Mɪᴀᴛᴛᴀᴅ ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

XI

Már húsz perce kullogtunk unottan a főút mentén, miközben az előttem haladó két lelőhetetlen lány beszélgetését hallgattam.

Édes Istenem... Csak érjünk már oda. -sóhajtottam fel.

- Te is unod már? -hajolt hozzám közelebb Minho. -Mert Én már nagyon.

- Nyugalom, ezzel nem vagy egyedül. -mondtam unott hangon.

- Nézzétek! -mutatott vidáman Jisoo egy földes út felé. -Már csak pár perc és ott is vagyunk.

- Éljen... -forgattam meg szemeimet, majd megálltam, s nyújtóztam egyet.

- Ne lustulj! -fordult felém a csapat vezetője. -Te akartál kimenni a városból.

- Jó, de nem arra számítottam, hogy kihozol minket ide. -mutattam végig a kihalt tájon. -Az Isten háta mögé.

- Hát bocs. Itt legalább biztosan nem látnak meg... -morogta.

- Mindegy. Hagyjuk. -fogtam rá orrnyergemre. -Inkább menjünk tovább, mert mire odaérünk este lesz.

Miután mindenki kifújta magát, ismét neki láttunk a Jisoo által kiválasztott tisztás felé vezető útnak. Feszülten fordultam be a többiek után a földes útra, majd tekintetemet jobbra, s balra terelve haladtam tovább.

Biztosan jól átgondoltam Én ezt?

Nem hiszem, hogy Lisa repdesni fog az örömtől amikor meglát...

Szomorkásan emeltem tekintetemet az égbolt felé, minek kékségét ezen a napon egyáltalán nem takarta el egyetlenegy bárányfelhő sem.

A madarak önfeledten csiripeltek a közelünkben lévő falombok takarásában, de volt amelyik inkább a tiszta égboltot választotta, s cikázva repkedett társaival együtt.

A Nap hét ágra sütött, viszont nem adott nagy meleget mivel a fűszálak közt versengő szélnek nagyobb volt ereje a napénál, viszont még így sem volt elég erős ahhoz, hogy libabőrt csaljon karjaimra.

- Minden rendben? -érkezett a kérdés Minhotól, így gyorsan felé kaptam fejemet.

- P-persze. -bólintottam egy aprót. -Miért?

- Olyan vagy mintha egy másik bolygón lennél. -mosolyodott el. -Netán szerelmes vagy?

- Nem, Isten őrizz. -nevettem fel. -Az tény és való, hogy egy személyen jár az eszem, de közel sem azért amire gondolsz.

- Akkor mi bánt? -döntötte kissé oldalra a fejét. -Mert bánt valami, ne is tagadd. Látom rajtad.

- Hát... Ezt, majd inkább akkor amikor odaértünk végre arra a tisztásra. -mondtam egyre hangosabban a mondatot mire Jisoo rám sandított a válla felől.

- Nyughass már. -morogta, majd visszafordult a mellette lévő felé, hogy folytathassa végre az izgalmas sztorit amit elkezdett.

- Igenis Gazdi.- gúnyolódtam, majd tekintetemet a nevetést visszatartó fiú felé tereltem. -Min mulatsz ilyen jót? -érdeklődtem egy mosoly keretében.

- Rajtatok. -felelte miután sikeresen elfojtotta nevetését. - Érzem, hogy ez egy csodás barátság kezdete. -jelent meg arcán egy hatalmas mosoly.

- Bár ezt érezném Én is. -nevettem fel kissé. -Sok lesz itt még a civakodás.

- Meg jöttünk!~ -kiáltott fel boldogan Jisoo. -Gyertek. -intett, majd karon ragadta Rosét, s húzni kezdte a magas, sűrű füves terület felé.