Mɪᴀᴛᴛᴀᴅ ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

III

- Jennie. -szólított meg egy ismerős hang mire ébredezni kezdtem. -Tudod... Van az emberek világában egy híres énekesnő kinek hasonló neve van mint a tiéd. -kuncogott fel. -Ha jól emlékszem akkor... -itt időzött egy keveset, majd egy "áhá"-zás után vállamra vezette a kezét. -Jennifer Lopez, igen.

- Tudod Rosé... -morogtam, majd lesöpörtem a lány kezét a vállamról. - Elég sok különbség van a Jennie és a Jennifer között. Plusz külső ügyileg sem hasonlítunk. -fordultam át a másik oldalamra, így háttal voltam a lánynak.

- Hát és?! Nem az izgat engem, hogy hasonlítotok-e hanem az, hogy mikor indulunk már mert ahogy elnézem a nap már jócskán fent van...

- Csak nyugodj meg. -mondtam kissé rekedtes hangon. -Egy kis pihenésre mindig van idő.

- Ja, bocsi... Vagyis nem bocsi, elfogunk késni, Te lustaság. -fogott rá ismét vállamra, de ezúttal rángatni is kezdett. -Kelj. Már. Fel.

- Nem. -vágtam rá nemes egyszerűséggel.

- Nem hiszlek el... -sóhajtott fel a lány, majd abba hagyta a rángatásomat. -De ezek után tőlem ne kérj segítséget.

- Nem is terveztem. Nagy lány vagyok már, eltudok bánni egy emberrel egyedül is. -közöltem, majd fejemet még jobban belefúrtam a puha fellegbe.

- Jó! -vágta rá idegesen Rosé. -Akkor Én már megyek is. Szia. -mondta, majd meghallottam, hogy kinyitja szárnyait, s csap vele egy párat.

- Ha- ha. -gúnyolódtam. -Szép próbálkozás Aranyom, de tudom, hogy nem indulnál el nélkülem.

Miért nem válaszol...?

Áhá, szóval azt akarja, hogy felkeljek... Hát... Nem fogok.

- Rosé. -szólítottam meg egy kis habozás után. -Rosé?... Ne szórakozz már vele... -ültem fel hirtelen, majd a lány irányába néztem kinek addigra hűlt helye volt. -Rosé! Azt se tudod, hogy merre van a kastély. -kiáltottam fel, de semmi válasz nem érkezett.

Ezt nem hiszem el... -álltam fel nagy nehezen.

Elfog tévedni és akkor még Én leszek a rossz. Ilyen egy önfejű embert mint Ő...

Amilyen gyorsan csak tudtam kibontottam a szárnyaimat, majd a lány után eredtem bár fogalmam sem volt arról, hogy hol keressem.

- Rosé! -kiáltottam nevét abban reménykedve, hogy meghallja.

Természetesen nem így lett. Kétségbeesetten cikáztam az újonnan képződő bárány felhők között miközben tekintetemmel a lány után kutattam.

Miközben éppen ez egyik előttem lévő felhőt akartam kikerülni, hirtelen valami vagy inkább valaki végig simított hátamon minek hatására egy ijedt sikoly hagyta el ajkaim, majd bekövetkezett az amit elakartam kerülni.

Egyenesen belerepültem az előttem lévő bárányfelhőbe.

Nagy köhögések közepette röppentem ki az említett felhőből, majd Rosé diadalittas nevetésére lettem figyelmes.

- Ezt nem hagyhattam ki. -nevetett továbbra is.

- Bunkó... -dünnyögtem, majd lesöpörtem a vállamon heverő felhő maradványát mi szinte rögtön szét foszlott. - Nem vagy normális, de tényleg. -ráztam meg a fejemet egy szemforgatást követően. - Tudod, hogy mennyire aggódtam...?

- Bocsi. -vonta meg egy nagy mosoly keretében a vállait. -Egyébként egész végig a felhőnk alatt voltam... De semmi baj. -legyintett egyet.