𝑭𝒆𝒆𝒍𝒊𝒏𝒈𝒔(𝑨𝒗𝒆𝒏𝒈𝒆𝒓𝒔 𝒇.𝒇.)

8.rész

-Felébredtél?-kérdezte Wanda.
Itt volt Peter, Apu, Wanda, Nat és Tony.
Bólintottam. Ekkor eszembe jutott a tegnapi.
Nem, nem, nem. Ez nem lehetett apu. Remélem.
-Mit történt tegnap?-kérdezte Tony.
-Hajnalban felkeltem, ugyanis nem tudtam aludni. Épp nyúltam a laptopomért, mikor megláttam egy alakot. Azt hittem, hogy ő apu, ezért megkérdeztem. Ezzel nincs semmi baj, de a válasza az volt, hogy "Eltaláltad" aztán pedig a karomba szúrt valamit.
Apu, Nat, Wanda és Tony egymásta néztek.
-Ugye nem te voltál, apu?-néztem rá ijedten.
-Dehogy, Carly, soha nem tennék veled ilyet. Nagyon szeretlek-puszilt meg.
-Steve, nem kéne elmondani neki?-nézett Nat apára.
-Mit?-néztem ijedten.
-Még nem áll készen-ingatta fejét.
-Mire?
-Nem lesz ennek jó vége-ingatta a fejét Nat.
-Mégis miről van szó?-kezdtem ideges lenni.
-Nem lényeges.-vágta rá Tony
-Oké, de hazamehetek már végre? Itt poshadok már mióta.
-Örülnénk neki-mosolygott apu.
Halványan elmosolyodtam, felkeltem, beraktam a cuccaimat a hátizsákomba és indulásra kész voltam.
Hazaérve felsiettem a szobámba,majd levágódtam az ágyamra, de cikáztak a gondolatok a fejemben.
Ekkor valaki kopogott. Peter dugta be fejét, majd besétált.
-Minden oké?-fogta meg kezem.
-Nemtudom-ráztam meg a fejem.
Láttam rajta, hogy tanácstalan, ezért elmosolyodtam és megöleltem.
Ekkor nyitott be apu, mire szétrebbentünk.
-Carly, el kell neked mondanunk valamit.-sóhajtott apu.
Félve néztem Peterre, aki egy "Minden oké lesz" pillantást küldött felém.
-Rendben-álltam fel.
Apuval lementünk a nappaliba, ahol ott volt Tony, Wanda és Nat.
-Ülj le-tanácsolta Nat.
Leültem a fotelbe és feszülten figyeltem.
-A kórházban-kezdett bele apu-Az édesapád volt.
-Hogy mivan?-sokkolódtam le.
-Egykor a H.Y.D.R.A. tagja volt, és Loki jogarát rajtad próbálták ki. Sikerült a "beavatkozás" és sok emberen akarták alkalmazni, de mi megjelentünk, téged pedig örökbe fogadtlak.
Könnyek gyűltek a szemembe.
-Ne, ez nem...
-Sajnálom-mondta Amerika kapitány.
-Nem is vagyok a lányod-zokogtam-és a tetejében mutáns is vagyok!
A Kapitány közelebb lépett.
-Ne... Érj... Hozzám! A végén bajod esik, Kapitány.
Fájt neki. Fájt, hogy nem apunak szólítottam.
Zokogva felálltam, kirántottam az ajtót és kiszaladtam.
Leültem és tovább sírtam. Lépteket hallottam, és Peter ült mellém.
-Menj el, kérlek. Nem akarom hogy bajod essen miattam-suttogtam.
-Nem fog. Amúgy is szükséged van egy ölelésre.
Igaza volt.
Hozzá bújtam és szorosan megöleltem.
-Beszélj vele. Szereted. És attól, hogy nem a vérszerinti édesapád ő is szeret. Mindennél jobban.
Újra igaza volt.
-Köszönöm, Peter-mosolyogtam könnyes szemmel.
Feltápászkodtam és bementem.
Apu ült egyedül a kanapén.
Odarohantam hozzá és szorosan megöleltem.
-Nagyon sajnálom!-mondtam halkan.
-Én is sajnálom.
-Szeretlek, apu!
-Én is szeretlek, Carly.
-Lehet egy kérdésem?-bontakoztam ki öleléséből.
-Persze.
-Nem mintha szeretném, de hogy lehet aktiválni az erőmet, vagy erőimet?
-Ha nagyon öszpontosítasz az adott erőre. De ezek veszélyesek is lehetnek.
-Értem. Köszönöm. Gonosz?-céloztam a vérszerinti apámra.
-Igen-sóhajtot-Ezért is akartunk megmenteni. Aztán később megszerettelek és örölbe fogadtalak.
Elmosolyodtam, majd puszit nyomtam az arcára és kisiettem Peterhez.
Odaszaladtam hozzá, és hátulról ráugrottam.
-Jó tanácsadó vagy-mosolyogtam.
Elnevette magát, és az ölébe húzott.
-Van kedved esti sétára menni? Van egy meglepim.
Basszus, annyira szeretem!:)
-Igeeen-csillantak fel szemeim.

Felmentem a szobámba, kezembe vettem a könyvemet, bedugtam a fülesemet és elkezdtem olvasni.

Később lementem a konyhába, csináltam vacsorát, vettem elő tányérokat, kiszedtem a kaját, először apuhoz vittem fel, utána Tonyhoz, Wandához, Nathez, Peterhez.
Mikor mindenkinek "kiszálítottam" lehuppantam egy székre és elkezdtem kajálni.
Visszamentem a szobámba, elővettem a laptopomat és beképtem a Netflixbe. Elindítottam egy filmet és belemélyedtem.
Később kopogtak, és Peter lépett be.
-Indulhatunk?-vigyorgott.
Az a mosoly!*-*
-Ühüm-bólogattam.
Felkapott az ölébe, a nyakára kulcsoltam az ujjaimat és kirepültünkaz ablakon.
-Sétáljunk, vagy menőzzek a pókhálóimmal?-mosolygott.
Elnevettem magam,majd válaszoltam.
-Sétálhatunk is.
Peter kilőtt egy pókhálót, és leereszkedtünk a földre.
Rákulcsokta ujjait az enyémre, úgy sétáltunk.
-Hova megyünk?-rebegtettem szempillámat.
-Meglepetés.
-Ahjj-bigyesztettem le a számat.
-Mindjárt ott vagyunk-mosolygott.

-Itt vagyunk-mosolygott rám.
Felnéztem. A Tower Bridge előtt álltunk. Gyönyörű volt.
-Na, tetszik?-fürkészte az arcomat.
Nem válaszoltam, csak a nyakába ugrottam és a nyaka köré kulcsoltam az ujjaimat.
-Gyönyörű-mondtam halkan.

Éjfélig gyönyörködtünk a Tower Bridge-ben, majd visszaindultunk.
Mikor visszamentünk levágódtunk az ágyra. Egymás felé fordultunk és csak néztük egymást.
Hirtelen hozzábújtam, megfogta a derekamat, később pedig elaludtam.

/Sziasztok! Kicsit zűrös rész, de remélem azért tetszik.😅❤️/