Mɪᴀᴛᴛᴀᴅ ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

V

Gondolatok százaival a fejemben léptem ki a hatalmas kristály építményből Roséval az oldalamon, miközben nyakunkba raktuk a királynőtől kapott nyakláncainkat mik mutatni fogják nekünk az utat.

- Minden rendben? -éreztem meg a lány kezét egyik vállamon mire rögtön felé kaptam a fejemet. -Elég zavartnak tűnsz...

- N-nem... Nem, jól vagyok. -erőltettem magamra egy mosolyt, majd tekintetemet visszatereltem a kapuk felé vezető járdára.

- Hát jó.. -vette le kezét vállamról egy sóhaj keretében.

Csendben haladtunk tovább a kovácsoltvaskapuk felé, majd még mielőtt kiléphettünk volna a kastély területéről lassítottam tempómon.

- Rosé? -szólítottam meg a lányt halkan.

- Igen? -kapta felém hirtelen fejét. -Mi a baj? -vette fel tempómat.

- Szerinted... Mit titkolhat? -kérdeztem, de továbbra sem néztem rá a lányra, csak csendben meredtem magam elé válaszra várva.

- Ki? -értetlenkedett. -Nem tudom, hogy most miről vagy inkább kiről beszélsz. -nevetett fel kínosan.

- Lalisaról... Mi van ha gyilkos, vagy ha- ha. -kezdtem el pánikolni minek hatására Rosé hirtelen átkarolt, s közelebb rántott magához.

- Nyugodj már le. -nevetett fel halkan. -Biztosan nem gyilkos és abban is biztos vagyok, hogy nem fog ártani se neked, se senki másnak. -kezdett el nyugtató köröket rajzolni hátamra. -Nem kell pánikolnod miatta.

- Könnyű mondani... -morogtam, majd egy kis habozás után gyengéden eltoltam magamtól a lányt, mire csak egy kissé csalódott tekintést kaptam.

- Ha gondolod elidőzhetünk itt fent még egy kicsit, de utána már tényleg el kéne indulnunk. -javasolta a lány mire Én csak heves bólogatásba kezdtem. -Jól van. -jelent meg arcán egy mosoly. -Hova menjünk? -érdeklődött miközben kissé oldalra döntötte a fejét.

- Csak el innen. -vágtam rá, majd lassan lépdelni kezdtem a tőlünk pár lépésre lévő kapuk felé. -Jössz? -pillantottam vissza a mögöttem lévőre.

- Persze. -eszmélt fel gondolataiból, majd utánam sietett.

Átléptük a szabadságot, s a palotát elválasztó határt, majd gyorsítottam tempómon.

- Gyere Rosé! -kiáltottam mosolyogva a lánynak miközben futásnak eredtem. -Ugorj velem. -nevettem fel.

- Várj meg! -hallottam meg hangját magam mögül.

- Siess mert Én mindjárt ott vagyok. - néztem volna hátra a lányra, de Ő a semmiből mellettem termett, s próbálta tartani velem a tempót. -Csalás! Ide repültél.

- De legalább nem egyedül vetted magad le innen. -mosolyodott el, majd megragadta csuklómat, s már ugrottunk is.

Másodpercek alatt megéreztem, hogy a kellemesen hűvös levegő simogatni kezdi fedetlen területeimet mit mindennél jobban szerettem.

A hajam össze- vissza lobogva tartott velem a mélybe, míg makacs ruhámat lekellett hogy fogjam ugyanis ha nem tettem volna lehet már rég nem is lett volna rajtam az anyag.

- Ez nagyon jó! -kiáltott fel a mellettem lévő. -Nem is értem, hogy eddig miért nem csináltam ilyesmit. -nevetett, majd kezeit széttárta, hangját pedig kieresztette minek hatására egy mosoly kúszott ajkaimra.