Beházasítva

9

Ígéretéhez híven kimentünk utána. Ren is velem jött, de csak úgy távolabb állt mint én. Ilyenkor mindig felveszi a kapucniját. Végülis... Miért is ne. Tél van ugyan, de nincsen hideg itt egyáltalán. Nem úgy mint nálunk...
- Nem szeretnéd hogy felismerjenek? - kérdeztem
- Nem. Neked is fel kéne tenned legalább egy kapucnit. Úgyis van egy.
- Ugyan már... Engem nem ismer senki. Valahogy nem félek tőle hogy letamádnának esetleg...
- Ő az aki esőt csinált nekem! - hallottam valaki hangját és felémmutatott
Ez az a kisfiú még legelső napról.
- Na jó... Ez nem hiányzik most. - mondta Jake
Megfogta a kezemet, a fejemre húzta a kapucnimat és elkezdtünk szaladni valamerre.
- Na? - mondta kb tíz perc után - Én megmondtam
Elnevettem magam. Tényleg igaza lett.
- Meglepő... - mondtam - Menő híresnek lenni. Mintha csak valami sztárok lennénk.
- Otthon is az vagy nem?
- Végülis...a magam módján igen.
Továbbsétáltunk. Aztán az egyik gyógyszertár kirakatában megláttam azt a gyógyszert ami Minának kellene már vagy egy éve... Zaron... Kék virágpor. Nagyon drága... Ehhez kell pénzt hozatnom... Renre néztem. A jelbeszédünk segítségével gyorsan elmutogattam neki amit akartam mondani úgy hogy Jake ne vegye észre. Mindegy... Akármennyibe kerül is. Kell az a gyógyszer. Megértette, ugyanis levált tőlünk és bement. Remélem Jake-nek nem tűnik fel...
- Egyébként egész szép épületek vannak itt. Teljesen más jellegűek mint nálunk... - mondtam
- Úgy gondolod?
- Igen!
Lassan visszamentünk. Még rózsát is vett nekem. Kedves tőle... Szóval amint visszaértünk alig vártam, hogy Ren visszajöjjön. Remélem volt annyi esze hogy félrerakassa azt a gyógyszert.
- Na? Mi volt? - kérdeztem
- 320 millió. - mondta
Wow...az...rohadt drága...
- Nem baj. Hozatunk pénzt. Nem is keveset. Írok is egy levelet. Meg Minának is. Azt szeretném te magad kézbesítsd. Rendben?
- Igen.
- Akkor jó.
Visszamentem a szobámba. Megírtam a levelet Minának, elújságolva találtam végre gyógyszert. Aztán írtam egy hivatalos két pecséteset, ami azt jelenti titkosított a levél. Aztán odaadtam Rennek. Visszamentem inkább a szobámba. Ez már félsiker... Az asztalomon volt egy levél. Hát ez hogy került ide? Észre se vettem... Eddig nem volt itt nem? Ez a királyi pecsétünk... Kibontottam.
Szia Luna!
Nézd kicsim...sok minden történt, és szeretném ha semmisnek vennéd amit írtam legutóbb. Ne haragudj. Nem tudtam hogy mi történt. Csak ennyit akartam. Akkor... Vigyázz magadra.
Ray király
- Jó rövidre sikeredett... Legalább egy hogy vagyot írhattál volna... De legalább bocsánatot kért... Talán életemben először... Ez egy...elég jól sikerült nap... Örülök...
Aztán este... Gondoltam benézek Jake-hez.
- Szabad! - mondta miután kopogtam
- Szia! Mit csinálsz?
- Miért? Hiányoztam?
- Nem mondanám. Csak gondoltam megnézlek.
- Mert Ren nincs itt?
- Hogy? Miről beszélsz?
Ez furcsa... Ren tipik az a fajta aki egyből intézkedik... Már vissza kellett volna érnie akár gyalog is... Furcsa...
- Képzeld elkapták a határon. - mondta Jake
- Mi?
- Tudod miért? Nem tudod igaz? Persze hogy nem tudod...
Elővette mindkét levelemet. Miért van ez nála?
- Azt...add vissza! - próbáltam kivenni a kezéből mindkettőt, de egyiket sem sikerült...
