Beházasítva

1

Luna vagyok, most lettem 17. A Raniro királyság hercegnője vagyok. Nem egy nagy ország, de az itt élők fontosak számomra. Nem vagyok az a falak között élő típus, most is kiszöktem a palotából. Sokkal szebb a kinti világ, mint a benti... Bár most nem városnéző céllal jöttem el...

Tegnap:
- Luna-sama! Édesapja hívatja önt. - mondta Rick, a legfontosabb emberem
- Megyek! - mondtam és már indultam is
Bementem apa, a király szobájába.
- Szia apa! Mi történt?
- Szia kicsim... Gyere, ülj le ide. - mondta
Leültem vele szembe.
- Baj van?
- Nem...csak... Tudod...a mi királyságunk nem valami nagy...
- Igen. De az nem számít...
- Tudom jól. De Zenorból kaptunk tegnap egy levelet...
- Zenorból? A legnagyobb birodalomból?
- Igen. Tessék... Olvasd el... - adta oda nekem
Elvettem tőle.

Ray király számára, Zenorból...
Kedves Ray király!
Jó uram, a hatalmas Jake-sama abban a megtiszteltetésben részesítené, hogy elveszi fiatalabbik lányát. Híre országunkig terjedt, mi szerint kivételes tehetsége van a víz elemének irányításában. Országuk régóta kereskedő partnerünk, hiszen lánya esőt képes fakasztani, így nem szenvednek hiányt a vízben. A mi országunkban sokszor szomjaznak az emberek, ugyanis nincs elég vizünk... Raniroban pedig élelem van fogytán. Kérem gondolja át ajánlatunkat. Ezzel a diplomáciai esküvővel mindketten igen csak jól járnának. Válaszát e hét péntekéig várjuk.
Tisztelettel: Jake király nevében: a kancellár: Josh

Várjunk...hogy mi? Ez...el akarja venni Minát?
- Apa...ez mit jelentsen?
- Jól gondolod Luna. Azt írta el szeretné venni Minát. Gondolom félreérthették a pletykákat és az emberek összekevertek benneteket... Mina nem valami erős szervezetű...
- Tudom jól. Akkor csak...utasítsd el az egészet... Ezt te sem gondolhatod komolyan...
- Kicsim...figyelj rám... Az országunknak szüksége van erre az esküvőre. A népnek... Te is tudod jól, hogy hiába van béke, nincs elég élelmünk. A vízért cserébe élelmet kapunk, ők pedig az élelemért vizet. Ha ez a házasság összejönne, akkor mindkét országban boldogok lehetnének az emberek.
- De Mina szervezete nem valami erős. Ki se tud szinte mozdulni a szobájából.
- Épp ezért gondoltam rá, hogy te menj az ő nevében.
- Mi? De...én Luna vagyok!
- Tudom jól kincsem... Ikrek vagytok. Senki sem tudna benneteket megkülönböztetni... Azt mondjuk te vagy Mina. Senki sem fogja tudni, hogy nem ez az igazság. Megkapod a személyijét is. Mintha mindig is te lettél volna.
- De a személyiségünk is teljesen más! Nem tudok úgy viselkedni, mint Mina... Én nem vagyok se félénk, se olyan aki az egész napját tudná tölteni egy szobában nézelődve ki az ablakon... Ennyit ő nekik is tudni kell...
- Tudom.. De kérlek... Viselkedj úgy, mint Mina...és legyél te a felesége.
- Tudod ki ez a Jake? Azt mondják róla, hogy rideg, mint a jég, kegyetlen, hidegvérű, ezreket gyilkolt és stricig! Arról meg nem is beszélve, hogy elvileg bűn ronda és egy gyerek!
- Tudom jól... Épp ezért... Könyörgöm neked! - borult térdre - Kérlek... Tedd meg Luna! Nem...Mina...
Apa térdre borult...előttem... Igaza van... A saját érdekeim előtt kell tartanom az emberek életét...és érdekeit.
- Rendben... - mondtam neki - Megteszem...

