𝘈 𝘎𝘪𝘳𝘭 𝘞𝘩𝘪𝘵 𝘓𝘶𝘷...| 𝖩𝗎𝗇𝗀𝗄𝗈𝗈𝗄 𝖿𝖿. SZÜNETELTET

1. Rész

Esőcseppek folytak le arcomról melyek összemosódtak könycsepeimmel. Szaladtam. A ruhámra vízcseppek százai estek, így már teljesen eláztatva azt, de nem érdekelt, mint azt sem, hogy minden szempár rám figyel, és hirtelen a nyüzsgő város lakói, csak rám koncentráltak. Nem érdekelt. Egyszerűen csak szaladtam, valamit nagyon keresve. Vagy inkább valakit?
-Bunny!-ordítottam teli torokból, miközben utam egy parkba vezetett, ahol is egy fához siettem. A fa alatt egy fiú foglalt helyet, majd mikor megpillantottam, egy enyhe megkönnyebülés szállt szívemre.
-Hát meg vagy-suttogtam, majd még gyorsabban szaladtam a fa alatt ülő fiúhoz. Hamar odaértem hozzá, és leguggoltam elé.
-Figyelj Bunny, én borzasztóan sajnálok mindent-mondtam a fiúnak, de arcát kapucnia fedte, míg szemeivel a földet vizslatta...

Zihálva keltem fel ágyamból, míg pulzusom valószínűleg az egekben volt. Szemem azonnal kipattant, de álmom képei még mindig megmaradtak. Egy olyan álom képei, ami túl valóságosnak tűnt. Sóhajtva néztem ablakom felé, ahol szakadt az eső, majd szemem az óra irányába vezettem, ahol nem éppen azt láttam amit szerettem volna. Hajnalok-hajnala volt, így biztos voltam benne, hogy muszáj lesz visszaaludnom. Lehajtottam fejem az ágyam párnájára, és próbáltam ismét álomba szenderülni, de ez sehogy sem sikerült, hisz a párkányon kopogó eső moton hangja, de legfőbbképpen a gondolataim nem hagytak nyugovóra térni.

Ki lehet az a Bunny? Nem sokat láttam belőle, de valahonnan borzasztóan ismerős volt. Arcát lehajtotta, haját a fekete kapucnija takarta, mégis olyan mintha tudnám ki ő. Hirtelen egy újabb dörgésre figyeltem fel. Utálom a viharokat. Egyszerűen nem jön álom a szememre ilyenkor. Egy óriási sóhaj hagyta el szám, majd, feltápászkodtam az ágyból és kisétáltam a konyhába. Egy pohárért nyúltam, majd azt csurig töltöttem friss vízzel, és számhoz emeltem. Szemem egy növényen akadt meg, amit még Sua adott nekem, de szegény virág már nem úgy nézett ki, ahogy kéne. Levelei sárga színben pompáztak, míg magának a növénynek sem volt semmi tartása. Szomorúan néztem a haldokló növényt, majd vizem maradékát inkább neki szenteltem, hát ha még életre kel. Bár ezt már kétlem.

~~~

Reggel a telefonom csörgésére keltem, de ez nem az ébresztő hangja volt. Kinyitottam szemeim és a hang irányába fordultam. Sua hívott.
-Te meg mit csinálsz?-ordította a telefonba, miután a zöld "fogadás" gombra nyomtam. Egy óriási ásítás hagyta el szám, miközbe szemeim próbáltam minél nagyobra nyitni.
-Miért mit csinálnék? Inkább te mit csinálsz ilyenkor hajnal...-mondtam volna mikor ránéztem az órára-Te jó ég, el fogunk késni!
-De jó hogy rájössz édes Iseul barátnőm ahelyett hogy most azonnal elkezdenél készülődni! Nem késhetünk el az utolsó napunkon.-hallottam a telefonban enyhén ideges hangját, majd azonnal letettem és gyorsan kipattantam az ágyamból, majd a szekrényem felé siettem. Az adrenalintól szemeim már taljes nagyságába kerestek, valami egész értelmes ruhadarabot, majd mikor azt sikeresen megtalálták, utam azonnal a fürdő felé vezetett.
-Ohh ne!-néztem vissza magamra az óriási tükörből. A fekete hosszú hajam gubancokban omlott le vállamról, a gesztenye színű szemem alatt óriási karikák díszelegtek. Gyorsan elfordultam a tükörtől és a ruháimért nyúltam. Miután felöltöztem még gyorsan kifésültem hajamat, és már rohantam is ki a fürdőből. Megragadtam a táskámat és felhúztam a cipőm. Még rápillantottam az órára.
-Csak ne késsük le a buszt-reménykedtem magamban, majd kiléptem az ajtón, és már szaladtam is le a lépcsőn.
-Rekord idő alatt kész lettél-mondta
Sua mikor leértem, majd meg is ragadta a csuklóm, és a buszmegálló felé kezdtünk el futni. Szerencsére a busz még teljes pompában állt ott, mint ha csak minket várna. Szaladva szálltunk fel rá, majd egy szabad ülésen azonnal helyet foglaltunk. Mindkettőnk szájából egy sóhaj hallatszott, majd egymásra pillantottunk.
-Ezt megúsztuk-mondtam egy elégedett mosollyal.
-De nem sokon múlt-mondta Sua, és tekintetét az ablak mögött lévő tájra vezette.