Nem csodálom. Legalább egy fejjel magasabb nálam... Ez nem ér.
- Add már vissza... - ugráltam, de nem sikerült elvennem
- Hm? Miért vagy ideges? Hiszen ezek csak levelek... - mondta mosolyogva
Megint ez a győztes vigyor...
- Hallod? Kérlek... Add ide...
- Valaki nagyon nem szeretné hogy elolvassam mi van ebben... Látod? Ezért kötött itt ki, hogy ne menjen ki olyan, aminek nem szabad... Ráadásul dupla pecsét... Valami nagyon fontosat szerettél volna elküldeni nem igaz? Azt hiszem nálatok így van a jelzés hogy ez titkos dolog...
- Nem... Mindet így szoktam ami fontosabb egy kicsit is...
- Ahhoz képest ez az első ilyen... - mondta
Honnan tudja?
- Azt ne mondd hogy minden levelemet elolvastad...
- Nem mindet. - mondta - Egyet kivéve. Szavatartó ember vagyok csak hogy tudd.
Nem tudok erre mit mondani. Ez rohadtul nem fer...
- Nos...lássuk csak mi van ezekben...
- Ne bontsd ki... Ne olvasd el... - mondtam
- Hmm... Ne? Talán ha nagyon szépen megkérsz...és esetleg kapok egy csókot meggondolom magam... - mondta még mindig mosolyogva
Nem akarom hogy elolvassa... Mindegy... Ennél minden jobb. Ahjj...
- Kérlek szépen...ne olvasd el... - mondtam a legaranyosabb hangsúlyommal
Aztán közelebb léptem hozzá, lábujjhegyre álltam, és kicsit közelebb húzva magamhoz megcsókoltam. Csak úgy...nagyjából. De akkor is ez volt az első amit én adtam... Kellemetlen...de mindegy... Csak adja vissza. Ledobta az asztalára. Aztán megfogott és visszacsókolt. Erről nem volt szó... Még közelebb húzott és nyelvét is használta. Nem kapok levegőt... Megszorítottam ingét, mire szétváltunk. Aztán nyakamat kezdte el puszilni.
- N..ne csináld...
- Hmm? Mintha nem lenne jó érzés... - mondta
Nem hagyta abba amit elkezdett. Benyúlt pólóm alá és hátamra csúszott keze. Olyan...ismeretlen volt ez az érzés... Megcsókolt, közben pedig lassan végighúzta rajtam kezét.
- Ugh... Ne érj hozzám...
- Miért? - mondta - Még csak fel sem fedeztelek...
- Ne is...
- Pedig szerintem jó szórakozásnak tűnik... - mondta megint megcsókolva
Hirtelen felkapott és berakott az ágyba. Aztán megint megcsókolt...
- Nem erről volt szó. - mondtam
- Nem? Miért? Mondtam egy szóval is, hogy én semmit sem fogok csinálni? Szeretem amikor azt csinálod amit mondok minden büszkeséged félretéve... Valahogy felizgat a látvány... - mondta
- Kezeltesd magad... Perverz vagy...
- Dehogyis... - mondta
Aztán mégegyszer megcsókolt és befeküdt mellém odahúzva magához.
- Aludjunk... - mondta
- Ezt csak így?
- Igen.
Hát ez kész... Mindegy...
Reggel, mikor felébredtem épp a levelemet olvasta.
- Te mit csinálsz? - kérdeztem
- Épp azon töröm a fejemet miért akarsz ennyi pénzt behozatni. Nem kell lefizetned... - mondta mosolyogva
Odamentem hozzá.
- Hazug vagy! Nem ezt ígérted!
- Nem?
- Nem!
- Mit mondtam?
- Hogyha szépen bocsánatot kérek és megcsókollak nem olvasod el.
- Nem ezt mondtam. - mondta - Látod? Nem figyelsz a részletekre. Azt mondtam talán meggondolom hogy ne olvassam el ha ezt teszed. A kettő nem ugyanaz. Nem gondoltam meg... - mondta
Nem tudtam mit mondjak erre... Ez rohadt kellemetlen.
