- Inkább tereljük egy kicsit át a témát Jenniere. -fordult felém mosolyogva Rosé.
- Egyetértek. -terelte rám a tekintetét Minho is. -Nem is tudunk rólad semmit azon kívül, hogy tegnapeste érkeztél.
- Hát... Mit kéne mesélnem? -kérdeztem egy kissé feszülten.
- Ugyan már Jennie. -nevetett fel kissé Jisoo. -Amit fontosnak tartasz, ilyenkor ezt szokás.
Kelletlenül dőltem hátra a székemben, majd tekintetemet végig vezettem a kis csapatunkon. Mindig is utáltam magamról beszélni, valahogy soha nem éreztem szükségét annak, hogy megismerjenek engem.
- Na mi van? Némasági fogadalmat tettél le hirte... -mondta volna Minho, ha az éppen az asztalunkhoz érkező pincér félbe nem szakította volna.
- A megrendeléseik. -állt meg egy mosoly keretében a nő.
Lerakta a kezében lévő hatalmas, kerek tálcát az asztal közepére, majd mindenre odafigyelve kipakolta megrendelésünket az asztalra.
- Hozhatok esetleg még valamit? -érdeklődött.
- Nem. Köszönjük. -felelte egy mosoly kíséretében a mellettem ülő fiú.
Miután ott hagyott minket a pincér, mindenki elemelte a saját italát, s kortyolgatni kezdte azt. Idegesen piszkálgattam poharam száját, majd egy sóhajt követően kezeimet az asztalra ejtettem, s hátra vágódtam a székbe.
- Mi a gond? -fordult felém kíváncsian Jisoo, miután lenyelte a szájában lévő kávé mennyiséget.
- Semmi. -mondtam alig hallhatóan, majd kezembe vettem az asztalon pihenő poharat, s lassan belekortyoltam tartalmába.
- Akkor meg mire föl ez a rossz kedv? -döntötte kissé oldalra fejét Rosé.
- Ti miért vagytok jóba? -csattantam fel egy kis habozás után. -Én és Lisa... Hát hagyjuk inkább. -húztam el a számat, majd előre görnyedtem, s rátámaszkodtam az asztalra.
- Mi történt? -kérdezte aggódva Rosé, majd Ő is rákönyökölt az asztalra, s minden figyelmét nekem szentelte. -Nem meséltél róla semmit... Szóval most itt az ideje.
- Hó-hó. -hőkölt meg Minho. - Nagyon szépen kérlek titeket, hogy avassatok be a dolgokba, mert így nagyon rossz. -nevetett fel kissé. - Kezdjük ott, hogy nem is tudtam, hogy Te ismered Lisat. -terelte felém tekintetét. - Olyan titokzatosak vagytok, hogy kezdek félni tőletek.
- Semmi ok a félelemre Minho. -jelent meg Jisoo arcán egy ördögi mosoly. -Nem azt terveztük, hogy elrabolunk és amikor nem figyel minket senki akkor elviszünk a legközelebbi erdős területre, hogy ott aztán... -folytatta volna, de Rosé szavába vágott.
- Jisoo! -kapta felé fejét. -Maradj már. -csapott egy kisebbet karjára.
- Jól van na... Már viccelődni sem lehet? -forgatta meg szemeit, majd tekintetét az ijedt Minho felé terelte.
- Öhmm... U-ugye...? -mutatott remegő ujjal Jisoo felé a fiú.
- Nem, nyugi. -ráztam meg kissé a fejem. -Vagy... Mégis?! -jelent meg arcomon egy hatalmas mosoly.
- Jennie! -csapott az asztalra Rosé. -Nyugi Minho. -fordult az ijedt felé. -Nem fognak tenni semmit, csak... Csak agyukra ment az innivalójuk. -mosolyodott el.
- O-oké... -dőlt hátra székében a fiú. -Na, de akkor csupa fül vagyok.
- Hát... -kezdtem volna bele a mese délutánba, ha az tuskó Jisung nem vágott volna közbe.
ESTÁS LEYENDO
Mɪᴀᴛᴛᴀᴅ ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎
FanficMiattad vagyok itt. Miattad próbálok megváltozni. ... Miattad fogok megváltozni. Mindent érted fogok megtenni, bár az elején utáltalak, teljes szívemből.... Csak hogy a szerelem csodákra képes. Ledöntötted a falamat, s helyére építettél egy jobb...