𝘈 𝘎𝘪𝘳𝘭 𝘞𝘩𝘪𝘵 𝘓𝘶𝘷...| 𝖩𝗎𝗇𝗀𝗄𝗈𝗈𝗄 𝖿𝖿. SZÜNETELTET

16. Rész

Szemeimet kiszáradásig szegeztem a képernyőre, majd bőrömbe aprót csíptem, ami után kissé felszisszentettem, ezzel bebizonyosítva, nem, nem álmodok. De sajna ez nem pont a legjobb hír volt. Nagyon nem.
-Segítsek a takarí... Úrísten Iseul, az te vagy a tévében-hallottam egy hangot mögüllem, amely az eddigi eltompult hallásom után borzasztóan hangosnak tűnt. Jin állt mögöttem, egy elég döbbent arckifejezés kíséretében, aki ezek után még a távirányítóért nyúlt, hogy felhangosítja a tv-t, de én már nem bírtam tovább hallgatni az ott elhangzottakat. Azonnal felpattantam ülő helyzetemből, majd még kicsit megdörzsőltem száraz szemeim, de ezek után indultam is a lépcső felé, ahol a lehető leggyorsabban szaladtam fel, majd siettem ahhoz a bizonyos szobához, ahol az a bizonyos személy aludt. Fogalmam sincs mit éreztem legbelül, hisz nem tudtam, hogy került ez az egész az internetre, de volt egy sejtésem, hogy Bunny keze biztosan benne van. Kopogás helyett, azonnal a kilincsért nyúltam, majd nagy erővel tártam ki a szoba ajtaját, ami nem kevés hanggal járt együtt, így az ott alvó személy azonnal felpattant ágyából, és szúrósan pillantott rám.
-Iseul!?...Még is mit keresel itt?-kérdezte, de én nem válaszoltam, és inkább ágya felé indultam, ahol még mindig kissé idegesen és összezavarodva ültem le mellé.
-Vedd elő a telefonod!-mondtam neki, mire fejét kissé oldalra bólintotta, és összeráncolta szemöldökét.
-Miért?
-Csak vedd elő, és nyiss meg egy hírközlő oldalt-mondtam neki kissé hangosabban, mire azonnal előkapta telefonját, majd megnyitotta az említett oldalt. Szememmel csakis arcát vizslattam, azon belül pedig azt a két csillogó szempárt, így várva arckifejezését. Lassan futatta végig szemét a sorokon, majd az egyre és egyre gyorsobban olvasta jobbról balra a szöveget, míg végül döbbenten pillantott fel rám.
-Ez...Ez, hogy került fel?-kérdezte összezavarodva, majd még egyszer rá pillantott telefonjára.
-Ezt szeretném én is megtudni! Mi a francot csináltatok ti tegnap?-kérdeztem egyre idegesebbé válva. A két szempár most kicsit megbánottnak tűnt, és egy nagy sóhaj kíséretében fordította fejét lefelé.
-Én...Fogalmam sincs. Túl sokat ittunk, és Sugával egyre jobban kezdtük magunkat érezni, majd...Egyszer csak te kerültél témába. Az alkohol beszélt belőlem, így mindent elmondtam neki, majd telefonomért nyúltam, és megmutattam neki a videót, és...és a többi kiesett. Nem emlékszem-mondta, majd idegesen hajába túrt, és rám pillantott. Lefagyottan ültem előtte, egész végig paplanát bámulva. Nem éppen haraggal gyűlt meg testem, de még sem egy jól eső érzés töltött el engem. Hirtelen forró bőrét éreztem meg, majd ujjai enyéimet próbálták körbefonni, de elhúztam kezem övéiből, mire ő lepetten kapta rám szemeit.
-Figyi Iseul én...én nagyon sajnálom, egyszerűen nem kellett volna, és...
-Most...Most kicsit ki kell mennem a friss levegőre-mondtam, majd azon nyomban felkeltem ágyából, és ajtaja felé szaladtam, majd azonnal kiléptem azon. Sietve lépkedtem a folyosón, nem foglalkozva senkivel, hisz csak egy dolog érdekelt. Valahogy kijutni innen és átgondolni az egészet. Hirtelen egy alak termett elém, akit mozdulatától képtelen lettem volna kikerülni, így neki mentem vállának.
-Vigyázz kislány-mondta álmosan Suga, de miután rámpillantott rögtön elszállt szemeiből a fáradtság, amit egy aggódó szempár válltott le-Van valami baj?
-Erről inkább Jungkookot kérdezd-mondtam neki, majd kikerülve őt futottam a bejárati ajtó felé, amin azonnal ki is léptem. Furcsa volt sok idő után Jungkooknak nevezni őt. Valamiért rajta ragadt a beceneve, így szokásosnak tűnt a Bunny név használata, még is most máshogy pillantottam rá. Most kissé, de még is haragudtam rá, és ez ezzel járt együtt. Gyorsan lépkedtem le azon a pár lépcsőfokon, ami a bejárat előtt díszelgett. Nem foglalkozva a biztonsági őrrel futottam tovább, majd egyszer csak egy ismerős helyet pillantottam meg, ami tökéletes tűnt ebben a pillanatban az egyedül léthez, így azonnal arra felé indultam. A parkban most kissé többen voltak, mint a késő esti órákban, de nem zavartak az emberek közelsége, inkább egy ismerős fa törzsénél foglaltam helyet. Egy nagy levegő hagyta el szám, majd szemeim az elémtáruló látképre helyeztem. Fejemben gondolatok százai cikásztak, még is mind egyetlen egy darab névhez volt köthető. Nem, nem mondanám, hogy harag bújkált szívem mélyén, hisz nem tudnék rá haragudni. Nem önszántából csinálta, de még sem örültem az egész történésnek. Idő kell. Idő, míg megemésztem azt a tényt, hogy emberek ezrei ismernek, még ha nem is valójából. Ez persze lányok százezreinek csodás hír lenne, de nem nekem, hisz félek a véleményektől. Félek, hogy mit gondolnak rólam, és ezt utálom magamban. Még ha száz emberből egy lenne rossz véleménnyel rólam, az az egy érdekelne legjobb. Az maradna meg bennem leginkább, azon az eggyen rágódnék a legtöbbet, hiába mellé a többi jó. És én ettől félek.