Mɪᴀᴛᴛᴀᴅ ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

XV

- Ne félj, nem harapok. -nevetett fel a lány.

- N-nem is állítottam. -mondtam halkan, majd mélyen az előttem álló íriszeibe meredtem.

- Mire fől ez a nagy dadogás? -húzta ajkait egy mosolyra, majd lassan elkezdett felém lépkedni.

- Nem dadogok. -próbáltam egy kis magabiztosságot csempészni hangomba, kisebb-nagyobb sikerrel.

A lány nem mondott semmit, csak még nagyobb mosolyra húzta telt ajkait, majd miután kellően közel volt hozzám, gyengéden vállaimra rakta kezeit, s lassan tolni kezdett hátrafelé.

- L-Lisa?! -szólítottam meg bizonytalanul, de Ő csak szemeimbe nézve tolt tovább.

Pár kisebb lépés múlva megéreztem a hátam mögött lévő ágy szélét, így kénytelen voltam megállni. Idegesen vártam a lány következő lépését, mi abból állt, hogy vállaimat gyengéden lefelé kezdete el nyomni, így engedelmesen leültem az ágyra.

Egy kis habozás után elengedte vállaimat, majd egyik kezét lassan arcom felé kezdte el vezetni.

Tette hatására gyomrom görcsbe rándult, szívverésem pedig se perc alatt felgyorsult. Szemeim résnyire összeszűkültek, légvételeim pedig egyre mélyebbek, s szaporábbak voltak.

Miért váltja ki ezeket belőlem?

Miért érzem úgy, hogy kezdem megkedvelni? Nem is ismerem.. Akkor mégis miért érzek így?!

Nem szabadna, ez nem helyes... Védőnek, s nem pedig egy szeretőnek kell lennem... Már ha Ő is érzi azt amit Én...

Miután puha tenyere hozzáért arcomhoz végigvezetett azon, majd kínzó lassúsággal fülem mögé tűrt egy arcomba lógó hajtincset. Következő lépésként hosszú, s vékony ujjait vezette végig fülem szélén, majd követve állam vonalát tért vissza kiindulási pontjához, végül pedig gyengéden ráfogott államra.

Mivel tekintetét végig keze útján vezette, így lassan felterelte íriszeimre, majd pár másodperc múlva pedig már ajkaimat kezdet el fürkészni.

- A bal lábadat kicsit rakd kijjebb. -mondta szinte alig hallhatóan, majd elengedte államat, s távolabb lépett tőlem.

Értetlenül néztem a lányra, ki ennek hatására halványan elmosolyodott, majd ismét közelebb jött hozzám, s gyengéden ráfogott bal térdemre.

- Nyújtsd kijjebb. -gyakorolt nyomást lábamra, így engedelmesen kijjebb helyeztem azt. -Oké. Így jó. -húzta ajkait egy elégedett mosolyra. -De maradj is így! -emelte fel mutató ujját, mire Én csak bólintottam egyet.

A lány kilépett látószögemből, majd pakolászást kezdtem el hallani a szoba másik sarka felől.

- Most már megtudhatom, hogy mit kell tennem pontosan? -érdeklődtem egy kis habozást követően.

- Te leszel a házi dolgozatom. -közölte, majd megjelent mellettem egy székkel a kezében.

- Az minek? -fordítottam a lány felé a fejem mire csak egy rosszalló nézést kaptam.

- Megmozdultál... -morogta, majd lerakta székét a fal mellé, s odasietett hozzám. -Azt hiszem három feladat is vár rád. -dünnyögte miközben államnál fogva visszafordította a fejem a számára legmegfelelőbb pózba.

- Lisa, még a másodikat sem tudom...

- Az egyszerű lesz, ne aggódj. -mondta, majd ismét visszament a szoba azon részére mi mögöttem van.