Ma:
Úgy volt ma egykor indulunk, de az utolsó percben rájöttem, hogy én erre mégis csak képtelen vagyok... Nem vagyok se Mina, se semmilyen hallgatag ember... Nem tudnám eljátszani, ráadásul félek is. Alapjáraton nem vagyok én félős, de azért semmilyen jó hírt nem hallva róla kéne hozzámennem egy idegenhez...szerintem ez elég para. Csak annyi a dolgom, hogy addig elrejtőzök amíg elmúlik egy és kész...
- Luna-sama! Luna-sama!? - kiabált Rick
Ha ő ott van...akkor csak annyit kell tennem, hogy én a másik irányba megyek. Egy bokorba rejtőztem. Elkezdtem hátrálni, mire nekiütköztem valakinek.
- Auch... - mondtam
- Megtaláltam! - mondta
Felnéztem. Ren volt az, Rick öccse. Hát igen...sose kedvelt... Nem is értem miért... Lehet mert túl sokszor léptem le és kellett keresnie...? Haha...😅
- Eressz el... - próbáltam kibújni szorításából - Hallod? Engedj el...
- Sajnálom de nem szabad Luna... Akarom mondani Mina-sama...
- Ren... Ezt nem mondhatod komolyan...
- Dehogynem... - mondta
- Akkor eltűnök innen erővel... - mondtam neki
Megpróbáltam kirúgni lábát, de könnyen hárította. Aztán derekamnál felkapott és elkezdett a hajó felé vinni.
- Ren...tegyél már le... Utállak! - mondtam neki hátát püfölve
- Au. - mondta - Amúgy nem fáj. Szívás az élet Mina-sama... úgyhogy kérem ne ficánkoljon annyit, vagy a végén még véletlen leejtem. - mondta
Nem viccel...régen mindig ezt csinálta. Ijesztő tagok vannak itt...
- Luna...akarom mondani Mina-sama! - mondta Rick
- Rick....kérlek...legalább te gyere velem ne Ren...
- Sajnálom, de mindannyian, ezalatt a népet értem, nagyon jól tudjuk, hogy Mina-sama legfontosabb embere Ren. Úgyhogy neki kötelessége önnel mennie...
- De...Ren nem is kedvel...
- Kikérem magamnak. Ilyet egyszer sem mondtam. Csupán általában csak a bajom van önnel. De mivel Mina-samáról van szó, minden szó nélkül fogom teljesíteni minden parancsát...
- Ha..ha...mindjárt sírok...
- Esetleg valami utolsó próbálkozás? - kérdezett Ren
- Alapból minek kell Minának lennem? Nem lehetne csak a sok idiótát kijavítani, hogy nem Mina a jobb hanem én, ne keverjenek össze?
- Sajnálom Luna-sama... - mondta Rick - De...Jake-sama egyértelműen megmondta, hogy nem kedveli a túlpörgő személyeket, akikkel sok baj van. - mondta
Ren elkezdett nevetni magába...
- Hallod Ren...tegyél le... Esküszöm képen vágom azt a felfuvalkodott idiótát ha most odaviszel veled együtt... Ne nevess ki...
- Azt úgysem hagynám...de hallotta. Egyszerűen csak annyi a történet hogy nem szabad rájönnie.
- Akkor mi van ha rájön?
- Az emberek tovább fognak Ön miatt szenvedni. Pedig jobbra fordulhatott volna mindenki élete...
Közbe már felértünk a hajóra és rárakott.
- Akkor...kérem...vigyázzon magára. - mondta Rick
- Köszönök mindent...Rick...
- Én is.... - mondta
Aztán sírva fakadt.
- Ne sírj... Nem halok meg. - mondtam neki
Aztán megöleltem.
- Hiányozni fogsz... - mondtam neki
- Ön is nekem... - mondta
Aztán elindult a hajónk...
- Ez lesz az Ön szobája. - mutatta meg nekem a sajátomat Ren
- ...
- Baj van?
- Ez zsarolás... - motyogtam
- Sajnálom... - mondta - De Ön a hercegnő...a trónörökös... Sajnos az Ön felelőssége meghozni ezt az áldozatot is...
- Mégha...ez nem is én vagyok? Ha ez csak egy álarc lesz...viseljem életem végéig, miközben teljesen elveszítem saját magamat?
Életem egyik legfurcsább pillanata történt.
