Mɪᴀᴛᴛᴀᴅ ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

XII

OmO, na ki tért vissza?! Hiányoztam? XD

--------------------

Nagyokat csapva szárnyaimmal szálltam a hatalmas építmény felé, ahol is Lisa reményeim szerint még órán ült.

Miután elértem a város határát lassítottam tempómon, majd tekintetemmel alaposan felmértem a még mindig üres utcákat, hogy még véletlenül se lásson meg egy ember sem.

Megbizonyosodtam róla, hogy teljesen tiszta a terep, majd ismét csaptam egy párat hatalmas szárnyaimmal, s folytattam az utamat a lány iskolája felé. Az egész város csendes, s kihalt volt, így nyugodt szívvel cikáztam az épületek felett, egészen addig míg meg nem láttam az úti célomat.

Lelassítottam, majd lassan ereszkedni kezdtem. Egy kisebb kertes ház kapuja elé sikerült földet érnem , ahol is egy idősebb nő ácsorgott, miközben kikerekedett szemekkel figyelte ahogyan talpaim talajt érnek.

- J-jó napot. -erőltettem magamra egy mosolyt.

- E-ez most... Most... -próbálta befejezni mondatát, de nem járt sikerrel ugyanis szemei egyik percről a másikra lecsukódtak a nő pedig úgy ahogy volt a földre csuklott.

- Mégis mi az Isten folyik itt?! -lépett ki a ház bejáratán egy, a nő korához közelálló férfi. -Mit tettél vele? -sietett oda a földön lévőhöz, majd vállainál fogva felemelte a nő felsőtestét, s egyik térdére fektette. -Jiwoo... Jiwoo! -kezdte el rángatni.

- Inkább vigye be, fektesse le és rakjon a homlokára borogatást. -utasítottam a férfit, ki mondatomat egy szúrós tekintettel díjazta csupán.

- Mi történt vele? Te láttad. -nyöszörögte miközben ölébe kaparta a nőt, s nagy nehezen felállt.

- Csak erre sétáltam és amikor ideértem a kerítésük elé annyit vettem már csak észre, hogy összeesik...

A férfi erre nem mondott semmit csak bólintott egy aprót, majd egy kis habozás után sarkon fordult, s elindult a ház bejárata felé, karjaiban a nővel.

- Csak tudjam meg, hogy ez miatt a huligán miatt történt ez... Akkor nem állok jót magamért. - morogta a férfi miközben bement a ház ajtaján.

Most félnem kéne ettől a bácsitól?!
Nem tehetek róla, hogy elájult... Szerintem ez tök hétköznapi.
Bár kinek mi a hétköznapi.

Egy nagy levegővétel keretében távolabb léptem a kerítéstől, majd ujjaimat tördelve folytattam utamat az iskola felé.

Minél közelebb értem a hatalmas épülethez annál jobban izgultam. Szívem a torkomban dobogott így szinte már nem is hallottam a külvilág zajait, gyomrom görcsbe rándult, számat pedig rágcsálni kezdtem minek az lett a következménye, hogy egy jellegzetes vasas íz vette hatalomba szájüregem.

Egyre lassabb léptekkel haladtam, majd pár perc múlva minden akaratom ellenére is, de elértem végül azt a gyalogosátkelőt mi egyenesen az iskola előtti járdára vezetett.

Megálltam a járda szélén, majd egész testemmel az épület irányába fordultam.

Csend volt. Nem lehetett hallani egy árva hangot sem az épület felől, bár biztosra vettem, hogy az osztálytermekben hatalmas ricsaj uralkodik miközben az adott tanár vagy próbálja kordában tartani a diákokat, vagy éppen beletörődve ül a székében miközben nagy sóhajtások közepette orrnyergére szorít.

Tekintetemet szép, lassan végig tereltem az egész utcán, majd hirtelen szemeim megakadtak egy idős férfin, ki egy fa alatt helyet kapó, öreg padon ücsörög miközben rosszallóan méregetett.