- Szóval? Mire kell neked ennyi pénz?
Ha jól rémlik konkrétan nem írtam le Minának hogy mit kerestem, csak hogy végre megtaláltam és hozatok rá pénzt. Tehát nem tudhatja.
- Ez nem tartozik rád. - mondtam neki - Add vissza.
- Úgysem engednének át a határon ezekkel. - mondta
- Mert?
- Mert minden királyi pecséttel ellátott, vagy nemesi pecséttel ellátott borítékot előbb nekem is le kell pecsételni. - mondta
- Hercegnő vagyok. Mindenképp át kellene engedniük.
- Kikaptál ellenem, szóval egy szavam és nem engednének át.
Mivel pecsétel vajon? Akkor majd elveszem ha kimegyek... De nem láttam sehol sem bármi ilyesmit...
- Ugyan.. Szerinted megkockáztatnám hogy ellopja valaki? - mondta szinte kitalálva a gondolataimat
- Akkor mivel pecsételsz?
- Egyszerű. Ezzel. - mutatta a gyűrűjét
Esélytelen...
- Ez...aljas dolog... Akkor csak nyomd rá hagy küldjem el... Várjunk...akkor a többi levelemet is elolvastad?
- És ha igen?
- Ezt nem hiszem el... Ez már túl megy a normális határon... Ne olvasgasd el csak úgy a leveleimet!
- Miért?
- Mert ne... De attól még...ugye elküldted őket?
- Igen. Kivéve egyet.
- Mi? Melyiket?
- Amit Ray királynak írtál.
Azt is...elolvasta? Lehet ez már ennél is kellemetlenebb?
- Javíts ki ha tévedek, de mintha azt mondtad volna, hogy semmi különöset nem mondott rá... De egyébként nekem is küldött egy bocsánatkérő levelet. Szóval... Nem is tudom ki nem mondott itt igazat... Szóval...mit mondott?
- Ehhez neked...semmi közöd... - mondtam - Amúgyis láttad... Akkor meg minek kérdezed...
Ezt nem akartam... Nem akartam hogy meg tudja mi történt... Hogy milyen apával a viszonyom... Hogy milyen könnyen kicsúszhat a lábam alól a talaj... Hogy egy rossz szót szólnék és elvenné tőlem a trónt...
- Hmm...értem... Tudod... Volt szerencsém beszélni vele... - mondta - És valójában elmondta mit írt neked. Nem gondoltam volna hogy ennyire... Hogy is mondjam...semmibe vesz téged...
Felkelt és közelebb jött hozzám.
- Ne gyere ide... - mondtam neki
- Miért? - lépett elém
- Egyenlőre még enyém a trón... Nem érdekel hányszor kell hazudnom magamnak amíg ez be lesz biztosítva nekem...
- Nem tetszik ez nekem... Nincs szükséged hazugságra... Ha valami baj van csak mondd el nekem.
Neki? Miért ki ő? Mit tudna tenni? Semmit? Alapból ez az egész az ő hibája! Elegem van... Miért kell mindig megaláznia? Vagy neki, vagy apának.. Utálom magam... Meg őt is... Szánalmas ez az egész... Nem megy még csak ránéznem sem.
- Nem gondoltam volna hogy ilyen könnyen elvenné tőled a trónt... Amikor mindent te intézel... Mindent te csinálsz, belőled gazdagodott meg, nélküled egy senki lenne... - mondta
Ezt én is tudom... Mégis... Tehetetlen vagyok...
- Nézz rám... - mondta
- Visszamegyek a szobámba. - mondtam és elindultam ki
Megfogta a karomat és visszahúzott.
- Hova sietsz? Azt mondtam nézz rám. - mondta
- Nem szeretnék...
- Nem kértem... - mondta
Megfogta államat és magafelé fordított.
- Szeretem ha így nézel... Tudod nem vagy valami engedelmes fajta. Épp ezért, kész élvezet engedelmessé tenni... - mondta - Viszont... Idegesít ha másnak hagyod hogy megalázzon. És jelenleg teljesen hagyod az apádnak hogy azt tegyen veled amit csak akar... Nekem pedig ez nem tetszik... Utoljára kérdezem mire kell neked az a pénz?
