𝘈 𝘎𝘪𝘳𝘭 𝘞𝘩𝘪𝘵 𝘓𝘶𝘷...| 𝖩𝗎𝗇𝗀𝗄𝗈𝗈𝗄 𝖿𝖿. SZÜNETELTET

4. Rész

-Csipkerózsika!-hallottam egy halk hangot-Te hogy tudsz ennyit aludni?-kérdezte majd elröhögte magát. Most már tudtam hogy Bunny az. Nagy nehezen kinyitottam szemeimet és igen, őt találtam magam előtt. Egy kicsit talán túl közel, így arcom rögtön elpirosodott.  Észre is vette ezt, de nem mozdult. Csak bámulta szemeimet, ahogy én is, azokat a gyönyörű szemeit. Éppen beszédre nyitotta volna száját, mikor egy ajtónyitódást hallottam meg.
-Kelj fel Ise... Ohh, úgy látom elkéstem-mondta Sua, és Bunny rögtön eltávolodott tőlem-Valamit megzavartam volna?-kérdezte kíváncsian, mire mind ketten megráztuk fejünk-Akkor jó. Na gyertek! Kész a reggeli!-mondta és mielőtt kilépett az ajtón rám kacsintott. Én csak gúnyosan rámosolyodtam. Ezt még valahogy meg kell magyaráznom neki.
-Na jössz?-kérdezte Bunny, amire csak bólintottam és ki is keltem az ágyból.
A konyhából isteni illatok szálltak ki.
-Hmmm... Mi a reggeli?-kérdeztem kíváncsian.
-Rántotta-mondta Jin és elém is rakott egy adagnyit. A többiek már nagyban falták a tányérjukon lévő tojást. Hamar megettem a reggelim, de nem voltam egyedül. Mindenki bevonult szobájába, de mi Suaval úgy döntöttünk előtte még elmosogatunk. Ha már itt vagyunk legyen egy kis hasznunk.
-Na és mi van Jungkookal?-kérdezte Sua, majd felhúzta szemöldökét.
-Mégis mi lenne?-kérdeztem, de pont jól tudtam hogy mire gondol.
-Hát mi lenne? A reggeli szemezgetés!-mondta én meg befogtam száját.
-Halkabban már. Egyébként is az semmiség volt. Csak felkeltett és ennyi-próbáltam magam kimagyarázni.
-Ahhaa... Persze. Csak felkeltett!-mondta én meg lefröcsköltem a vizes kezemmel, majd felfele indultam a lépcsőn. Már nyitottam volna a szobám ajtaját, mikor a szomszéd szobából ordítozást hallottam meg.
-És mit fog szólni az ügynökünk, ha megtudja hogy két lány él a házunkba?
-Nem tudom! De most csak úgy kiraknád őket? Túlságosan ártatlanok és jószívűek ahhoz-hallottam Bunny ideges hangját.
-És ha beraknánk őket egy szállodába? Nem mondom hogy nem hiányoznának, de mi bánjuk ha nem mennek el!
-És ha eltitkolnánk őket? Egy ideig csak sikerülne, nem?
-Egy ideig, és aztán?
-Az még kiderül. Valameddig csak maradhatnak még-mondta Bunny, de még mindig idegesnek hallatszott.
-És ha észreveszik? Akkor mi lesz? Értem hogy megszeretted őket, de nem sokra megyünk ezzel. Én se akarom hogy elmenjenek, de mást nem tudunk csinálni. A saját munkánkat kockáztatjuk ezzel.
-Nem érdekel. Csak had maradjanak még-mondta Bunny és az ajtó felé sietett. Én csak sokkolódva álltam. Nem bírtam mozdulni egyszerűen nem ment. Az ajtó nyitódott én meg ott álltam, majd megláttam ahogy a fiú rám emeli szemét. Arca meglepetnek tűnt, de nem jó értelemben.
-Nekünk...nekünk mennünk el. Elkezdek csomagolni.-szipogtam és indultam volna szobám felé, mikor Bunny kezemért nyúlt, majd egy apró rántott rajtam.
