𝘈 𝘎𝘪𝘳𝘭 𝘞𝘩𝘪𝘵 𝘓𝘶𝘷...| 𝖩𝗎𝗇𝗀𝗄𝗈𝗈𝗄 𝖿𝖿. SZÜNETELTET

15. Rész

A már órák óta szóló zene, egyre és egyre hangosabbá vált, míg a csendes emberek hangulata is így nőt, amiről részben a dübőrgő zene, de legfőbbképpen a tömény alkohol tehetett. A mellettem ülő fiú is egy újabb körért indult, míg én a kanapén ülve vártam őt.
-Jól csókol a te barna herceged?-kérdezte Suga, miután két pohárral kezébe lehuppant mellém. Kérdően pillantottam rá, mire ő odaadta egyik kezében szorongatott italt-Jungkook. Jól csókol?-kérdezte egy pimasz mosollyal arcán, majd az ő italát kezdte szürcsölni.
-Micsoda?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel, mire a szürke hajú vállat vont.
-Ugyan már, tudom, hogy a tegnap este lekapott a te Bunny-d. Mire én rávettem azt a félős nyulat. Már tudom honnan kapta nevét-mondta, majd hangos nevetésbe tört ki. Hát ő se volt már teljes józan.
-Hogy érted, hogy rávetted?-kérdeztem, de a fiú rám sem hederített, hisz még mindig saját poénján nevetett.
-Nem iszod meg?-mondta, mikor már abbahagyta hangos kacagását, majd kezemben tartott pohárra mutatott.
-Nem hinném-mondtam, majd a szürke hajú poharamért nyúlt, de még mielőtt megmarkolhatta volna azt, elkaptam előle-Azt hiszem neked nem kéne többet inni-mondtam egy mosoly kíséretében.
-Iseul, nem pazarolunk! Most mit kezdenél azzal az itallal, ha nem iszod meg. Én csak segítenék neked-mondta, majd ismét kezemben ülő pohárért kapott, de még mielőtt megérinthette volna, számhoz vettem, és lehúztam azt. Keserű íze csak úgy égette torkom, míg arcomon egy fanyar mosoly jelent meg.
-Még is mi volt ez?-kérdeztem a pohárra mutatva. Borzasztóan tömény és keserű íze volt, amit még mindig erősen éreztem torkom mélyén.
-Fogalmam sincs, Jimin adta-rántotta meg vállát, majd a tömeget kezdte bámulni, de valamin megakadt szeme.
-Úgy tűnik Jiminnek is beindult az elét-mondta nevetve, mire én is a fiúra pillantottam, majd rögtön tágra nyíltak szemeim, és egy óriási mosoly jelent meg arcomon. A fiú nem egyedül volt, és nem is úgy ahogy én gondoltam volna. Kezei közt egy lányt tartott, szája pedig lágyan csókolta őt, miközben mind ketten a zene ritmusára lépkedtek egymás karjai közt. És az a lány, nevezetesen az én drága barátnőm volt, Sua.
-Asszem megnézem a herceged. Még nem idős, és nincsenek szívbajai, szóval nem szabadna egyedül innia-mondta a mellettem ülő, miután a pultnál álló Bunnyra pillantott, és már el is tűnt mellőlem.
-Hé, csak óvatosan. Így is már túl sokat ittatok!-órdítottam után, de ő már nem foglalkozott ezzel. Nevetve forgattam meg szemem, hisz már láttam, mind ketten borzasztó fejfájással fognak kelni másnap. Nagy sóhajjal keltem fel a kanapéról, majd utam a kijárat felé vezetett. Miután kiértem, a lakás előtti lépcső egyik fokára ültem, és szemem a csillagos égre vezettem. Jó érzés volt kissé megszabadulni a fülledt meleg levegő és a hangos zene társaságától, bármennyire is élveztem a ma estét. Gondolataim csak úgy cikáztak fejem mélyén, hisz a ma este sok élmény ért, ebbe beleértve jókat is és rosszabbakat is. Életem legszebb szülinapja a mai, ebben nincs mit cáfolni. Hirtelen zsebem méllyén kezdtem kutatni, majd mikor megéreztem telefonom képernyőjét elővettem azt. Hangosan dobogó szívvel oldottam fel az említett tárgyat, miközben csak is egy valamiben reménykedtem. Félve nyomtam meg az üzenetek alkalmazást, majd unottan pörgettem át a rokonak, ismerősök felköszöntését, hisz csak is egy ember érdekelt abban a pillanatba. Egy ember és egy mondat, de mikor is elértem ahhoz az emberhez, ott egy szó sem állt. Egy kibaszott szó sem. Óriási sóhaj hagyta el szám, majd idegesen zártam be telefonom, és tettem le mellém. Arcomon egy sós könnycsep tört utat magának, majd csordult le arcomon. Elfelejtették.
Elfelejtették saját lányuk szülinapját. Nem kértem méreg drága ajándékokat, hogy együtt ünnepeljünk, de még azt sem hogy felhívjanak. Egyszerűen egy mondat is elég lett volna, egy rohadt mondat, vagy akár egy 'szeretünk' szó, hisz ez nekem igen is jelentett volna valamit, még ha tudom is, hogy semmi szándék nincs benne. Még is, csak ennyire vártam...
Hirtelen egy ember ült le a mellettem lévő üres helyre, mire rögtön könnyeim után kapkodtam és letöröltem azokat. A mellettem ülőre pillantottam, ahol Soobin pillantott vissza rám.
-Tudom csak is én hiányoztam-mondta egy mosollyal, majd kíváncsian pillantott rám-Valami baj van?-kérdezte, mire azonnal heves fejrázásba kezdtem.
-Nem, semmi-mondtam, és tekintetem inkább az előttem levő erdőre vezettem-Miért jöttél?-kérdeztem, mire a mellettem ülő sóhajtott egyet.
-Jungkookról lenne szó-mondta, majd egy perce csend ült közénk-Tudod Iseul, ő egy híres ember. A nők bálványa, mindenki álmai pasija. Lányok százezrei rajonganak érte, és imádják őt, és ez borzasztó nagy felelősséggel jár. Szóval a helyedbe kétszer is meggondolnám milyen kapcsolatot akarok vele...
-Figyelj, mindennel tisztában vagyok, és tudom milyen kockázatos ez az egész, úgy hogy kérlek te csak foglalkozz a te dolgoddal-szakítottam félbe a fiút, és miután megragadtam telefonom, már indultam is vissza a benti emberek közé. Most kissé hálás voltam Sugának, hogy megitatta velem azt a borzasztó valamit, hisz alapjára biztos nem lett volna ekkora önbizalmam Soobinnal szemben, de még is elbizonytalanodtam a szavaival kapcsolatban, hisz részben teljesen igaza volt. Bent már egyre és egyre kevesebb ember volt, sokan inkább szobáikba indultak és fáradtan feküdtek le aludni. Én is ezt az opciót választottam, és fáradtan slattyogtam fel a lépcsőn, majd szobámba indultam, és huppantam be ágyamba, de ott egy boríték hevert, rajta pedig csak Suga neve szerepelt. Kíváncsian nyitottam ki azt, amiből először egy levelet húztam ki.
"Emlékszel mikor először játszottunk?
Igazad volt, valójában nem volt
érvényes és te nyertél, szóval fogadd
ezt az ajándékot!

