𝑭𝒆𝒆𝒍𝒊𝒏𝒈𝒔(𝑨𝒗𝒆𝒏𝒈𝒆𝒓𝒔 𝒇.𝒇.)

7.rész

Pár nap elteltével még mindig a kényelmetlen kórházi ágyban feküdtem.
-Hoztam kaját!-nyitott be Peter.
-Örök hála-vettem el a mekis zacskót.
A napokban Peter volt az, aki mindig meglátogatott és néha itt is aludt. Ami rosszul esik, apu, Tony, Nat, de még Wanda is egyszer jött be, mondván elfoglaltak. Elméletileg keresik az embert aki meglőtt. Bár én tem tartok fontosnak, hogy megtalálják, ragaszkodnak hozzá.
-Hogy vagy?
-Várom, hogy hazamegessek.
-Azt mindenki várja-mosolygott.
-Eltudom képzelni-mondtam szomorúan.
Peter leült az ágy szélére és szorosan megölelt.
-Figyelj-vette az arcomat a kezébe- Nem azért nem látogatnak meg mert nem szeretnek, vagy mert nem aggódnak érted.
Bizonytalanul bólintottam, majd újra megöleltem Petert.
-Holnap után végre hazamehetek és elmehetünk esti sétára.-mosolyogtam.
-Várom-kacsintott.
Megkajáltam, még beszégettünk, majd később hazament.
Elővettem a laptopomat és folytattam a félbehagyott sorozatot.

Este lezuhanyoztam, majd befeküdtem az ágyamba. Kicsit olvastam, majd elnyomott az álom.
Hajnalban felébredtem és nem tudtam aludni.
Már épp nyúltam a laptopomhoz, mikor egy alakot láttam ülni a fotelben.
-Apu?-kérdeztem bizonytalanul.
-Eltaláltad-mondta érdes hangon és felállt, az ágyamhoz jött,megsimította az arcomat, majd valamit belémszúrt, és az utolsó dolog amire emlékszem, hogy elsétál.

/Sziasztok! Újra egy rövidke rész! Azért remélem, nem olyan szörnyű. 😅/