-Ti nem mentek sehova!-mondta, majd ujjával letörölte épp akkor lecsorgó könnycseppem-Megoldjuk majd! Bízz bennem! Egyszer már sikerült.
-És mi van ha tényleg észrevesznek és...-suttogtam.
-Nem fognak, nyugodj meg-mondta, majd elengedte csuklóm és eltávolodott. Egy nagy sóhajtás hagyta el szám, majd végre beléptem szobám ajtaján. Ha most észrevesznek akár munkájukat is elveszthetik, és a legrosszabb hogy ez mind miattunk lenne. Miért védett ennyire Bunny? Ilyen fontos lennék neki? Az képtelenség. Én csak egy kisváros lány vagyok ő meg...ő meg ő. Korea egyik leghíresebb arca.
Imádok énekelni, amit meg is mutatnék az embereknek, de nincs annyi önbizalmam, hogy ezt meg is tegyem. Sua az egyetlen aki hallott énekelni. Félek. Félek hogy nem fog tetszeni az embereknek. Mindenki azt mondja, hogy ne foglalkozz azzal hogy mit mondanak az emberek, de még is rosszul tud esni. Minden szó tud fájni, bárki is mondja azt.
Idegesen megfogtam telefonom és egy dalt indítottam. A zene mindig is sokat segített. Kikapcsol bármi is történt. Egyszer csak megszólalt az a szám amit a repülőn hallgattam idefele. Persze egy Bts szám volt. Itt még nem is tudtam, hogy másnap már egy házba fogok lenni velük. Még mindig borzasztóan tetszett ez a számuk, így nem bírtam ki és elkezdtem énekelni. Teljesen beleéltem magam a szám dallamába.
-Ez...ezt te énekelted?-szólalt meg hirtelen valaki. Ijedségből felugrottam, majd Bunnyt pillantottam meg. Meglepett volt, mit ne mondjak, de nem jobban mint én.
-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem miközben gyorsan eldugtam kezemben lévő telefonom.
-Bocsi, csak hallottam, hogy valaki énekel. Gondoltam megnézem és...-próbálta kimagyarázni magát.
-Kérlek felejtsd el amit az előbb hallottál!-mondtam és ujjaimat kezdtem piszkálni.
-Ezt nehéz lesz. Gyönyörűen énekelsz. De tényleg!-mondta és leült az ágyamra.
-Azért ne túlozzunk. Nem kellett volna ezt hallanod-mondtam halkan.
-Miért is?-kérdezte, majd ráemeltem tekintetem.
-Nem hallott még senki sem énekelni. Neked sem kellett volna.
-Pedig nagyon szép. Egyetlen egy hangot rontottál csak el.
-Melyiket?-kérdeztem kíváncsian. Azt hittem megmutatja telefonján, de elkezdte a dalt énekelni. Istenem, olyan szép hangja van. Tökéletes volt. Becsukta szemeit és teljesen beleélte magát. Már csak azt sajnáltam hogy egy sornál többet nem énekelt.
-Most te jössz!
-De én...
-Nincs de! Csak énekelj és ne foglalkozz semmivel se senkivel-mondta, és szigorúan rám pillantott. Egy ideig győzködtem magam, de végül is már hallott énekelni így már mindegy. Elkezdtem a sort, mostanra már jól.
-Majdnem-mondta mikor befejeztem a sor éneklését-Látszik hogy ideges vagy! Próbáld meg beleélni magad, pont úgy mikor még nem tudtad hogy hallak-mondta mire lehunytam szemeimet és elkezdtem előröl a dalt. Minden érzést beleadtam, legyen az fájdalom, boldogság, szeretet, szomorúság. Egyszer csak Bunny hangját hallottam meg az enyém mellett. Nem hazudok gyönyörű volt így a dal.
-Pont így!-mondta mikor vége lett a dalnak-Nem gondolkoztál még azon, hogy énekes leszel?
-Őszintén? Mindig is az akartam lenni, csak félek. Félek hogy mit gondolnának rólam-mondtam majd a szemébe néztem.