- ...
Mindegy nem? Nem mintha Mina különösebben szeretne... Amint meg lesz neki olyan lesz úgyis mint régen..
- A hugomnak kell... Csak ennyi...
- 320 millió? Ne mondd nekem, hogy valami ritka bútort akarsz ennyiért venni. Mire kell?
- Minának gyógyszerre...
- Gyógyszerre?
- Igen... Beteg... És a mi országunkban nincsen olyan gyógyszer. Itt viszont láttam és Rennel félrerakattam.
- Mikor volt ez?
- Amikor legutóbb kimentünk.
- Nem is beszéltetek.
- Nem kellett. Nem akartam hogy tudj róla, szóval máshogy elmondtam neki...
- Meglepő miket tudsz... Szép... - mondta - Elég drága gyógyszer lehet... Már csak egy kérdés maradt... Miért nem tőlem kértél? Hiszen ennyi pénz nekem semmi... Arról nem is beszélve hogy itt vagyunk... Nálam... - mondta
- Hiszen...ez nem tartozik rád... Évek óta végigjártam az összes gyógyszertárat nálunk is, Seleriában is... De nem volt ilyen... Minden szabadidőm erre ment... Erre itt meg... Szinte az első helyen volt... Ez annyira...nem fair...
- Sajnálom. - mondta - Bár...nem igazán tudlak megérteni... Kicsit beszélgettem Rennel meg Rickkel is, és azt mondták nem jössz ki jól a húgoddal, csak utána kezdett el kedves lenni veled hogy beteg lett. Nem bírom az ilyen embereket...
- Igen... Ez igaz.
- És ha...elveszi tőled a trónt? Régen is volt rá eset nem?
- Akkor...
Akkor...mit csinálok? Ezt most muszáj volt felhoznia?
- Én is tudom... Biztos vagyok benne hogy ez lesz... De...akkor is a testvérem... Mégha elvenné sem bántanám... Akkor csak...végre véget érne ez a játék... Szerinted én nem gondolkoztam el ezen már vagy százszor? De ne aggódj... Nem hozok rád szégyent... Átgondoltam. Természetesen akkor nem megyek hozzád. Se Zehn-hez.
Hm? Mi ez? Ezt valahogy olyan rosszul esett kimondani... Éreztem hogy elkezdtem sírni... Elfordultam inkább.
- Sajnálom... Csak belement valami a szemembe...
Nem értem mi van már velem... Így elkezdeni sírni...ráadásul pont előtte. Egyszer bőven elég volt... Ez annyira gáz... Életemben nem sírtam ennyit... Hagyd már abba Luna...
Hirtelen odahúzott magához és átölelt.
- Ha már úgyis belement valami a szemedbe akár sírhatnál végre normálisan is... Azt a sok éves stresszt és megaláztatást... - mondta egész kedvesnek mondható hangon - Nehéz lehetett nem igaz? Mostmár semmi baj... - mondta
Tényleg elkezdtem sírni...
- Én csak... Azt akartam...valaki végre elismerjen... Olyan...sokat kérek?
- Nem... - mondta - Amúgyis... Gondolj csak bele. Mégis mit gondolsz ki vagyok én? Szerinted miután megmentetted az életemet és még a tüzet is eloltottad elengednélek? Az lenne csak az ellenem tett cselekedet ha nem te lennél a trónon... Ahhoz nekem is lesz egy két szavam... - mondta
Kis idő múlva végre abbahagytam a sírást.
- Rendben vagy? - kérdezett
- Igen...
- Akkor jó... - mondta - Még valami ami nyomja esetleg a kis lelkedet?
- Nagyon vicces... Ne csináld ezt...
- Mit?
- Hogy kedves vagy... Furcsa tőled...
- Miért lenne? Tudok ám én kedves is lenni... Csak az nem célravezető egyenlőre. Legalábbis nálad. - mondta
Aztán megcsókolt. Jó hosszan...
- Bár néha megköveteli az élet a kedvességet... Hiszen mindenkinek kell valami támasz nem?
- És ez te lennél? - kérdeztem
- Igen! Nem egyértelmű? - kérdezte meglepetten
- Vajon hol siklott ki így az életem?
