákat megbűvölték, hogy soha ne égjenek le, a háttérben szóló szaxofont pedig egyszerűen csodálatos volt. Nem tudtam kiszedni belőle, mit is ünneplünk ezzel a vacsorával, és miért van ennyire jó kedve, de az igazat megvallva nem is akartam firtatni, csak élveztem, s emlékezetembe véstem minden momentumát. Mikor az étteremből hazafelé mentünk, megálltunk egy éjjel-nappal nyitva tartó bolt mellett, s míg én kint vártam Tomra, ő vett egy üveg meggy ízesítésű Lángnyelv Whiskeyt.
Hazaérve nem vettem át ruhámat valami kényelmesebbre, s ő is csak zakóját tette el a szekrénybe, majd az ágyon, egymással szemben helyet foglalva töltött az odalebegtetett poharakba a vásárolt italból.
Hosszasan beszélgettünk, miközben a whiskeyből egyre kevesebb volt, én pedig éreztem, hogy lassan kicsúszik alólam a vízszintes paplan.
- Gyere, táncoljunk! - pattantam fel hirtelen.
- Talán nem ebben a szép ruhában kellene, nem? - nevetett fel Tom, de ő is felállt.
Intett a pálcájával, s mikor lepillantottam magamra, már egy fekete rövidnadrág volt rajtam, valamint a kék ujjatlan pólóm, melynek dekoltázsán három gomb lengett kigombolva, így igen csak sok mindent engedett látni. A ruhám lecserélésével egyidőben elindult a zene is, s mintha Tom az elmémben olvasott volna, nem valamiféle klasszikus keringőzene lengte be a szobát, hanem egy pörgősebb dallam, mire én nem bírtam magammal, felkaptam az üveget, nagyot húztam belőle, és ugrálni kezdtem.
Nem tudtam, mennyi idő telt el így, de egyszer csak Tom karjaiban találtam magam, hogy aztán közösen süllyedjünk a paplanok és párnák közé.

Az ilyen emlékekért érte meg emlékezni, mosolyogva kelni, s újra nekikezdeni a harcnak, melyet azért folytatsz, amit el szeretnél érni. Az ilyen estéken fellélegzek, szabad vagyok, s nem gondolok arra sok rosszra, amit az élet rám ver.
- Felébredtél? Hogy vagy? - jelent meg a fürdőszobából Tom, kire ébredés óta gondolok. Ekkor tudatosult csak bennem, hogy a takaró alatt meztelenül fekszem
- Jobban - mosolyogtam oldalra pillantva az üres, bájitalos fiolára.
- Akkor jó - csóválta meg a fejét atyáskodóan.
- Lefürdöm - csusszant ki számon a hirtelen gondolat, majd máris kipattantam az ágyból.
Anyaszült meztelenül álltam előtte, s elindult a fürdőszoba felé, ahol nemrég még ő mosott hajat. Elhaladtam a csupán nadrágot viselő, vizes hajú Tom Denem mellett, aki megbabonázva nézett végig testemen, csípőm ringásán, s egy halk morgás hagyta el a torkát.

- Igyekezz, madárka, indulnunk kell lassan - Végül csak ennyit mondott, miután eltűntem a fürdőszoba behajtott ajtaja mögött, s ezzel visszarántott a valóságba.