-És a szüleid nem biztattak?-kérdezte ártatlanul. Nem is tudta hogy ez nekem milyen kényes téma. Nagyot sóhajtottam, és pár percig csöndben ültem a fiúval szemben.
-Ha nem akarsz nem muszáj válaszolnod vagy...
-A szüleim nagyon rég óta nem törődnek velem-nyögtem ki hirtelen. Jobbnak láttam elmondani neki-Tudod, nekik fontosabb a munka mint én-fejeztem be. Mindent láttam a szemében. A szomorúságot, a sajnálatot és az együttérzést. Hirtelen magához húzott és erősen megölelt. Nem mondott semmit csak szorosan tartott kezeivel, ugyan úgy mikor először találkoztunk.
És jól tette. Egyszerűen tudta, hogy most nekem pont erre van szükségem. Elengedett, majd szemeimet kezdte vizslatni. Mondtam már milyen szép szemei vannak? Jajj miről beszélek? Végül én törtem meg a csendet.
-Szerinted meddig maradhatunk?-nagyot sóhajtott.
-Nem tudom. Nem örülne a menedzser ha kiderülne hogy itt vagytok. Talán ha megtudná, hogy hogy tudsz énekelni. Lehetne egy közös számunk sőt, még lehetnél tag is és...
-Azért ne ugorjunk ennyire előre!-szóltam közbe-Előtted se akartam énekelni, még mi lenne annyi embernél. Egyébként is még van mit gyakorolnom.
-És mi lenne, ha velem gyakorolnál?
Meglepődtem. Bunny meg akar tanítani énekelni? Engem?
-Biztos?-kérdeztem megszeppenve
-Persze. Miért is ne!-mondta és rám mosolygott.
-Na és hol akarod a próbákat?
-Belopódzunk a stúdióba-mondta ki egyszerűen, mire felkaptam fejem.
-És nem vesznek észre?
-Nyugi van egy tervem! És egyébként is, sokszor csináltam már ilyet-mondta Bunny.
-Miért kellett belógnod ha te...
-Kupaktanács! Gyertek! Mindenki!-hallottam kintről egy ordítozást.
-Ez még is mi?-kérdeztem meglepődve.
-Megbeszélés. Na gyere!-mondta majd már indultunk is ki. Nagy nehezen feltápászkodtam az ágyból, és Bunny után indultam.
-Na akkor mindenki itt van?-kérdezte V, mire egytől egyig mindenki egy aprót bólintott-Akkor bele is kezdenék. A lányok sorsáról lenne szó. Mindenki tudja, hogy nem maradhatnak örökre! Vagy is így nem. Úgy hogy valahogy meg kell oldani, hogy minél tovább maradhassanak. Ötletek?-kérdezte elég komoly arccal V.
Bunny rám pillantott. Tudtam, hogy mit akar, de nekem még nem volt ennyi bátorságom. Óvatosan megráztam a fejem, mire ő enyhén elmosolyodott. Tiszteletbe tartotta döntésem, ami nagyon jól esett.
-Senki?
-Igazából csak rejtegetni tudjuk őket. Mást nem nagyon tudunk tenni ebben a pillanatban-mondta Bunny.
-És ha észreveszik?-kérdezte Suga
-Nem fogják!-mondta magabiztosan Bunny.
-De nekünk nem muszáj maradni. Van nálunk egy kevés pénz, valahogy csak tudunk találni egy repülőt amivel hazamehetünk. Csak feltartunk titeket-mondtam. Persze, nem szívesen hagytam volna itt őket, de ha nincs más választás.
-Én már megmondtam. Ti nem mentek sehova!-mondta Bunny.
-Én se örülnék neki!-mondta Suga.
-Szerintem senki sem-szólt közbe Jimin.
-Oké akkor rejtegetjük?-kérdezte V, majd kezét középre rakta.
-Amíg csak lehet!-nyúlt oda Bunny is, majd sorjában mindenki.

~~~
És ez a rész is kész.
Próbálok így nyáron minél aktívabb lenni, de ez nem mindig sikerül. Na de remélem gyorsan hozom majd a kövi részt, addig is jó nyarat mindenkinek! 💜