- Ugyan... Még csak most sikerült a helyes vágányra szállnod... - mondta
Aztán megint megcsókolt.
- Menjünk reggelizni. - mondta
- Jó...
Lementünk és elkezdtünk reggelizni.
- Ami azt a pénzt illeti, természetesen nem hagyom hogy saját keretből hozass be. Rendben?
- Mondtam hogy nem kell... Ez az én dolgom...
- Mivel a te dolgod, egyértelműen az enyém is, tehát azt csinálok amit akarok. Felőlem hozathatsz, de nem engedem át a határon akkor. Ennyi az egész. - mondta
Csak mert ezt az egy opciót semmiképpen sem szerettem volna hogy megtörténjen nem? Nem fair...
- Többet érne ha azt a pénzt fontosabb dolgokra költenéd... Például hogy vízet hozass.
- Majd költök arra is. Ne aggódj emiatt. Részemről le van zárva ez a téma.
Mindegy...
- Attól még a másik levelemet küldd el jó?
- Legyen. - mondta
Akkor jó... Szóval délután kimentünk és mondta hogy mondjam meg neki melyik gyógyszert akarom megvenni. Mit volt mit tenni megmutattam inkább.
- Értem... Nem csodálom hogy nem találtál ilyet. Ez csak a mi országunkban terem és csak ebben a boltban árulják... Szerencsés vagy... - mondta nekem
- Nagyszerű... - mondtam - Szóval esélyem se lett volna megtalálni mi? Hát ez szuper... Mit neked szabadidőm...
- Nagyuram... Meg szeretné ezt venni? - kérdezte az eladó
- Igen. A délután folyamán megkapod a pénzedet. De amíg nem tudjuk biztosra hogy használt-e őrizetbe veszünk. Remélem nem probléma. Egy két nap már se ide se oda ha utána gazdag leszel nem igaz?
- De nagyuram.
- És a boltodat sem szüntetheted meg. Értetted?
- Igen uram.
- Akkor jó... Ezt most elviszem.
- Rendben. - mondta
Elvittük. Aztán hajóra szálltunk és hazamentünk hozzám.
- De rég voltam itthon...
- Kb két hete...
- Sokkal többnek tűnt! - mondtam - Mindenhol jó, de legjobb mégiscsak otthon... Nem?
- Biztos...
Visszamentünk a palotába.
- Luna-sama! - mondta Rick nekem
- Rick... Hiányoztál... - öleltem meg - Apa?
- Jelenleg nem tartózkodik itthon.
- Miért is lenne nem? Tök mindegy... Mina hol van?
- Szobájában.
- Rendben... Megvan a gyógyszer neki végre.
- Tényleg? Ez nagyszerű hír. - mondta
- Igen! Szerintem is. - mondtam - Menjünk.
Jake is velünk jött.
- Luna-sama... Biztos...jó ötlet ez? Természetesen szeretném hogy meggyógyuljon, de...így...
- Nem lesz baj Rick... Megoldom... Vagy nem. Majd meglátjuk. Lehet megváltozott nem?
- Reméljük.
-

Igen.
Bementem hozzá.
- Szia Mina!
- Luna... Hát te?
- Írtam levelet. Még nem ért ide?
- De, csak nem számítottam rá hogy máris jössz. - mondta
- Értem... Ő is itt van.
- Üdv! - mondta Jake-nek Mina
- Szia. Tessék. - adta oda nekem Mina gyógyszerét
Odaadtam én meg Minának.
- Ezt idd meg jó? Elvileg ettől meggyógyulsz...