- Sajnálom... - mondta Ren és megölelt
Én meg hozzáfogtam sírni. Most tudatosult bennem, hogy ezzel az egésszel megtagadom aki vagyok... Egy teljesen új életem lesz egy teljesen új helyen... Félek...
- Nem lesz semmi baj... - mondta Ren - Én is ott leszek... Sose mutassa mennyire fáj...viselje büszkén a szívén tátongó sebet és próbáljon meg életben maradni... - mondta
- Nem fog menni... Egy perc alatt elszúrom majd... Elég csak egy tőlem átlagos kijelentés és már rájön, hogy én nem Mina vagyok... Nem akarom egy vadidegen férfival leélni az életemet... Ráadásul azt mondják csak egy kölyök...
- Sajnálom... - mondta Ren - Isten vigyáz Önre...édesanyja is az égből figyeli...még egy olyan két óra amíg odaérünk Zenor kikötőjébe. Addig kérem próbálja meg összekapni magát... Rendben?
Bólintottam. Aztán bementem a szobámba, Ren pedig kiment. Leültem az ágyamra. Mikor lettem ilyen gyáva? Öntelt? Önző? Lényegtelen mi van velem...a nép szenved... Muszáj hogy összejöjjön ez az esküvő. Ha máshogy nem lehetséges, akkor én leszek Mina... Végiggondoltam magamban Mina hogy szokott viselkedni. Hogy milyennek kéne lennem. Kedvesnek, törékenynek, ijedősnek olyannak, akiben meg lehet bízni... Aki félénk, de egyben aranyos.
Egyáltalán nem ilyen vagyok... Ezzel szemben...hát szerintem kedvesnek kedves vagyok, de merész, megbízhatatlan, pontatlan, nem félek szerencsére szinte semmitől, és senki sem tart aranyosnak... Tényleg... Mina elvileg énekelni sem tud, én meg folyton dudorászom valamit... Ez így nem lesz jó... Át kell változtatnom a személyiségemet... Teljesen...
Nemsokára szólt Ren, hogy megjöttünk. Felmentem a fedélzetre. Mostantól Mina vagyok.
- Ren! Ugye azért körülnézünk mielőtt odamennénk?
- Minek?
- Anélkül esélytelen, hogy esőt idézzek.
- Tényleg...ennek milyen feltétele van?
- Hmm...kicsit bonyolult... De... Amikor szomorú vagyok lehet könnyen megidéznem, vagy ha meglátom a szépet a világban. De ez esélytelen. Egy ilyen világ... Semmi szép nincs benne... A levegő száraz, a király rideg, az emberek pedig elnyomásban élnek...
- Igaza lehet... Akkor nézzünk kicsit körül. De mostmár Mina-sama.
- Nem baj... De ki ne izgulna ha egy idegen országba jöhetne? Teljesen fel vagyok pörögve!
- Csak ne vigye túlzásba vagy kicsinálnak... - mondta Ren
- Jó...
Aztán leszálltunk a hajóról, és mentünk körbenézni. Élettelibb a hely mint gondoltam. Aztán... megláttam egy kisgyereket, aki ellopott egy üveg vizet egy vizes bódéból. Szinte egyből elkapta az árus... Indultam, hogy odamenjek, de Ren megfogta a karomat.
- De...
- Majd én elintézem. - mondta
Odament. Aztán csak annyit láttam, hogy megvette azt az üveget és eljött onnan a kisgyerekkel. Odajött hozzám.
- Sajnálom... - mondta
- Nem szabad lopni... Hogy hívnak?
- Mike.
- Értem...szóval Mike. Messze laksz?
- Nem...egy utcára. - mondta
- Szomjas vagy? Miért nem kéred meg a szüleidet vegyenek neked?
- Mert kevés pénzünk van. És anya beteg...és ha nem hozok neki vizet meghal... - mondta szinte sírva
- Értem... Megmutatnád merre laksz?
- Mina-sama... - kezdte Ren
- Csak pár perc lesz az egész. - mondtam
Elmentünk hozzájuk.
- Mike! - jött ki egy férfi
- Apa! Az a bácsi hozott nekem vizet....
- Értem...köszönjük. - mondta
- Szerintem...én tudnék segíteni. Van esetleg egy tiszta hordójuk?
