A kórházi EKG csipogására keltem. Fel akartam ülni, de ekkor erős fájdalom nyilalt a mellkasomba.
-Jó, hogy felébredt, hölgyem!-nyitott be a doktor.-Szólok a hozzátartozóinak.
Kiment, majd apu, Tony, Nat, Wanda és Peter aggódó arcát pillantottam meg.
Apu odaszaladt hozzám és szorosan megölelt.
-El tudod mondani mi történt?-ült le az ágy melletti székre.
Eközben megöleltem Tonyt,Wandát Petert és Natet.
-Hát,este Peterrel filmeztünk, felmentem a szobámba és egy alak ült a fotelben és volt nála egy pisztoly.
-Tudod hogy nézett ki?-kérdezte Nat.
-Sötét volt, és fekete ruha volt rajta,így nem láttam. Sajnálom.
-Semmi baj, majd megtaláljuk.-vigasztalt Tony.
-Hagyunk pihenni.-állt fel apu.
Apu, Tony, Wanda és Nat kimentek, de Peter továbbra is csak állt.
-Sajnálom.-ült le az ágyra.
-Mégis mit?
-Ez miattam történt. Hogyha e...-nem engedtem hogy befejezze a mondatot.
-Először is ez nem a te hibád. Másodszor, már megtörtént, nem lehet visszacsinálni.
-Akkor nem haragszol?
-Rád sohasem tudnék.-öleltem meg.-Maradsz még?
-Persze.
-És filmezünk?
-Igen-nevette el magát.
Elővettem a telómat, bekapcsoltam egy filmet, fejemet Peter vállára döntöttem, később pedig elaludtam./Sziasztok! Tudom ez egy elég uncsi és rövid rész lett, de remélem azért tetszik.😅❤️/
YOU ARE READING
𝑭𝒆𝒆𝒍𝒊𝒏𝒈𝒔(𝑨𝒗𝒆𝒏𝒈𝒆𝒓𝒔 𝒇.𝒇.)
Fanfiction𝖬𝗂𝗇𝖽𝖺𝗇𝗇𝗒𝗂𝖺𝗇 𝗆𝖾𝗀𝗁𝖺𝗅𝗎𝗇𝗄, 𝖾𝗓 𝖺 𝗌𝗈𝗋𝗌𝗎𝗇𝗄, 𝖺𝗓 𝖾𝗆𝖻𝖾𝗋𝖾𝗄𝖾́. 𝖳𝗎𝖽𝗃𝗎𝗄 𝖾𝗓𝗍, 𝖾́𝗌 𝗆𝖾́𝗀𝗂𝗌, 𝖺 𝗁𝖺𝗅𝖺́𝗅𝗅𝖺𝗅 𝗌𝗓𝖾𝗆𝖻𝖾𝗌𝗎̈𝗅𝗏𝖾 𝗋𝖺𝗀𝖺𝗌𝗓𝗄𝗈𝖽𝗎𝗇𝗄 𝖺𝗓 𝖾́𝗅𝖾𝗍𝗁𝖾𝗓. 𝖠𝗆𝗂𝗄𝗈𝗋 𝗆𝖺𝗀𝖺𝗆 𝗂...