𝘈 𝘎𝘪𝘳𝘭 𝘞𝘩𝘪𝘵 𝘓𝘶𝘷...| 𝖩𝗎𝗇𝗀𝗄𝗈𝗈𝗄 𝖿𝖿. SZÜNETELTET

10. Rész

Már 23:17-et mutatott a mellettem lévő óra, de Bunny még nem volt itt. Feltápászkodtam ágyamból, és minél halkabban próbáltam kiosonni szobámból. Rögtön a mellettem lévő szobához sétáltam, majd halkan kopogtatni kezdtem. Egy hangot sem hallottam az ajtó túloldaláról. Lehet elfelejtette, és már az ágyában húzza a lóbőrt. Ujjaim a kilincs köre fontam, majd azt lenyomva bekukucskáltam a szobába.
Bunny volt ott egy könyvet szorongatva. Füléből a fülhallgató zsinorja lógott ki, így engem észre sem véve olvasta a lapokat. Egy apró mosoly hagyta el szám, majd kicsit hangosabban kopogtattam barna ajtaján, mire azonnal rám emelte szemeit, abban az aranyos szemüvegébe. A lámpa fénye csak fele arcát világította be, de így is láttam a meglepettséget arcán. Azonnal kirántotta füllhalgatóját, és becsukta a könyvet.
-Mit szeretnél?-kérdezte meglepetten.
-Próbára menni. Nézted az időt?-kérdeztem, és bentebb léptem szobájába.
-Bocsi, úgy belemerültem ebbe a könyvbe, hogy teljesen elvesztettem az időérzékem-mondta, miután órájára pillantott. Mosolyogva megvontam vállam.
-Semmiség, nyugodtan fejezd be-mondtam, és az íróasztalához indultam. Tele volt mindenféle kottával és dalszövegekkel. A falon rajzok sokasága lógott, amik nagy részét ő rajzolhatott. Az íróasztal mellett egy óriási könyvespolc foglalt helyet, amely tele volt mindenféle kötetekkel. Szóval nagyon szerethet olvasni. A szobában még volt pár hangszer és egy ajtó. Egy ajtó ami nagyon felkeltette az érdeklődésem. Közelebb léptem ahoz, majd Bunny felé pillantottam.
-Benézhetek?-kérdeztem, mire a fiú rögtön felkapta tekintetét.
-Persze. Egy gardrób van bent-mondta és már vissza is tért az olvasáshoz. Gyorsan kinyitottam az ajtót és egy kisebb szobába találtam magam, ami telis tele volt ruhákkal. Csillogó szemekkel léptem beljebb, és a fogasok felé vettem az irányt. Volt ott minden féle ruha, minden féle színben és stílusban. Átnéztem az összeset, de egy darabon megakatt a szemem. Egy egyszerű fehér póló volt egy fekete zsebbel díszítve, de valamiért nagyon tetszett. Kivettem a ruhadarabot, hogy jobban láthassam.
-Az egyik legnagyobb koncertünkön volt rajtam. Borzasztó nagy bulit csaptunk akkor-mondta egy hang, mire azonnal hátra kaptam a fejem. Bunny állt az ajtóban.
-Nagyon szép felső!-mondtam egy utolsó pillantást vetve rá, és már tettem volna is vissza helyére, mikor egy kéz állított meg.
-A tiéd-mondta ki egyszerűen, mire csodálkozottan pillantottam rá-Ahogy látod van egy csomó hasonlóm, és rajtad biztos jobban állna.
-Köszi-mondtam, kezemben szorongatva a polót.
-Na jössz? Végeztem a könyvel, szóval felőlem indulhatunk!-mondta, mire egy aprót bólintottam, és már kint is voltunk a szobából.

~~~

-Oké, ez hamar sikerült!-mondtam, mikor a szőke nő már rég bezárta az ajtókat. Kibújtunk a már megszokott szürke kanapé mögül, és a pulthoz indultunk, ahol elvettük a nekünk szügséges kulcsot. Bunny megállt egy pillanatra és táskájában kezdett kutagodni.
-Tessék!-mondta, majd kettő zseblámpát húzott elő, amelyből az egyiket felém nyújtotta-Nem akarok úgy járni mint előzőleg.
-Köszi!-mondtam és bekapcsoltam a tárgyat. Így indultunk tovább felfelé a lépcsőn. Gyorsan kinyitottuk a nagy fehér ajtót, és már bent is voltunk a próbaterembe.
-Renben, akkor kezdhetjük?-kérdezte, mire egy aprót bólintottam és kivettem zsebemből már eléggé összegyűrt lapomat.

~~~

Már sokadjára énekeltem el a dalt, mikőzben Bunny telefonját szorongatva segített kijavítani hibáimat.
-Ez itt nem lesz jó!-mondta, mikor a dal közepén jártam. Rögtön abbahagytam a dalt, és újra kezdtem, most már figyelve arra a hangra.
-Rendben ez már nagyon jó volt-mondtam mikor abbahagytam a dalt.
-Végre-mondtam, majd fáradtan hátradőltem a hideg padlóra. Bunny is csatlakozott, és ő is szétterülve feküdt le mellém. Egy pár percig csönben bámultuk a fehérre festett plafont, majd én törtem meg a köztünk lévő csendet.
-Hol tartasz a dal írásában?-kérdeztem, majd oldalra hajtva fejem, rápillantottam.
-Őszintén, még sehogy. Nem volt időm még azon gondolkodni.
-Mondtam, hogy nem kell segíteni. Elfoglalt vagy, és ez érthető. Egyedül is befejeztem volna, és akkor te írhattad volna a másik dalt-mondtam és tekintetem visszavándorolt a mennyezet fehérségére.