Utó irat: De akkor sem szólíthatsz
Oppának!"
Egy óriási mosoly jelent meg arcomon, majd ismét a borítékhoz nyúltam, amiben ténylegesen ott volt két jegy a legközelebbi koncertjükre.

~~~

Álmosan nyitottam ki szemeim, majd keltem fel ágyamból. Az idő már inkább délután fele volt, mint hogy reggel, de biztos voltam benne, hogy a többiek még álmukban járnak, így halkan léptem ki szobámból. Lábújjhegyen lépkedtem a lépcsőn és értem be a nappaliba, ami még mindig a tegnap este maradványaival volt tele. Egy aprót sóhajtottam, majd a távirányítóért nyúltam és bekapcsoltam a tv-t. Úgy gondoltam, miközben belekezdek a takarításba, jól jönne egy kis háttérzaj, amire ez a készülék tökéletes, de amint bekapcsoltam, a kezemben tartott parfis és lapát a földre került, míg az én arcom döbbenté vált. A képernyőkön magamat pillantottam meg, a hattérben pedig a próbaterem fala lehetett kivehető.
-Ezt a videót a híres fiú banda, a Bts, tagja ként élő Jungkook tette ki az internetre, amiben egy ismeretlen lány látható miközben a fiú banda új dalát énekli...-hallottam a tv-ben lévő nő hangját, de hallásom egyre tompábbá vált, és inkább lehuppantam a kanapére. Gondolataim egymással harcoltak fejembe, de végül egyetlen egy szót tudtam kinyögni.
-Oh basszus...

~~~

Na hát itt vagyok a
következő résszel!
Remélem tetszett, ha ez
így van akkor nyugodtan
jelezd azt egy Vote vagy
komment formájába!
💜💜💜