- Van...de miért?
- Mutatok egy kis varázslatot... - mondtam
Odahozták nekem... Emlékezz arra az érzésre... Egy zene...egy ének... Elkezdtem halkan énekelni...
- Gyönyörű hangod van... - mondta nekem a kisfiú
Továbbénekeltem... És most... Felhőket készítettem..., de csak ott, és elkezdett esni belőle az eső. Sőt...zuhogott... Legalább...én is kisírom magamat általa... Legszivesebben zokognék, hogy tönkreteszem az életemet... Percek alatt tele lett a hordó tiszta vízzel.
- Ez meg...mégis miféle varázslat? - mondta az apa
- Mintha vizcseppek jönnének ebből a furcsa felhőből.
- Mi? - mondtam
- Itt sosem esik. - mondta nekem Ren
- Értem... Ezt hívják esőnek. Teljesen tiszta, iható víz... Sajnálom de mostmár mennem kell. Vigyázzanak magukra kérem. És ne lopj Mike. - simogattam meg a buksiját
- Rendben!
- Köszönjük. - mondta az apa - Hogy hívnak kisasszony?
- Engem?
Lunának...
- Mina vagyok. Viszlát!
Továbbmentünk Rennel. Szomorú... Az utcák hemzsegnek a tolvajoktól, a víz ára megfizethetetlen... Elkeserítő... Ez az egész szomorú dolog... Végül csak elértük a palotát.
Az őrök bekísértek minket... Na lássuk csak... Most ugrik a majom a vízbe... Bementünk a királyi terembe. Aztán az egyik őr mondta, hogy térdeljek le.
Ha? Még hogy én letérdeljek egy rideg senki előtt?
- Biztos, hogy n... - kezdtem, de Ren lehúzott a karomnál fogva
- Khmm...Mina-sama...bírjon magával kérem...ne rontsa el már az elején... - suttogta
- Chh...
- Ön bizonyára Mina hercegnő Raniroból igazam van? - mondta egy férfi hang
- Felnézhetek? - kérdeztem halkan Rent
- Nem.
- Chh. Igen. - mondtam a végét hallhatóan
Vajon most mondanom kéne valamit?
- Emeld fel a fejed. - mondta egy másik hang
Felnéztem. Egy fekete hajú, kék szemű rohadt helyes férfi ült a trónban tök lazán... Felállt és odajött hozzám.
- Állj föl. - mondta
Felálltam. A szemembe nézett. Ridegek a szemei...gondolom igazak a pletykák. Vajon hány éves?
- Engem Jake-nek hívnak. Én vagyok a király. - mondta - Laurus Jake.
- Seremi Mina vagyok.
- Te vagy a fiatalabbik igaz?
- Igen. - mondtam
- Értem... Akkor...idézz elő esőt! - mondta
Mi? Így? Máris? Nem megy... Amúgy is... Mi ez a hangnem? Mit parancsolgat nekem? Kezdek ideges lenni... Mégegyszer parancsba ad valamit véletlen képen találom ütni...
- Na? Mire vársz?
- Ez...nem így megy... - mondtam
Egész jól sikerült leutánoznom Minát.
Renre nézett Jake.
- Te ki vagy? - kérdezte
- Ren vagyok. Mina-sama kísérője. - mondta
- Értem. Állj fel. - mondta
Felállt.
- Na szóval...miért nem megy?
- Mert...ez nem hasraütésre megy.
Így nem tudok valami szabadon beszélni vele...
- És ha azt mondanám, hogy megöllek ha nem csinálsz esőt?
Akkor azt mondanám előbb repíteném le a fejedet, de nem...csshh Luna..most Mina vagy. Gondolkozz az ő fejével...
- Sajnálom...de még akkor sem tudnám most megidézni...
- Mondj egy okot.
- Nem szeretem...ha ennyien vesznek körbe...
- Ezen segíthetünk. Josh... Küldj ki mindenkit. Te is és Ren is menjetek ki.
Ez az... Egész jól beadtam. Szerintem eddig még hihető is a szitu...
Kiment mindenki.
- Gyerünk...csinálj esőt... - mondta
- Sokkal jobb, hogy nem vesznek körül ennyien... De nem fogok. - mondtam