-Bazdmeg! Ennek a rohadék körtefának volt pofája megkarcolni!
-Majd begyógyul!
-induljunk mielőtt lekéssük a buszt!-mondtam majd elkezdtünk kijönni a rejtett bunki-erdő részről.
Time skip
6 nap telt el a bunki látogatás óta. Kezembe fogom a kést. Olyan romba volt a lelkem akkor mintha Minecraftban új világot generálnál, és az alföld földje helyén alapkő lenne. Egy kis vágást ejtettem a gyógyuló seben, és nem törődtem a fájdalommal. Később mégegyszer ott megkarcoltam. Utána már ezt sem éreztem elégnek. A Jobb kézfejemen is megkarcoltam magam, és azt hazudtam hogy a suliban véletlen miatt karcolódott meg. Estefelé a bal csuklóm környékén próbáltam belekarcolni a creepypasta logóját, de csak az x-et sikerült.
Következő héten elvittem a kést a suliba. (Nem tudom miért, ne kérdezzétek)
Elmondtam a suliban pár diáknak akiben bíztam, persze volt olyannak is elmondtam, aki tégla volt. (mármint beárult) És az lett a bünti, hogy pszichológus, és a kést nem láttam többet. Persze majdnem mindennap mentem sétálni, amikor valamelyik osztálytársam tanulószobán felhúzta az agyvizem, így mikor hazaértem a sétálásból nyugodtabb lettem. Mostanában próbálok minél több időt a szabadban tölteni, de lehet hogy ez a depresszió még visszatérhet.
ESTÁS LEYENDO
Szerelmes vagyok egy Gyilkosba (Jeff x Reader) Creepypasta Ff. (Befejezett)
FanficÉn egy átlagos lány vagyok, aki szeret éjszakánként, kiosonni egy sétára, persze a szülei engedélye nélkül. De egy nap, minden megváltozott, amikor egy este egy furcsa sráccal találkoztam... Ez az első könyvem, de attól még remélem tetszeni fog mind...