~~~

Az iskolához érve a vidám és boldog fiatalokra figyeltem fel, kik csoportokba álldogálva nevettek. Nem csodálom a jó kedvük, hisz holnaptól már hivatalosan is elkezdődik a nyári szünet. Nekünk ez nem csak 3 hónapig tart, mivel végzősként már nem fogunk találkozni egymással a közel jövőben. Vagyis nem mindenkivel, mivel Suaval egy iskolába készülünk menni, és ez az iskola egy teljesen más városban található, Szöulban Korea fővárosában. Elmondhatatlanul várom már, a hétvégét, amikor is indulhatunk utunkra, és ezen gondolkodva hasam mindig görcsbe rándul, torkomba pedig egy óriási gombóc keletkezik. Egy szóval mindennél jobban várom már. Gondolkozásomat a csengő éles hangja szakította meg, ami az egész iskolát végigszántotta, ezzel azt jelezve, becsöngettek mai napunk első órájára.

~~~

A nap további része kellemesen telt, igazából nem sok dolgunk volt. Rövidített óráinkon, az utolsó naphoz illően, csak a beszélgetés játszott fő szerepet az egész osztályban. Az órák pillanatok alatt teltek el, míg végül arra kaptam magam, hogy már az iskola vaskerítése előtt ácsorogunk Suával, várva pár itteni barátunk. Bármennyire is meglepő, ezekkel az emberekkel nem alkotunk egy osztályt, hisz ők mind alsóbb évesek. Sose ápoltuk a legjobb kapcsolatot az osztályunkkal, így inkább az iskola további részén kutattunk kedves emberek felé, és így 4 év alatt pár barátra még is szert tudtunk tenni. És ezt az embert vártunk, hogy könnyes búcsút vegyünk tőle. Hirtelen egy kéz ölelt körbe, mire meglepetten pillantottam előttem lévőre. Bomi állt előttem egy szomorú mosollyal, miközben még a levegő is belémszorult szoros ölelésétől.
-Annyira fogtok hiányozni-mondta nekem a Bomi, mire én is átöleltem a nálam kicsit kissebb lányt.
-Te is nekem-mondtam a kilencesikesnek, majd ő elengedett öleléséből és végre rendesen kaphattam levegőt. A lány Suahoz fordult, majd őt is nagy ölelésbe vonta. Mosolyogva pillantottam Suara, aki ugyan úgy versengett a levegőért, de Bomit ezt hidegen hagyta és tovább szorongatta. Borzasztóan nagy szíve van a lánynak fiatal kora ellenére. Mikor Suat is elengedte az energia bomba lány, mosolyogva pillantott kettőnkre.
-Remélem azért még tartani fogjuk a kapcsolatot-szólalt meg szerényen, mire mindketten heves bólogatásba kezdtünk.
-Ez az egy biztos-nyugtattam a lányt, hisz semmiképpen sem akartam megszakítani vele kapcsolatunkat. Sua órájára pillantott, majd egy keserű mosolyra húzta száját.
-Bármennyire is maradnék, a busz nem vár meg, szóval...-mondta Sua, de a fiatalabb azonnal újabb ölelésbe vont minket, majd mosolyogva pillantott ránk.
-Menjetek csak-mondta, majd indulni is készültünk volna, de egy hang még utánunk szólt.
-Egyébkémt úgy hallottam Seoulban elég jó fiúk élnek...
-Gyere Iseul siessünk!-mondta nevetve Sua, majd megragadta csuklóm, és elindultunk a járdán, egyre távolabb érve régi iskolánktól, és Bomi pimasz mosolyától...

~~~

Na hát egyenlőre kész az első rész!
Még nem a legizgalmasabb történet, de ez még változni fog!
Elég sokat dolgoztam vele, és még így sem a legjobb!
Köszi hogy elolvastad, remélem azért tetszett. Amint tudok jövök a 2. résszel!

Puszii!💜🙈