𝑭𝒆𝒆𝒍𝒊𝒏𝒈𝒔(𝑨𝒗𝒆𝒏𝒈𝒆𝒓𝒔 𝒇.𝒇.)

23.rész

Reggel mikor felkeltem, Peter meg aludt, így óvatosan kimásztam az ágyból, mire Peter a derkekánál fogva visszahúzott.
-Maradj még.-suttogta a nyakamba.
-5 percet kapsz-válaszoltam.
-Gonosz vagy.-fordított maga felé.
-De így szeretsz-nyomtam egy puszit az orrára, majd kimásztam az ágyból.
Visszanéztem, és Peter kölyökkutya szemeivel találtam szembe magam.
-Nem, nem. Ez nem hat meg.-tettem keresztbe karjaimat.
-Akkor majd ez.-lépett elém, majd magához húzva megcsókolt.
-Ez sem igazán.
-Most megsértettél-bújt vissza az ágyba, és a fejére húzta a takarót.
-Naa, ne haragudj-ültem le mellé.
-Akkor nem fogok haragudni, ha maradsz még, és ha kapok puszit.
-Jó, maradok. És puszit is kapsz-mosolyogtam.
Közelebb hajoltam, egy puszit nyomtam az arcára, majd Peter magához húzott, és lehunyta szemeit.
-Meddig fogsz aludni?-néztem fel rá.
-Nem tudom.

-Peter, unatkozom.
-5 perc telt el. Miért nem próbálsz meg aludni?
-Mert nem tudok.
-Ejj, te lány! Megőrjítesz.-ingatta mosolyogva a fejét.
-Akkor kölcsönös a dolog.-jelentettem ki, mire felnevetett.
-Tudod mit? Menjünk le, de cserébe sütsz nekem sütit.
Most én nevettem el magam, de beleegyeztem.

Lementünk a konyhába, ahol apu és Tony beszélgettek.
-Sziasztok!-köszöntünk.
-Jóreggelt!
-Carly, ne feledd, ma Dr. Strange vár a szentélyben.-szólt apu.
-Igaz is. Mikor?
-10 perc múlva.
-Uhh, akkor sietek.
Gyorsan kentem magamnak nutellás kenyeret, majd miután megkajáltam, felszaladtam a szobámba, átvettem egy farmert, egy pólót, rá pedig Peter pulcsiját, és visszamentem a konyhába.
-Kész vagyok-szóltam.
-Beszéltem Peterrel. Azt mondta Ő is szeretne jönni.-suttogta apu.
-És?-néztem rá reménykedve.
-Ha szeretnéd jöhet.-mosolygott.
-Köszönöm!-nyomtam egy puszit az arcára.
-Nincs mit. Na induljunk.
Apuval és Peterrel elindultunk, majd mikor a szentélyhez értünk, benyitottunk.
-Üdvözlöm önöket újra!-szólt Dr. Strange.
Ezt gondolom apunak és Peternek címezte.
-Üdv, Carly vagyok!-köszöntem.
-Önnek van ereje?
-Igen.-bólintottam.
-Kerüljenek beljebb! Kérnek teát?
Mindhárman kedvesen visszautasítottuk a teát, majd beljebb mentünk a szentélyben.
-Az a lényeg, hogy koncentráljon a levitálásra. Képzelje el, a felhők felett lebeg, és erre koncentráljon.
-Rendben.
Leültem törökülésbe, majd elkezdtem koncentrálni, és éreztem ahogyan felemelkedek a földről.

Kb. 2 órája levitáltam, mikor hallottam, hogy Peter megkérdezte:
-Minden rendben van vele?
-Igen, de shh-pisszegte le Dr. Strange.
Ahogy elképzeltem a jelenetet, elmosolyodtam, és mosolyogva estem a fenekemre.
-2 óra, 15 perc, 32 másodperc-állította meg a stoppert, majd felírta noteszébe az aznapi rekordomat.-Kezdés nem is rossz.
Felálltam, majd elbúcsúztunk Dr. Strange-től és elindultunk hazafelé.

Hazaérve felmentem Wandához, és megkérdeztem nincs-e receptes könyve.
-Van de minek neked recepteskönyv?
Elmeséltem neki a reggeli storyt, mire alig tudta abbahagyni a visítozást.
-Wanda, nyugi már! Uuu egyébként mi van Vízióval? Milyen volt a vacsi?
-Elég szuper volt.-mosolygott.
-Összejöttetek?
-Nem.
-Ajj. Sebaj, úgyis összejöttök.
-Miért vagy ebben olyan biztos?
-Megérzés.-vontam vállat-Akkor elkérhetem a receptes könyvet?
-Persze-adta a kezembe.
-Köszi.
Bekopogtam Peterhez,majd benyitottam.
-Milyen sütit süssek?-kérdeztem.
-Hmm, legyen brownie.
-Oké.
Lesétáltam a konyhába,kinyitottam a brownie receptjénél, elővettem a hozzávalókat, és neki kezdtem.

-Jó illatok terjengenek. Biztos annyira finom, mint amennyire jó az illata.-karolta át a derkamat Peter.
-Hát, remélem, hogy ízleni fog. Mert ha nem, akkor nemtudom mi lesz a sütivel.
-Tuti ízleni fog-nyomott egy puszit a hajamba.

-Na, milyen?-figyeltem Petert ahogy kajál(Nem vagyok pszihopata, csak kíváncsi voltam ízlik-e neki:D)
-Hát...
-Ajj, tudtam, hogy rossz lesz.
-Hülye! Azt akartam volna mondani, hogy hát ez isteni finom lett.-húzott az ölébe, majd megcsókolt.
-Huhh, megijedtem.-fújtam ki a levegőt.
-Köszönöm!
-Megígértem.-mosolyodtam el.-Viszont unatkozom.
-Spongyabob?
-Uuu, igeen.-pattantam fel az öléből.
Felmentünk a szobámba, majd az ágyra ülve Sponygabobot kezdtünk el nézni.
Végi énekeltük a főcímdalt, majd nevetve néztem Peterre.
-Normálisak vagyunk?
-Én igen. Te nem annyira.
-Kösz-motyogtam.
-Vicceltem.-nevetett fel.
-Ajánlom is.
Elnevette magát, majd az ölébe húzva néztük tovább a filmet.
Egészen 6 óráig néztük a Spongyabobot, aztán lementünk kajálni.
Később még filmeztünk, majd lefeküdtünk aludni.

-Peter, éhes vagyok!-szóltam éjfél körül.
-Ki ne találd, hogy most akarsz mekibe menni.
-Légyszii.
-Nem.-feküdt vissza, majd 5 perc múlva felült.
-Utállak-morogta, majd felkelt.
Elsétáltunk a mekihez, majd rendeltem és kajálni kezdtem.
-Kérsz?-nyújtottam Peter felé a hambimat.
-Nem-nevette el magát.
-Te tudod-vontam vállat.
Miután megkajáltam, visszamentünk a toronyba, és visszaaludtunk.