𝑭𝒆𝒆𝒍𝒊𝒏𝒈𝒔(𝑨𝒗𝒆𝒏𝒈𝒆𝒓𝒔 𝒇.𝒇.)

20.rész

Reggel felkeltem,felöltöztem,majd lementem a konyhába.
Meglepetésemre senki sem volt ott.
-Fura-gondoltam.
Ittam egy kávét, majd visszamentem a szobámba.
Felhívtam aput,Wandát és Petert, de egyikük, sem vette fel.
Szuper. Egyedül tölthetem a születésnapomat.
Kinyitottam a könyvemet, mire egy borítékot találtam benne.
"Mike Tyson"
Boxoló. Hmmm... Mit kezdjek vele?
Végül úgy döntöttem megnézem az edzőtermet.
Felszaladtam az edzőterembe és szétnéztem.
Bementem a ringbe és a földön találtam egy újabb borítékot.
"Pisztácia"
Hmm... A fagyizó!!
Felkaptam a cipőmet, kisiettem az ajtón és a fagyizóig rohantam.
-Hali, Carly!-köszönt Dorothy.
-Szia!
A kezembe nyomott egy pisztáciás fagyit, ami körbe volt tekerve egy fehér... Várjunk! Egy újabb boríték!
-Ajándék!-mosolygott.
-Köszönöm!
Arébb mentem és kibontottam a borítékot.
"Stephen King, Dean R. Koontz, Ambrose Bierce"
A könyvtár!!
Elköszöntem Dorothytól és a könyvtár felé vettem az irányt.
Mikor odaértem bementem és sötétséggel találtam magam szemben.
Ekkor felkapcsolódott a villany és mindenki egyszerre ordította, hogy meglepetés.
Elnevettem magamat, majd körbe néztem.
Itt volt mindenki aki fontos számomra.
Ekkor odajött hozzám apu és megölelt.
-Nem hitted, hogy elfelejtjük?
-Valójában, lehet...
Felnevetett, majd újra megölelt.
-Boldog születésnapot!
-Köszönöm!-mosolyogtam.
Szép sorban mindenkit megöleltem és egyszer csak valaki benyitott.
-Boldog születésnapot, Carly!-állt meg Thor.
-Thor!-szaladtam hozzá.-Hiányoztál!
-Te is nekem!
-Énekeljük el Carlynak a Boldog születésnapot című dalt!-kiáltotta Tony.
Miközben énekelték én mosolyogva figyeltem mindenkit, és majd kicsattantam a boldogságtól
Mikor elénekelték a dalt, odasettenkedtem Peterhez.
-A könyvtáraba nem kéne csendben lenni?
-Kivételes alkalom-kacsintott.
-Akkor jó-nevettem fel.
-Carly, gyere vágd fel a tortát!
-Megyek.
Miután felvágtam a tortát, elkezdtünk kajálni.
-Ötletes volt a boríték-biccentettem elismerően.
-Az én ötletem volt-húzta ki magát Tony.
-Együtt találtuk ki-helyesbített apu.
-Jó. Mondjuk azt. - engedett Tony.
Elnevettem magamat, majd az asztalra raktam a tortás tányért.
Egyszer csak megszólalt az egyik kedvenc dalom, Wanda és Nat pedig felrántotak a székről, amin ültem és táncolni kezdtünk.
A nap folyamán táncoltam apuval, Tonyval, Thorral, és Peterrel is.

8 óra felé elindultunk haza, s mikor megérkeztünk beléptünk a toronyba.
-Köszönöm ezt a csodálatos napot mindanjiótoknak!
Elmosolyodtak, majd felmentem a szobámba, levágódtam az ágyamra és elmosolyodtam a mai napon.
Ekkor kopogtak és Peter jött be az ajtón.
-Van egy peglepim!-mosolygott.
-Mégegy?-nevettem fel.
-Bizony-bólogatott.-Viszont be kell kötnöm a szemed.
Peter egy kendőt kötött a szememre, felkapott az ölébe, majd (gondolom) kilőtt egy pókhálót és az utcán is voltunk.
Pár perc múlva betont éreztem a talpam alatt és Peter kezét a derekamon.
-Itz is vagyunk-vette le a szemkendőt.
Fényfüzérekkel feldíszített fákat, azalatt pedig egy kivetítőtáblát és egy széket pillantottam meg.
-Ülj le mindjárt jövök.
Leültem a székre, majd a táblán megpillantottam Peter képet.
-Khmm. Tudod Carly, mikor a toronyba jöttél és bemutatkoztál, már akkor elkápráztattál a személyiségeddel, és a külsőd pedig csak ráadás volt. Aztán teltek a napok és egyre jobban megismertelek és megkedveltelek. Az éjszakai séták, a filmezések. Szóval a lényeg, hogy mióta a toronyban élsz nagyon megszerettelek és... lennél a barátnőm?
A monológ végére szinte már sírtam, s mikor Peter előlépett és a nyakába ugrottam
-Szóval?-kérdezte mikor kibontakozott ölelésemből.
-Igen, igen, igen!-válaszoltam boldogan.
Peter erre elmosolyodott, felkaptt az ölébe és megcsókolt.
Később visszamentünk, lehuppantunk az ágyra, én hozzábújtam Peterhez, mire ő egy puszit nyomott a hajamba.
-Jóéjt,Carly!
-Neked is!
Nyomtam egy puszit az arcára, majd elnyomott az álom.