- Köszi... - mondta
Elvette és megitta. Aztán...mit volt mit tenni vártunk. Kb három napot... De utána...nem volt semmi baja. Mintha kicserélték volna... Teljesen... Apa is hazajött és nagyon örült neki hogy Mina végre kigyógyult. Rennek köszönte csak meg, nekem nem. Miért is köszönt volna meg bármit is nem? Jó vicc... Aztán visszamentünk Jake kis királyságába. Ami nagyobb mindegyiknél de az most mindegy... Elég nyugodtan telt a következő hét. Mivel Mina rendbe jött én végre lazíthattam egy kicsit. Legalábbis a gyógyszere keresése terén. Szokásos papírmunkák azért mindig vannak... De...egyik éjjel... Elég rosszul éreztem magam. Olyan meleg van ebben az országban... Idegesítő... Még ha esőt is csinálok utána a páratartalom a plafont veri... Ez ment egy pár napig... Aztán... Egyik nap lent ebédeltünk Jake-kel. Elég rosszul éreztem magam. Szóval miután megettük közöltem vele, hogy kimegyek levegőzni a kertbe. Ez működött is, nagyjából az első tíz lépésig. Aztán a falnak dőltem, mert rohadtul szédültem, de a következő pillanatban már teljes is volt a filmszakadás részemről.

Jake:
Na jó... Azt hiszem felmegyek... De... Megláttam két őrt a másik irányba szaladni. Történt valami? Az egyikük beszaladt.
- Várj csak. - mondtam neki - Hova szaladsz?
- Luna hercegnő elájult. Orvosért megyek. - mondta
- Rendben. - mondtam
Kimentem én meg. Elájult? Mert? Hol? Nem is láttam rajta hogy rosszul lenne....
Kimegyek levegőzni...
Hát persze. Hiszen ő sosem mond ilyesmit hogy kimegy levegőzni a kertbe... Általában csak kimegy minden szó nélkül. Elvettem az őt tartó őrtől és felvittem a szobámba. Elég melegnek tűnt. Mitől lett beteg? Bejött az orvos.
- Felség... Hallottam mi történt... - mondta
- Mi a baja? - kérdeztem
- Mindjárt kiderül... - mondta - Hmm... Lázas is... Megfázott volna? De annak nem ilyen tünetei vannak... És hideg sincs...
- Mindjárt jövök. - mondtam
Kimentem és megkerestem Rent.
- Ren. Luna elájult. Te biztos tudod mi baja.
- Jake-sama... Nem bírja túl jól az itteni levegőt. Csak ennyi. - mondta
- Mi? Ezt hogy érted?
- Nálunk teljesen más a hőmérséklet és a páratartalom. Csodálom hogy eddig bírta. Mostanában rosszul érezte magát.
- Mit tudok csinálni ezzel?
- Fogalmam sincs. Valahogy hozzá kéne szoknia, de ez szervezet függő. - mondta
Magyarul idő kérdése mi? Nehéz ügy... Nem szeretem ha nincs jól... Visszamentem hozzá. Az ágyban feküdt borogatással a fején és az orvos ült mellette egy széken.
- Kimehetsz. Majd hívlak ha kell hogy gyere.
- Értettem.
Kiment, úgyhogy odaültem mellé. Mi lett volna ha baja esik úgy esik el? Vagy ha beveri a fejét és meghal? Mit csináltam volna vajon akkor? Nem hagyhatom hogy ez megtörténjen... Az lenne életem legnagyobb hibája ha elveszíteném... Pláne a palotámban. A saját otthonomban... A franc... Úgy tűnt magához tért.
- Mi...történt? - kérdezett
- Elájultál. Úgyhogy idehoztalak. - mondtam neki - Jelenleg lázas vagy. Már épp ideje volt hogy magadhoz térj.
- Hmm...értem... Mostmár jól vagyok. Mit nekem egy kis láz... - ült föl
- Feküdj vissza. - toltam vissza
- Mit csinálsz?
- Nem vagy jól nem? Akkor maradj az ágyban és aludj.
- Badarság. Egy kis láz nem a világ. Ettől még semmi bajom... Teljesen jól vagyok.
Befeküdtem mellé.
- Nem vagy jól. Úgyhogy aludj.
- Te is beteg leszel.
- Nem leszek én.
- Dehogynem...
Odahúztam magamhoz. Tényleg meleg. Kicseréltem a borogatást a fején.
- Nem kell ez a vacak... Amúgyis hideg... - mondta
- Ott marad. Törődj bele és kész.
- Nem vagy kedves.
- Nem baj.
- Tök mindegy...
Kényelmesen elhelyezkedett és nemsokára el is aludt. Ez egész gyorsan ment...